Cimkék: Chulin  podcast

Egy hajszál, egy csont vagy egy csepp lé is számíthat? – meddig marad ugyanaz az étel?

A Chulin 120. lapján Köves Slomó rabbi két nagy témát kapcsol össze. Először lezárja a yad (יד) és a shomer (שומר) vitáját: mikor számít egy csont, szőr vagy más kiegészítő rész olyan „kéznek” vagy védőburoknak, amely továbbviszi a tisztátalanságot? Ezután a kérdés teljesen más formában tér vissza: ha egy étel folyékonnyá válik, még ugyanannak az ételnek számít-e? Olvasztott faggyú, folyékony chametz, madártetemből kiolvasztott lé, trumából vagy gyümölcsből kifolyó nedv – a Talmud mindegyiknél azt vizsgálja, meddig őrzi meg az anyag eredeti jogi státuszát.

Hajszál mint yad vagy shomer

Rabbi Yochanan és Reish Lakish vitájának egyik változatában az a kérdés, hogy egy állattetemhez kapcsolódó haj vagy szőr miként vezeti a tisztátalanságot.

Reish Lakish szerint nem yad (יד), hanem shomer (שומר) jogán. Egyetlen hajszállal ugyanis nem lehet megfogni a húsdarabot, tehát nehéz volna „kéznek” tekinteni.

A válasz szerint azonban nem feltétlenül egyetlen szálról van szó. Ahogy Rabbi Ilai a búzakalász végén lévő szálakról mondta: több együtt már alkalmas arra, hogy a kalászt megfogják velük. Ilyen értelemben a szőrzet is működhet yadként.

Más megközelítésben a szőr lehet shomer is, mert a hajhagymája közvetlenül a húsig ér. Így nem egyszerűen egy második burok a bőrön, hanem közvetlen kapcsolatban áll a szubsztanciával.

Lyukas bőrre hogyan írnak tefillint?

Ha a szőrszál gyökere áthatol a bőrön, felmerül: akkor a bőr tele van apró lyukakkal. Hogyan lehet ebből tefillin (תפילין) pergamenjére írni, amikor teljes, megszakítás nélküli írás szükséges?

A válasz szerint az olyan parányi lyuk, amelyen a tinta átmegy és az írásban nem látható megszakításként, nem számít valódi lyuknak.

Mi az a „szósz”, ami hozzáadódik az ételhez?

A Misna azt mondta, hogy a húsból származó rotev (רוטב), a szósz hozzáadódik a fő ételhez a minimális mennyiség elérésénél.

Elsőre felmerül, hogy ez maga a zsír. Csakhogy a zsír önmagában is étel, tehát nem pusztán kiegészítőként kellene számítani.

Ezért a Talmud pontosít: megkeményedett, megalvadt zsírról lehet szó.

Köves Slomó rabbi azt is felidézte, hogy Jom Kippur esetében a zöldségből kifolyó lé is hozzáadódhat a tiltott fogyasztási mennyiséghez. Ott azonban más a logika: az számít, mi csillapítja az ember éhségét, ezért a folyékony és megszilárdult forma között nincs ugyanolyan különbség.

Mi a keifah?

A Misna felsorolásában szereplő keifah (קיפה) jelentését is tisztázza a Talmud.

Rava szerint lehetne az edény alján összegyűlő apró húsmaradék. Abaye ezt elutasítja, mert az maga is étel.

Rav Papa szerint inkább a húsra tett fűszerekről van szó: ezek önmagukban nem azonos státuszúak a hússal, de hozzászámíthatók a mennyiséghez.

Ha az étel folyékonnyá válik, még ugyanaz marad?

Innen a Talmud általánosabb kérdésre tér át.

Ha valaki a vért megalvasztja és úgy eszi meg, vagy a tiltott chelev (חלב), faggyút megolvasztja és megissza, mindkét esetben büntethető.

A vérnél ez könnyebben érthető: a megszilárdítással inkább ételszerűvé válik.

De a megolvasztott faggyút már isszák, nem eszik. Miért számít mégis fogyasztásnak?

Reish Lakish a nefesh (נפש), „lélek” kifejezésből tanulja: minden olyan fogyasztási forma beletartozik, amely élvezetet ad a léleknek. Így az ivás is ide tartozhat.

Chametz: inni is tilos

Ugyanezt alkalmazza a Talmud a pészachi chametz (חמץ) esetére.

Ha valaki a chametzet folyékonnyá teszi és megissza, ugyanúgy megszegi a tilalmat.

A macesznál viszont az ellenkező következtetés adódik: folyékony formában nem teljesíti vele a maceszevés micváját, mert a Tóra kenyérként beszél róla, a folyadék pedig már nem kenyér.

A madártetem folyadékként is tisztátalanná tehet

A kóser madár neveilah (נבילה) különleges szabálya, hogy elfogyasztásakor, nyelés közben tisztátalanná tesz.

Ha a madártetemet tűzzel megolvasztják, majd megisszák, a tisztátalanság továbbra is fennáll. Ha azonban napon olvad meg, a Talmud szerint az így létrejött anyag visszataszítóvá válik, ezért már nem tekintik élvezetes fogyasztásnak.

A nefesh kifejezés tehát itt is kiterjeszti az „evés” fogalmát az ivásra.

Miért kell mindhárom esetben külön tanítás?

A Talmud megkérdezi, miért kellett a nefesh szót külön használni a chelev, a chametz és a madártetem esetében.

Azért, mert egyikből sem lehetett volna biztosan levezetni a másik kettőt:

• a chelev soha nem volt megengedett ugyanabban az értelemben, mint a chametz Pészach előtt;
• chametznél karet jár, a madártetemnél nem;
• a madártetem fogyasztása nemcsak tilalom, hanem tisztátalanságot is okoz;
• bizonyos chelev megengedett lehet, például vadállatnál.

Ezért mindháromnál külön szükség van a tanításra.

A sheretz folyadéka is tisztátalan

A nyolc különleges sheretz (שרץ), csúszómászó esetében a Tóra külön tanítja, hogy a belőlük származó folyadék is megőrzi a tisztátalan státuszt.

Ezt sem lehetett volna egyszerűen az előző három esetből levezetni, mert a sheretz már rendkívül kis mennyiségben is tisztátalanságot ad át.

Trumából kifolyó lé: ugyanaz, mint maga a termés?

A Talmud ezután különféle terméstilalmakra tér át: terumah (תרומה), új termés, megszentelt termés, hetedik évi termés és kevert vetés.

A kérdés mindenütt ugyanaz: a belőlük kifolyó lé megtartja-e az eredeti étel státuszát?

A levezetés a bikkurim (ביכורים), az első termések felajánlásából indul. Eredetileg gyümölcsöt kell vinni, nem levet, de ha a már felhozott gyümölcsből útközben kifolyik a lé, az továbbra is a felajánlás részének számíthat.

Rabbi Yehoshua csak a bort és az olajat fogadja el

A vita végül abban csúcsosodik ki, hogy minden gyümölcslé ugyanolyan státuszú-e, mint maga a gyümölcs.

Az egyik vélemény szerint igen: datolyaméz, almalé vagy más gyümölcslé is a termés jogi folytatása.

Rabbi Yehoshua szűkebben értelmezi: csak azoknál, amelyeknél a folyadék valóban önálló, tipikus termék – vagyis a szőlőnél a bor és az olívánál az olaj.

Ezt a logikát viszi tovább az orlah (ערלה) esetére is: a gyümölcs levéért csak szőlő és olíva esetén jár ugyanaz a büntetés, mint magáért a termésért.

Elhangzott példák röviden

• Emberi csonthoz kapcsolódó hús és a csont mint yad.
• Haj vagy szőr mint yad vagy shomer.
• Búzakalász szálai, amelyekkel a kalász megfogható.
• Tefillin pergamenjének parányi szőrtüsző-lyukai.
• Megalvadt zsír mint rotev.
• Fűszerek mint keifah.
• Megalvasztott vér és megolvasztott chelev.
• Folyékony chametz és folyékony macesz.
• Tűzzel, illetve napon megolvasztott madártetem.
• A nyolc sheretzből származó folyadék.
• Bikkurimból kifolyó gyümölcslé.
• Datolyaméz, almalé, bor és olívaolaj.
• Rabbi Yehoshua különbségtétele a szőlő és olíva, illetve más gyümölcsök leve között.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud