Cimkék: Böchorot  podcast

Akiben egyszer nem bízunk: a haverek klubja és a bizalom határai

Ha nem bízhatunk valakiben, hogy megtartja a hetedik év, a shemittah (שמיטה) szabályait, következik-e ebből, hogy a tizedet sem adja le? Mi a teendő, ha a betérő az összes micvát vállalja, csak a szombati focimeccsről nem mond le, vagy ha a kohen irtózik a vértől? És miért kötötte az egyik asszony előbb a férje kezére a tefillint, a következő férjének pedig az adószedő pecsétjeit? Köves Slomó rabbi a Böchorot (בכורות) harmincadik lapján a bizalomról és a „haverek klubjáról” tanított. A közös kérdés: ha valaki egy dologban megbízhatatlannak bizonyul, mennyire kell kételkednünk mindenben, amit tesz?

Smita, tized, tisztaság

Az új Misna (משנה) három területet vesz sorra: a smitát, a hetedik parlagévet, a tizedet, a maaser (מעשר)-t, és a rituális tisztaságot. Aki a smita kapcsán gyanús, az nem gyanús automatikusan a tized kapcsán, és fordítva. Aki viszont bármelyikben gyanús, abban a tisztaság szabályai kapcsán sem bízhatunk. Van azonban, aki csak a tisztaság kapcsán gyanús, a smita és a tized kapcsán nem. Az általános elv: aki egy ügyben gyanús, az abban az ügyben nem lehet sem bíró, sem tanú.

Melyik szigorúbb?

A Gemara (גמרא) az ember lélektanával magyarázza. A maaser sheni (מעשר שני)-t, a második tizedet Jeruzsálemben kell elfogyasztani, így valaki ezt tarthatja szigorúbbnak a smitánál. Fordítva is gondolkodhat: a második tizedet pénzre lehet váltani, és a pénzt felvinni Jeruzsálembe, a smita gyümölcsénél ez nem lehetséges, így az tűnhet szigorúbbnak.

A tisztaság más kategória: Köves Slomó rabbi szerint rabbinikus rendelkezés, extra elővigyázatosság, „spirituális higiénia”. Aki a tórai smitát vagy tizedet sem tartja, az biztosan nem tartja a rabbinikus tisztaságot sem. Aki viszont a tisztaságban nem megbízható, attól még tarthatja a tórai előírásokat. A rabbi szavaival a tiszták klubja egy „ötcsillagos klub”, a smita és a tized az alapdolgok.

Ha egyszer vállalta, és mégsem tartja

A Gemara ellentmondást talál: egy brájta (ברייתא) szerint aki a tisztaság kapcsán megbízható, az a smita kapcsán is az, vagyis aki a tisztaságban gyanús, a smitában is. Rabbi Ilai (רבי אילעי) feloldása: a Misna arról szól, akiről látták, hogy otthon, a saját házában tartja a smitát és a tizedet. Benne akkor is megbízhatunk ezekben, ha a tiszták klubjához nem tartozik.

A másik feloldást Köves Slomó rabbi Schwarz úrral szemléltette, aki sem a tizedet, sem a smitát, sem a tisztaságot nem tartotta. Egy nap bejön a rabbihoz: „Rabbi úr, szánom-bánom vétkeimet”, és vállalja mindhármat. Ha később kiderül, hogy az egyiket mégsem tartja, a többit sem feltételezzük róla, és ez a brájta esete.

Rabbi Akiva és a bölcsek

Rabba bar bar Chana (רבה בר בר חנה) Rabbi Yochanan (רבי יוחנן) nevében azt mondta: a Misna név nélkül idézett véleménye Rabbi Akiva (רבי עקיבא) álláspontja, a bölcsek szerint viszont aki a smita kapcsán gyanús, az a tized kapcsán is. Kik ezek a bölcsek? Rabbi Yehuda (רבי יהודה): az ő városában a smitát különösen szigorúan vették.

Köves Slomó rabbi elmondta: bár minden micva fontos, van hierarchia a tórai micvák, a rabbinikus micvák és a szokások között. A szombati cigaretta szombatszegés, a fül mögé rakott pajesz viseleti kérdés; a tejes és húsos keverése fontosabb, mint a barcheszt sóba mártani. Mégis vannak helyi szokások, amelyek mélyen beívódnak: egy vidéken felnőtt idős hölgynek a gyerekkorából a kapparot (כפרות) maradt meg, a fejük fölött lengetett tyúk, pedig ez késői szokás.

Rabbi Yehuda városában ilyen volt a smita. A Gemara a szójárásból bizonyítja: akit betértnek, betért fiának szidtak, azzal vágott vissza, hogy ő legalább nem eszik smita-gyümölcsöt, mint a másik. Ha valaki ezek után sem tartotta a smitát, a tizedet biztosan nem tartotta.

Mások szerint a bölcsek Rabbi Meir (רבי מאיר) véleményét jelentik: akiben egy ügyben nem lehet megbízni, abban semmiben sem. A rabbi szavaival: akit egyszer rajtakapsz a hazugságon, azzal elővigyázatosnak kell lenni. A két magyarázaton Rabbi Yona (רבי יונה) és Rabbi Zeira (רבי זירא) vitatkozott.

A haverek és a föld emberei

Köves Slomó rabbi elmagyarázta: a Második Szentély idején a zsidóság két csoportra oszlott. Az am haaretz (עם הארץ), a „föld emberei” nem ügyeltek arra, mit fognak meg, mit esznek. A chaver (חבר), a társ vagy barát a tiszták klubjához tartozott: ügyelt, mihez ér hozzá, és csak másik chavertől vett ételt, ruhát. A rabbi megjegyezte, hogy a magyar „barát” is jelent szerzetest.

Az am haaretz „upgrade”-et kérhetett: vállalta a chaver szabályait. Ha később egy dologban megszegte, Rabbi Meir szerint semmiben nem bízhatunk benne, a bölcsek szerint csak abban az egyben. Egy másik brájta szerint a betérő, aki az egész Tórát vállalta, de később egy dologban gyanús, például bemegy a McDonald’sba, az egész Tóra kapcsán gyanús. Nem tekintjük azonban nem zsidónak, hanem vallását elhagyó zsidónak. A jelentősége: ha megházasodik, a házassága a Tóra szerint érvényes, és válás esetén get (גט), válólevél kell.

Egy kivétellel nem lehet

Aki a chaver szabályait egy kivétellel vállalná, azt nem fogadják be. Ugyanígy a betérőt, aki mindent vállal, csak a szombati focimeccsekről vagy a tenger gyümölcseiről nem mond le, sőt, a brájta szerint még egy apró rabbinikus szabály miatt sem: aki azt mondja, a tejfölös csirkepaprikás tilalma csak rabbinikus, azt sem.

Ugyanígy a levita Pisti, aki a Szentélyben szolgálna, de énekelni nem hajlandó, vagy a kohen, aki a vértől irtózik, és nem akar belemártani az ujját. Ettől nem szűnik meg kohennek lenni, de a Szentélyben nem szolgálhat. A forrás a vers: „aki bemutatja a békeáldozat vérét Áron fiai közül, neki legyen a jobb comb”, vagyis annak, aki a szolgálatot teljes egészében vállalja.

Előbb befogadni vagy előbb tanítani?

Ha a chaverséget kérő am haaretzről már rebesgették, hogy otthon chaverként él, előbb befogadják, és utána tanítják. Ha nem, előbb megtanítják, és utána fogadják be. Egy másik vélemény szerint mindkét esetben előbb befogadják, és majd beletanul. Köves Slomó rabbi ezt nagyon szép, befogadó hozzáállásnak nevezte.

A szárnyak, a kézmosás

Az első lépés a knafayim (כנפיים), a „szárnyak”. A rabbi elmagyarázta, miért mosunk kezet, netilat yadayim (נטילת ידיים)-ot, a kenyérevés előtt. A terumát, a kohennek járó adományt és az áldozati húst csak tisztán lehetett enni; aki temetőbe ment, vagy döglött egérre lépett, tisztátalan lett. A rabbik úgy rendelkeztek, hogy a kéz, amely mindenfélét megfog, alapból másodfokúan tisztátalan, és ez a terumát és az áldozati húst teszi alkalmatlanná. Ma már nincs teruma és áldozati hús, de a chavernek legalább a legfontosabb étel, a kenyér előtt kezet kell mosnia. A „szárnyak” a felemelt kezek, amikor az áldást mondjuk.

Aki csak a kézmosást vállalja, azt erre befogadják. Aki viszont mindent vállalna, csak a kézmosást nem, azt nem.

Mennyi idő után tekintik teljesen chavernek? Köves Slomó rabbi előbb fordítva idézte, aztán javított: Beit Shammai (בית שמאי) szerint a folyadékoknál harminc nap, a ruhánál tizenkét hónap, Beit Hillel (בית הלל) szerint mindkettőnél harminc nap, mert Beit Hillel általában a megengedőbb.

Három ember előtt

A chaverséget három ember, három rabbi előtt kell vállalni. A tóratudósnak is, de az idős tudós, aki a jesivában ül és egész nap tanít, már ezzel vállalta. Egy másik vélemény szerint az egyszerű tóratudósnak sem kell, sőt, ő lehet az, aki előtt mások vállalják.

Rabbi Yochanan szerint ezt Rabbi Chanina ben Antigonus (רבי חנינא בן אנטיגנוס) fiának idejében tanították, aki nagyon szigorú volt a tisztasággal. Rabbi Yehuda és Rabbi Yosei (רבי יוסי) tanítványokat küldött hozzá egy tisztasági kérdéssel. Éppen tiszta ételt tartott a kezében (a rabbi példájában egy almát), ezért odahívta a saját tanítványát, hogy vigyázzon rá, és csak utána válaszolt. A küldöttek megsértődtek: úgy bánt velük, mint az am haaretzekkel. Rabbi Yehuda szerint már az apja is megszégyenítette a tudósokat. Rabbi Yosei így védte: kohen volt, és a Szentély pusztulása óta a kohenek magasabb tisztaságot vállaltak, tiszta dolgot senkinek nem adnak a kezébe. Nem bántani akarta őket.

A kék bíbor és az özvegy

Ha egy chaver meghal, a felesége és a gyerekei megtartják a státuszukat, amíg ki nem derül, hogy valamit nem jól csinálnak. Ugyanígy az udvar, ahol tekhelet (תכלת)-et, kék bíbort árulnak.

Köves Slomó rabbi elmondta: ezzel festették a cicesz egyik rojtját. A Talmud szerint a kék az égre, és így az Örökkévalóra emlékeztet. Másik magyarázat: egy tengeri csigából nyerték, borzasztó drága volt, Rómában az arisztokraták színe, mint ma a márkajel. Az Örökkévaló azt akarta, hogy minden zsidó arisztokrata legyen. A rómaiak betiltották a zsidóknak; a rabbi szerint innen ered, hogy kék-fehér az izraeli zászló. Volt egy azonos színű növényi utánzata, a kala ilan (קלא אילן), amelyet csak külön eljárással lehet megkülönböztetni. Sok volt a csaló, ezért csak rabbinátusi engedéllyel árusítótól lehetett venni.

Akivel nap mint nap élsz

Ha egy am haaretz özvegye vagy lánya chaverhez megy feleségül, vagy a szolgája chaverhez kerül, mindannyiuknak külön vállalniuk kell a chaverséget. Fordítva nem kell, mert látták, hogyan működik. Rabbi Meir szerint nekik is vállalniuk kell. Köves Slomó rabbi szerint ez mutatja, milyen mély hatással van egymásra férfi és nő: ahogy a társad viselkedik, úgy fogsz te is, ezért nem mindegy, kivel házasodik az ember.

A Gemara Rabbi Meir nevében elbeszéli: egy asszony chaverhez ment feleségül, igazi cádik volt, ő kötötte fel a férje kezére a tefillint. A férje meghalt, és egy adószedőhöz ment hozzá, akinek ugyanilyen átszellemülten kötötte a kezére a pecséteket. A rabbi elmagyarázta: a talmudi időkben az adószedés megvetett, kiszervezett szakma volt. Schwarz úr megkapta a hatodik kerületet: az a lényeg, hogy az év végén 600 millió forint legyen a kasszában, ami fölötte van, az az övé. Egy résztvevő: „végrehajtó maffia”.

A lap tanulsága: a bizalom nem mindenre kiterjedő, de aki egy közösség szabályait vállalja, az mindet vállalja, és az ember azzá válik, akivel él.

Az előadásban elhangzott példák

• A smita, a második tized és a pénzre váltás Jeruzsálemben.
• A tiszták klubja mint „ötcsillagos klub”.
• Schwarz úr, aki megbánja vétkeit, és mindhárom szabályt vállalja.
• A pajesz és a szombati cigaretta; a barches sóba mártása és a tejes-húsos.
• Az idős hölgy vidéki gyerekkora és a kapparot tyúkja.
• A „betért, betértnek a fia” szidalom és a smita-gyümölcs.
• A hazugságon rajtakapott ember.
• A „barát” mint szerzetes.
• A haverkártya és az „upgrade”.
• A betérő a McDonald’sban; az érvényes házasság és a get.
• A szombati focimeccs, a tenger gyümölcsei és a tejfölös csirkepaprikás.
• Pisti, a levita, aki nem akar énekelni; a kohen, aki irtózik a vértől.
• Péter a temetőben, és a döglött egér.
• A kézmosás a kenyér előtt, és a felemelt kezek, a „szárnyak”.
• Az idős tudós, aki az óbudai jesivában tanít.
• Rabbi Chanina ben Antigonus fia és az alma.
• A kék bíbor, a tengeri csiga, a római arisztokraták és a márkajel; az izraeli zászló.
• A kala ilan, a hamis kék bíbor és a rabbinátusi engedély.
• Az asszony, aki tefillint, majd adószedő-pecsétet kötött a férje kezére.
• Az adószedés mint kiszervezés: a hatodik kerület és a 600 millió forint.

Böchorot (Elsőszülöttek) – בכורות
Az állati elsőszülötteket és azok esetleges hibáit tárgyaló törvények; ugyanebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra az elsőszülött fiú gyermekekre vonatkozó törvények, valamint az állattizedre vonatkozó előírások. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 61 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud