Cimkék: Chulin  podcast

Kézmosás nélkül kenyeret enni? Még akkor sem biztos, hogy megúszható, ha hozzá sem érünk

A Chulin 107. lapján Köves Slomó rabbi tovább részletezi az étkezés előtti kézmosás szabályait. Nem elég, hogy legyen víz: számít az edény épsége, a víz mennyisége, sőt az is, hogy emberi erő juttatja-e a vizet a kézre. A Talmud azt is megvizsgálja, ki lehet-e kerülni a kézmosást úgy, hogy az ember ruhával fogja meg a kenyeret, vagy valaki más teszi közvetlenül a szájába. A válaszokból egy finom különbség rajzolódik ki: az evőnek kell kezet mosnia, az ételt más szájába adó embernek viszont nem feltétlenül.

A víznek emberi erőből kell érkeznie

A kézmosás egyik feltétele, hogy a víz koach gavra (כח גברא), emberi erő hatására jusson a kézre.

Köves Slomó rabbi egy öntözőcsatorna példájával magyarázta ezt. Ha valaki egy kancsóból vizet önt a folyóból a csatornába, és valaki jóval lejjebb beledugja a kezét a folyó vízbe, az már nem számít közvetlen emberi erőnek.

Ha azonban közvetlenül az öntés helyéhez teszi a kezét, a víz még az emberi cselekvés erejéből folyik rá, ezért a kézmosás megfelelő lehet.

Ha pedig az edény olyan módon lyukas, hogy a benne lévő víz a folyóval összeköttetésben marad, akkor a csatornában lévő víz bizonyos esetben magával a folyóval tekinthető összefüggőnek, és a kéz bemerítése már nem kézmosásként, hanem folyóvízbe merítésként értékelhető.

Lyukas edény nem edény

A kézmosáshoz használt edénynek valódi, használható edénynek kell lennie.

Ha akkora lyuk van rajta, amelyen a víz nemcsak kifolyik, hanem be is tud folyni, az edény elveszíti megfelelő státuszát, és nem alkalmas kézmosásra.

A Talmud a szükséges vízmennyiségről is beszél: kezdetben legalább egy revi’it (רביעית) víznek kell rendelkezésre állnia.

Ha ketten egymás után ugyanabból az edényből mosnak kezet, elég, ha az első kézmosás kezdetén megvolt a teljes mennyiség. A második emberhez érve már lehet kevesebb víz az edényben.

Milyen eszközből lehet kezet mosni?

A Talmud több tárgyat is megvizsgál.

Ha egy hordófedelet vagy bőrtömlőt kifejezetten úgy alakítanak át, hogy vizet tudjon tartani, és elegendő térfogata legyen, használható kézmosáshoz.

Egy zsák, kosár vagy más olyan tárgy viszont, amely természeténél fogva nem alkalmas víz megtartására, nem válik megfelelő kézmosó edénnyé.

A kézmosásnál tehát három dologra kell ügyelni:

• megfelelő, ép edény;
• tiszta víz;
• megfelelő vízmennyiség.

Elég ruhával megfogni a kenyeret?

Felmerül a kérdés: ha valaki nem akar vagy nem tud kezet mosni, megfoghatja-e a kenyeret ruhával úgy, hogy a keze ne érjen hozzá?

Rabbi Tzadok történetében kevesebb mint tojásnyi kenyeret evett, ruhával megfogva, kézmosás nélkül. Ez azonban nagyon kis, alkalmi étkezés volt, ezért ebből nem lehet általános szabályt tanulni.

Egy másik történetben Shmuel látta, hogy Rav ruhával fogja meg a kenyeret. Amikor rákérdezett, Rav elmondta: ő igenis kezet mosott, csak különösen szigorúan ügyelt a tisztaságra, ezért még kézmosás után sem érintette közvetlenül az ételt.

Ebből az következik, hogy hétköznapi kenyérnél a ruha önmagában nem helyettesíti a kézmosást.

Terumahnál volt külön engedmény

A Talmud olyan kohanitákat is említ, akik terumah (תרומה) fogyasztásakor ruhával fogták meg az ételt.

Náluk a bölcsek bizonyos esetben engedékenyebbek voltak, mert feltételezték, hogy a kohén különösen gondosan ügyel arra, hogy tisztátalan kezével ne érjen a terumahhoz.

Ezt az engedményt azonban nem terjesztették ki automatikusan a hétköznapi, chullin (חולין) étkezésre.

Ha valaki más etet, kell-e kezet mosni?

A következő kérdés az, mi történik, ha az ember nem maga fogja meg az ételt, hanem valaki közvetlenül a szájába teszi.

Egy történetben Rav Huna falatokat tett Rav szájába. Felmerült, hogy egy egyszerűbb embernél ezt talán nem engedte volna meg, mert attól lehetne tartani, hogy az illető ösztönösen mégis hozzáér az ételhez.

Más magyarázat szerint Rav eleve ügyelt keze tisztaságára, ezért nála nem volt probléma.

A pincérnek is kezet kell mosnia

A Talmud egy lakoma példáját hozza. Ha a házigazda enni ad a pincérnek, ne tegyen kenyeret a szájába addig, amíg nem biztos benne, hogy a pincér kezet mosott.

A pincér különleges eset, mert munka közben elfoglalt, könnyen hozzáérhet az ételhez, ezért nála különösen tartanak ettől.

A borral más szabály is kapcsolódik hozzá: minden új pohárra új áldást mondhat, mert nem tudhatja, kap-e még egy következőt. Kenyérnél viszont, ha számíthat további darabokra, nem feltétlenül kell minden falatra új áldást mondania.

Vendég ne etesse a pincért

A Talmud arra is figyelmeztet, hogy a vendég ne kezdjen saját döntésből ételt osztogatni a pincérnek.

Ennek oka, hogy a vendéglátó ezt rossz néven veheti, hiszen az étel az ő tulajdona, és ő dönti el, hogyan osztják szét.

A pincér pedig maga se vegyen el ételt addig, amíg nem mosott kezet.

Jom Kippurkor is meg lehet mosni a kezet a gyerek etetéséhez

Felmerül az ellenkező helyzet: annak kell-e kezet mosnia, aki nem eszik, csak egy gyermeket etet?

Egy tanítás szerint az anya Jom Kippurkor is megmoshatja a kezét, hogy enni adjon gyermekének. Shammai különösen szigorú akart lenni, és még egy kézzel sem akart etetni, hogy ne kelljen kezet mosnia. A bölcsek azonban éppen ellenkezőleg: elrendelték, hogy két kézzel etessen.

A Talmud azonban ezt nem általános szabálynak tekinti. Jom Kippur különleges eset, mert az ember reggeli kézmosása is korlátozott, ezért a kézen maradó tisztátalanság miatt szükséges lehet a mosás.

Az evő mosson kezet, nem az etető

A döntő történetben a kis Shmuel sírva ment apjához, mert tanítója megütötte.

Miért kapta a pofont? Mert megetette a tanító gyermekét anélkül, hogy előtte kezet mosott volna.

Apja megkérdezte: „Ki evett, te vagy a gyerek?”

Amikor Shmuel azt mondta, hogy természetesen a gyerek evett, apja így válaszolt: a tanító nemcsak tévesen ismeri a szabályt, hanem még meg is ütött érte.

A következtetés egyértelmű: annak kell kezet mosnia, aki eszik. Aki csak más szájába adja az ételt, annak önmagában ezért nem kell.

Elhangzott példák röviden

• Öntözőcsatorna és az emberi erőből érkező víz.
• Lyukas kancsó és a folyóval összeköttetésben maradó víz.
• Revi’it (רביעית) víz egy vagy két ember kézmosásához.
• Hordófedél, bőrtömlő, zsák és kosár mint lehetséges kézmosó edények.
• Rabbi Tzadok kis darab kenyere ruhával megfogva.
• Rav kézmosás után is ruhával fogta a kenyeret.
• Kohaniták terumahfogyasztása ruhán keresztül.
• Rav Huna falatokat tett Rav szájába.
• Pincér etetése és kézmosása lakomán.
• Bor és kenyér áldásának ismétlése a pincérnél.
• Jom Kippurkor gyermekét etető anya.
• Shammai két kézzel való etetésre kötelezése.
• A kis Shmuel pofonja azért, mert etetés előtt nem mosott kezet.
• Végső különbség: az evőnek kell kezet mosnia, az etetőnek nem.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud