- Ez az esemény elmúlt.
Böchorot 5 – Napi Talmud 2453: Elsőszülöttek, sivatagi szentség és Mózes nagy elszámolása
Hová tűnt 101 kikar ezüst? – Elsőszülöttek, sivatagi szentség és Mózes nagy elszámolása
Megszentelődtek-e a sivatagban született elsőszülöttek, vagy negyven évre megszakadt az Egyiptomban kezdődött szentség? Miért éppen a szamár az egyetlen nem kóser állat, amelynek elsőszülöttjét ki kell váltani? És hogyan lett a 603 550 ember félsékeléből látszólag 201 kikar ezüst, miközben a Tóra csak száz kikarról számol be? Köves Slomó rabbi a Böchorot ötödik lapján a szentség folytonosságától egy talmudi „könyvvizsgálatig” jut el, majd a líbiai szamarakon kimenekített egyiptomi aranyon át visszatér a mutáns elsőszülöttekhez.
Megszakadt-e az elsőszülöttek szentsége a sivatagban?
Az előadás az előző napi vitát folytatja Rabbi Yochanan (רבי יוחנן) és Reish Lakish (ריש לקיש) között. A kérdés az, hogy az Egyiptomban megszentelt elsőszülöttség folyamatosan fennállt-e a sivatagi vándorlás idején.
Rabbi Yochanan szerint az elsőszülöttek az egyiptomi kivonulás előtt megszentelődtek, és ettől kezdve szentségük folyamatos volt.
Reish Lakish álláspontját kezdetben úgy értelmezi a Gemara, hogy Egyiptom után a sivatagban szünet következett, és csak Izrael földjére való belépéskor lépett újra életbe az elsőszülöttség szentsége.
Felmerül azonban egy erős ellenérv: a Mishkan (משכן) felavatásakor elsőszülött állatokat is áldoztak. Ha a sivatagban nem létezett elsőszülöttségi szentség, honnan kerültek elő ezek az állatok?
A válasz szerint még Egyiptomban született és ott megszentelődött állatokról lehetett szó.
„Azon a napon” vagy „attól a naptól”?
A vita egy nyelvi kérdésre épül. A forrás azt mondja, hogy „azon a napon”, amikor felállították a Mishkant, különféle áldozatokat, köztük elsőszülötteket is bemutattak.
Ezt lehet úgy érteni, hogy csak azon az egy napon voltak elsőszülött áldozatok – ami Reish Lakish érvelését segíti.
De úgy is lehet olvasni: attól a naptól kezdve hozták ezeket az áldozatokat. A hangsúly így nem azon van, hogy később megszűntek, hanem azon, hogy a Mishkan felállításától kezdődően a kötelező áldozatokat már ott mutatták be. Korábban a magánoltárokon csak önkéntes áldozatok szerepeltek.
Három helyen szól a Tóra az elsőszülöttek megszenteléséről
Egy baraita (ברייתא) három történelmi pontot sorol fel:
- Egyiptomot;
- a sivatagot;
- Izrael földjére való belépést.
Ez elsőre Rabbi Yochanan álláspontját támasztaná alá: ha a Tóra mindhárom helyen beszél megszentelésről, a sivatag sem lehetett kivétel.
Reish Lakish azonban úgy magyarázza, hogy a három helyen felszólítás hangzott el az elsőszülöttek megszentelésére, de ebből nem következik, hogy mindhárom helyen ténylegesen új szentségi állapot kezdődött.
Újabb nehézség, hogy a léviták és az izraelita elsőszülöttek cseréje már a sivatagban történt. A 22 000 lévitával szemben 22 273 elsőszülöttet számoltak össze – vagyis a kivonulás után született egy hónapos gyerekeknek is bele kellett kerülniük a számlálásba. Ez arra utal, hogy legalább a sivatagi időszak elején még biztosan létezett az elsőszülöttek szentsége.
A vita ezért pontosodik: Reish Lakish szerint a szentség nem rögtön a kivonuláskor szűnt meg, hanem később a sivatagi időszak során.
Egy vesszőnyi különbségből teljes vita születhet
Az előadás egyik fontos módszertani pontja az, hogyan őrződött meg a szóbeli tanítás.
Köves Slomó rabbi elmondta: létezett olyan hagyományváltozat, amely Rabbi Yochanan és Reish Lakish véleményét éppen fordítva őrizte meg. A Gemara végül felveti, hogy talán nem is a rabbik álláspontja fordult meg, hanem egy mondat jelentését értették félre.
Reish Lakish kijelentése ugyanis olvasható úgy, hogy „nem szentelődtek meg”, de úgy is, hogy „nem kellett őket újra megszentelni” – mert már eleve szentek voltak.
Ebben az olvasatban Rabbi Yochanan és Reish Lakish tulajdonképpen nem is vitatkoznak.
Köves Slomó rabbi ezt a Bánk bánból ismert központozási példával érzékeltette: ugyanazok a szavak eltérő tagolással egészen ellentétes jelentést kaphatnak. A tanulság: a szóbeli hagyományban nemcsak a szavakat, hanem azok pontos jelentését és hangsúlyát is meg kell őrizni.
Hová tűnt háromszáz lévita?
A római helytartó új matematikai kérdést tett fel.
A lévita családok részösszegei alapján összesen 22 300 lévita jön ki, miközben a Tóra a végső összesítésben csak 22 000-rel számol.
Hová lett a háromszáz?
A válasz: ez a háromszáz lévita maga is elsőszülött volt. Ők saját magukat „váltották ki”: elsőszülötti szolgálati státuszuk helyett lévitaként léptek szolgálatba. Emiatt más izraelita elsőszülött kiváltására már nem voltak felhasználhatók.
Így maradt valóban 22 000 olyan lévita, aki a 22 273 izraelita elsőszülött közül egy-egy személyt kiválthatott, a fennmaradó 273 ember pedig öt-öt shekel (שקל) megváltási pénzt fizetett.
A 603 550 ember nagy ezüstmatekja
Ezután következik az előadás egyik legszemléletesebb része.
A népszámlálás során 603 550 izraelita adott fél shekel (שקל) ezüstöt. Ez összesen 301 775 shekel.
A hagyományos váltás alapján:
- egy kikar (ככר) = 60 maneh (מנה);
- egy maneh = 25 shekel;
- egy shekel = 4 dinar (דינר).
Ez alapján egy kikar 1500 shekel, és a teljes összeg több mint 201 kikar volna.
A Tóra viszont azt mondja: a közösség ezüstje 100 kikar és 1775 shekel volt.
Hová tűnt több mint száz kikar?
Nem Mózes lopott – a szentélyi maneh volt dupla
A provokatív kérdésre a válasz természetesen nem az, hogy Mózes elsikkasztotta a pénzt.
A szentélyi súlyrendszerben a maneh (מנה) kétszer akkora volt: nem 25, hanem 50 shekelt ért. Így egy kikar (ככר) már 3000 shekelnek felel meg.
A 301 775 shekel ebből már pontosan:
- 100 kikar;
- és 1775 shekel.
Ez egyezik a Tóra elszámolásával. A száz kikar ezüstből készültek a Mishkan ezüsttalapzatai, a fennmaradó 1775 shekelből pedig többek között az oszlopok horgai.
A Gemara azonban itt sem elégszik meg az első válasszal, és további bibliai számításokon keresztül próbálja bizonyítani, hogy valóban kétszeres volt a szentélyi maneh.
Miért lett végül 240 dinár egy maneh?
Egy további forrás szerint egy maneh 240 dinárnak felel meg. Ez már nem egyszerűen a normál száz dinár kétszerese, hanem annál is több.
A Gemara ebből azt tanulja, hogy Ezékiel idejében még további egyhatoddal növelték a mértéket.
Köves Slomó rabbi itt külön kiemelte a talmudi számítás sajátosságát: az „egyhatodot” a végösszegből kell visszaszámolni. Ha tehát 200-hoz 40-et teszünk hozzá, a 40 az új, 240-es végösszeg egyhatoda.
Ugyanezt az elvet szemléltette a húszszázalékosnak tűnő „egyötödös” hozzáadással is: ha valaki százhoz „egyötödöt” tesz hozzá ebben a számításban, a hozzáadott rész 25, mert 25 a 125 egyötöde.
Miért éppen a szamár?
A Talmud ezután visszatér a traktátus alapkérdéséhez: miért a szamár az egyetlen nem kóser állat, amelynek elsőszülöttjével külön micva kapcsolatos?
Köves Slomó rabbi felidézte az előadás elején már említett magyarázatot: a szamarak különleges szerepet kaptak az egyiptomi kivonulásban.
A Midrás szerint minden zsidónak rengeteg – a leiratban idézett hagyomány szerint kilencven líbiai – szamara volt, amelyek az egyiptomiaktól kapott aranyat és ezüstöt vitték.
Amikor később Nagy Sándor idején az egyiptomiak követelték vissza ezt a „kölcsönvett” vagyont, a zsidó válasz az volt: előbb számolják ki 210 évnyi rabszolgamunka elmaradt munkabérét.
Rephidim és Shittim: földrajzi név vagy erkölcsi üzenet?
Rabbi Chanina további kérdéseket tett fel a sivatagi helynevekkel kapcsolatban.
Rephidim (רפידים) lehet egyszerű helynév, de a rabbik összekapcsolják a rifyon (רפיון), „elgyengülés” gondolatával: a zsidók ott gyengültek meg a Tóra iránti elkötelezettségükben.
Hasonlóan Shittim (שטים) nevét is lehet egyszerű földrajzi névként érteni, de a Talmud kapcsolatba hozza a shtut (שטות), „esztelenség, butaság” fogalmával. Ott történt ugyanis a moabita nők csábítása és az ahhoz kapcsolódó bálványimádás.
Mi történik, ha egy tehén „szamarat szül”?
Az előadás végén új Mishnah kezdődik.
Ha egy tehénnek szamárra hasonlító utóda születik, vagy egy szamárnak lóhoz hasonló utóda, az állat mentes az elsőszülöttség szabályai alól.
A Tóra ugyanis a peter chamor (פטר חמור), „szamár elsőszülöttje” kifejezést használja: az anya és az utód kategóriájának is szamárnak kell lennie.
Ugyanez a gondolat jelenik meg kóser állatoknál is. Ha kecskének teljesen bárányszerű utóda születik, vagy fordítva, az súlyos mutációnak számít. Ha azonban az utód valamennyire még hasonlít az anyjára, az elsőszülöttségi kötelezettség részben fennmarad: a kohennek át kell adni, bár áldozatként nem mutatható be.
Köves Slomó rabbi itt lezárta az órát azzal a kérdéssel, hogy pontosan milyen testi jegyek alapján számít egy mutáns utód „eléggé hasonlónak” az anyjára.
Az előadásban elhangzott példák
- A Mishkan felavatásakor bemutatott elsőszülött állatok.
- Az „azon a napon” és „attól a naptól” eltérő olvasata.
- Az Egyiptomban, a sivatagban és Izraelben elhangzó három elsőszülöttségi felszólítás.
- A 22 000 lévita és 22 273 izraelita elsőszülött cseréje.
- A háromszáz elsőszülött lévita, akik csak saját magukat válthatták ki.
- 603 550 ember fél shekel (שקל) befizetése.
- A 301 775 shekel átszámítása kikar (ככר) és maneh (מנה) egységekre.
- Mózes „eltűnt” 101 kikar ezüstjének látszólagos problémája.
- A kétszeres szentélyi maneh.
- A száz kikar ezüstből készült talapzatok és az 1775 shekelből készült horgok.
- A 200-ról 240 dinárra növelt maneh és az „egyhatod felülről” számítása.
- A kilencven, arannyal és ezüsttel megrakott líbiai szamár.
- Az egyiptomiak Nagy Sándor előtti követelése és a 210 évnyi elmaradt munkabér ellenérve.
- Rephidim (רפידים) és a vallási elgyengülés kapcsolata.
- Shittim (שטים), a moabita nők csábítása és a shtut (שטות).
- Tehén szamárszerű utóddal.
- Szamár lószerű utóddal.
- Kecske bárányszerű, illetve bárány kecskeszerű utóddal.
- Az anyjára részben hasonlító mutáns elsőszülött példája.
—————————————————-
Böchorot (Elsőszülöttek) – בכורות
Az állati elsőszülötteket és azok esetleges hibáit tárgyaló törvények; ugyanebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra az elsőszülött fiú gyermekekre vonatkozó törvények, valamint az állattizedre vonatkozó előírások. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 61 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30-8:30 között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud




