Cimkék: Böchorot  podcast

Meddig gondozza a gazda az elsőszülött állatot?

Meddig kell a gazdának etetnie az elsőszülött bárányt vagy borjút, mielőtt odaadja a kohennek? Odaadhatja-e korábban, ha a kohen maga kéri? Miért tilos trumát adni annak a kohennek, aki a szérűn segít, és miért szabad mégis, ha egy nagypapa egy szelaért azt kéri, hogy a kohen unokája kapja? Mit kezdjen a nidda a tésztából elkülönítendő résszel, ha nincs a közelben kiskorú kohen? Köves Slomó rabbi a Böchorot (בכורות) huszonhetedik lapján új fejezetet kezdett. A közös kérdés: hogyan mérik a Tóra és a bölcsek az elsőszülött állattal töltött időt, és hol ér véget a gazda kötelessége.

Egy teher, amelyet ki kell várni

A negyedik fejezet Misnája (משנה) azzal kezd, hogy meddig kell az izraelitának gondoskodnia az elsőszülött állatról, mielőtt a kohennek adja. Köves Slomó rabbi emlékeztetett: manapság az állat nem lehet áldozat, a kohen csak akkor vághatja le és eheti meg, ha testi hiba, mum (מום) keletkezik rajta. Az elsőszülöttel való foglalatosság így tulajdonképpen teher.

A Misna szerint kisállatnál harminc, nagyállatnál ötven napig kell gondozni. Rabbi Yosei (רבי יוסי) szerint kisállatnál három hónapig. Ha a kohen ezalatt azt mondja, add ide, nem szabad odaadni neki. Ha viszont az állaton már van mum, az idő lejárta előtt is odaadható. A Szentély idején pedig, ha a kohen azt kéri a makulátlan állatról, hogy felvihesse és bemutathassa, szabad odaadni.

A Misna második része: az elsőszülöttet egy éven belül kell megenni, bein tam bein ba’al mum (בין תם בין בעל מום), akár makulátlan, akár testi hibás, ahogy írva van: „évről évre” edd meg az Örökkévaló előtt. Ha az első évben keletkezik rajta hiba, a teljes tizenkét hónapig megtarthatja; ha tizenkét hónapos kora után, akkor még egy hónapig.

Két mondat, amely keresztben kapcsolódik

Honnan a harminc és az ötven nap? A Gemara Mózes második könyvének huszonkettedik fejezetéből vezeti le. Az egyik mondat: „Termésedet ne késleltesd, elsőszülött fiadat add nekem.” A következő: „Így járj el marháddal és juhoddal.”

Köves Slomó rabbi elmagyarázta a párosítást: az első mondat eleje a második mondat elejéhez tartozik, a vége a végéhez. A zsengét, az első termést ötvennaposan kell felvinni Jeruzsálembe, így a marha is ötvennaposan megy a kohenhez. Az elsőszülött fiút harmincnaposan váltják ki, így a juh is harmincnaposan.

A Talmud megkérdezi: miért nem fordítva? Hiszen az is logikus, hogy ami egymás mellett áll, az tartozik össze, és akkor a fiú és a marha kapcsolódna. A második magyarázat ezért mást mond: mindkét állat a fiúhoz kapcsolódik, harminc nap, de a marhánál ott áll még egy „így járj el”, amely fölöslegesnek látszik. A Tóra ezzel egy plusz cselekvésre hív, néhány nappal tovább kell gondozni. Miért nem hatvan? Mert a Tóra nem mondta meg a pontos számot, ezt a bölcsekre hagyta, és ők ötven napot határoztak meg. Egy brájta (ברייתא) is így tanítja.

Miért három hónap Rabbi Yosei szerint?

Rabbi Yosei szerint a kisállattal több a foglalatosság. Az oka: a fogai gyengék, és körülbelül három hónap kell, amíg kifejlődnek azok a fogak, amelyekkel rendesen tud enni.

A kohen, aki szívességet tesz

Miért nem szabad idő előtt odaadni az állatot a kohennek, ha kéri? Mert úgy tűnne, mintha valamilyen hallgatólagos megállapodás fejében kapná. A kohanitáknak járó ajándékokat bármelyik kohennek oda lehet adni, de a rabbik megtiltották, hogy olyannak adjuk, aki szívességet tett nekünk, például önkéntesen dolgozott a szérűnkön, azzal, hogy majd ő kapja a terumah (תרומה)-t. A kohen manapság semmit nem tud kezdeni az állattal, amíg nincs rajta makula, így minden nap, amíg ő gondozza, valójában szívesség a gazdának.

Egy brájta szerint a kohanitáknak, lévitáknak és szegényeknek, akik a karámban, a szérűn vagy a vágóhídon segítenek, nem szabad fizetségül trumát vagy ma’aser (מעשר)-t adni. Aki mégis így tesz, megszentségteleníti. Róluk mondja Malachiás próféta: megrontottátok a Lévi szövetségét. És Mózes negyedik könyve is: Izrael fiainak szentségeit ne szentségtelenítsétek meg, és ne haljatok meg. A második mondatra azért van szükség, hogy tudjuk: ez olyan súlyos dolog, amiért akár halál járna.

Miért nem büntették meg mégis?

A rabbik már-már elrendelték, hogy aki így adott trumát, adjon újra abból, ami maradt. Végül nem tették, félreértés miatt. Köves Slomó rabbi elmagyarázta: a Tóra szerint abból a termésből már elkülönítették a trumát. Ha mégis újra kellene adni belőle, az ember azt hihetné, hogy ez még kezeletlen termés, és ebből különítené el a trumát egy másik adag termése helyett, amely valóban tevel (טבל), vagyis még nem trumázták meg. Arra viszont ez a truma nem tudna érvényes lenni, és bűnbe vinnék.

Egy szela az unokáért

A brájta szerint a tulajdonosnak mégis jár egy haszon: ő dönti el, melyik kohen kapja. Odamegy egy izraelita egy másikhoz, aki éppen félretette a trumát, és azt mondja: itt egy sela (סלע), add a trumát a lányom fiának, aki kohen. Ez megengedett. Ha viszont maga a nagypapa is kohen, és így fizet, az tilos: a kohen nem vásárolhatja meg, amit kap.

Miért csak a trumáról beszél a brájta, és miért nem a többi kohanitáknak járó ajándékról, a matnot kehunah (מתנות כהונה)-ról, a lapockáról, az állkapocsról és a gyomorról? Mert a trumának valódi szentsége van, senki nem fogja azt hinni, hogy a pénz által profánná vált. Az ajándékrészeknek viszont csak az értéke jár a kohennek, ott félreérthető lenne, és azt gondolhatnák, hogy a tranzakcióval chullin (חולין), profán lett.

A truma Izraelen kívül

A Talmud ezután átvált egy rokon témára, a terumat chutz la’aretz (תרומת חוץ לארץ)-ra. Izraelen kívül elvileg nem kellene trumát adni, de a rabbik elrendelték, hogy egyes közeli országokban, így Szíriában és Babilóniában, az izraeli truma emlékére hozzanak. Ez csak rabbinikus előírás, ezért sokkal enyhébb.

• Rava (רבא) szerint erre nem vonatkozik a szérűn segítő kohen tilalma.
• Smuel (שמואל) szerint a többségben feloldódik, nem kell hozzá a szokásos egy a százhoz arány.
• Rabba (רבה) eleve feloldotta a többségben, és tisztátalan napjain is megette.
• Egy másik bölcs, ha kapott egy kancsó trumabort, két adag profán borhoz öntötte, kivett egy adagot, majd minden újabb kancsónál ugyanígy tett, így végül az egész feloldódott, pedig összességében a truma lett többségben.
• Smuel szerint a trumát nem kell előre elkülöníteni: az ember ehet a termésből, és utána hozza meg.
• És Smuel szerint is csak az nem eheti, akinek a tisztátalansága a testéből jön, például a folyásos beteg; aki megérintett valamit, eheti. Megérinteni pedig bármilyen tisztátalansággal szabad.

A tészta, amelyet a nidda különít el

Ebből következik Ravina (רבינא) szabálya a challah (חלה)-ról, a tésztából a kohennek járó részről, amely Izraelen kívül szintén rabbinikus. A niddah (נדה) elkülönítheti, maga nem eheti, de odaadhatja egy kiskorú kohennek. Ha nincs a környéken kiskorú kohen, elégeti. Utána vesz le még egy részt, amely valójában már nem challah, csak azért, hogy az előírás ne merüljön feledésbe, és ezt megkaphatja egy nagykorú kohen, akkor is, ha a tisztátalansága a testéből jön.

Beszélgetés a kompon

Egyszer bölcsek utaztak egy kompon, és Rav Amram (רב עמרם) félrement, hogy elvégezze a dolgát. Közben egy asszony megkérdezte a többieket: ha valaki halotti tisztátalan, alámerülhet-e a mikve (מקוה)-ben, és ehet-e az Izraelen kívüli trumából, még a nap vége előtt? A vita az volt, hogy mi értelme ennek ma, amikor nincs vörös tehén, és a halotti tisztátalanságból nem lehet megtisztulni. Várjunk az öregre, mondta valaki. Rav Amram visszajött, és Rav (רב) nevében azt mondta: a halotti tisztátalan alámerül, és ehet belőle. A halachah azonban nem így szól; a csúszómászót érintőre vonatkozó hasonló vélemény szerint sem.

Az állat éve vagy a naptári év?

A Misna úgy fogalmaz, hogy az első évében. Ebből úgy tűnik, hogy az állat életkoráról van szó, nem a naptári évről. Köves Slomó rabbi példájában: ha az állat 5786-ban születik, nem az év végével jár le az ideje. Rav Yehuda (רב יהודה) Rav nevében a shana beshana (שנה בשנה), „évről évre” kifejezésből tanítja: melyik az az év, amely átnyúlik a következő évbe? Az állat életéve, amely belenyúlik a következő naptári évbe.

Rav jesivájában ezt a kifejezést másként értették: a bemutatott elsőszülöttet két nap és egy éjszaka ehetik, mint a shelamim (שלמים)-et, egy napon ebben az évben és egy napon a következőben. Ha kedden mutatták be, kedden, kedd este és szerdán lehet enni. Az életkort ők a többi áldozatból vezetik le, ahol a Tóra egyéves bárányt említ: a saját egy évét, nem a világ egy évét.

Neked legyen

Rav viszont a két nap és egy éjszakát Mózes negyedik könyvének tizennyolcadik fejezetéből tanulja: „a húsuk legyen a tiéd, mint a lengetés melle és a jobb comb”. Ahogy a shelamim melle és combja, úgy az elsőszülött is két napig ehető. A jesivabeliek ezt azért nem fogadják el, mert gondolhatnánk a todah (תודה), a hálaáldozat mellére és combjára is, az pedig csak egy nap és egy éjszaka.

Rav válasza: a mondat vége hozzáteszi, „neked legyen”, ez egy picit többet ad. A jesivabeliek szerint ez arra tanít, hogy a sérült elsőszülött is a kohené: sehol máshol nem találjuk a Tórában, hogy egy megsérült áldozati állatot a kohen profánként megkap és megeszik. Rav szerint ezt a többes szám mondja, „a húsuk”, akár ép, akár sérült. A másik vélemény szerint a „húsuk” csak azt jelenti, hogy egész Izrael elsőszülöttjeiről van szó. Az előadás ennél a pontnál zárult.

A lap tanulsága: az elsőszülött gondozásának idejét és az ajándékok rendjét a bölcsek úgy szabták meg, hogy a kohen sose kapja szívesség fejében, és a szentség ne tűnjön pénzen megválthatónak.

Az előadásban elhangzott példák

• Az elsőszülött mint teher, amíg nem keletkezik rajta makula.
• A kohen, aki idő előtt kéri az állatot.
• A zsenge ötven napja és az elsőszülött fiú harminc napja.
• A fölöslegesnek látszó „így járj el” a marhánál.
• A gyenge fogú bárány három hónapja.
• Az önkéntes munka a szérűn, a ki nem mondott megállapodás.
• A karámban, szérűn és vágóhídon segítő kohen, lévita és szegény.
• A megtrumázott és a még trumázatlan termés összekeverése.
• A nagypapa egy szelája a kohen unokáért.
• A lapocka, az állkapocs és a gyomor, amelynek csak az értéke jár.
• Truma Szíriában és Babilóniában.
• A kancsónként feloldott trumabor.
• Előbb enni, aztán trumát hozni.
• A nidda, a kiskorú kohen és az elégetett tésztadarab.
• Az utazás a kompon, és az öreg, akit meg kell várni.
• A vörös tehén hiánya és a mikve.
• Az 5786-ban született állat és a naptári év.
• A kedden bemutatott elsőszülött: kedd, kedd este, szerda.
• A lengetés melle és a jobb comb, a hálaáldozat rövidebb ideje.

Böchorot (Elsőszülöttek) – בכורות
Az állati elsőszülötteket és azok esetleges hibáit tárgyaló törvények; ugyanebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra az elsőszülött fiú gyermekekre vonatkozó törvények, valamint az állattizedre vonatkozó előírások. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 61 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud