Cimkék: Böchorot  podcast

A nem szándékolt tilalom és az elsőszülött szőre

Szabad-e kitépni egy kis szőrt az elsőszülött állat nyakáról, hogy hozzáférjen a kés, ha egyszer tilos nyírni? Felel-e, aki sábeszkor kinyitja az ablakot, és a szél eloltja a gyertyát? Miért vághatja le Pisti ollóval a vörös tehén két fekete szőrszálának a végét? És mi lesz a szőrrel, amely Andris sérült bárányáról hullott le, mielőtt levágták volna? Köves Slomó rabbi a Böchorot (בכורות) huszonötödik lapján, a huszonnegyedik lap végi Misnától indulva a davar she’ein mitkaven (דבר שאין מתכוון), a nem szándékolt cselekedet elvét járta körül. A közös kérdés: mentesít-e a szándék hiánya, ha a tiltott dolog mellékesen mégis megtörténik?

Helyet csinálni a késnek

Köves Slomó rabbi először felidézte az alapokat. Az elsőszülött állatot oda kell adni a kohennek, aki feláldozza a Szentélyben, a maradékát pedig megeszi. Ha az állaton mum (מום), testi hiba van, áldozatként nem mutatható be, le lehet vágni és meg lehet enni. Amíg azonban nincs levágva, rajta van az elsőszülött szentsége: a haszonélvezete tilos, nem szabad dolgoztatni és nem szabad nyírni.

Rabbi Yosei ben HaMeshullam (רבי יוסי בן המשולם) Misnája arról szól, aki le akarja vágni az elsőszülöttet, de a gyapjútól nem fér hozzá a nyakához. Ilyenkor a bárddal, a kofitz (קופיץ) segítségével innen is, onnan is helyet csinálhat, kitépheti a szőrt, csak nem veheti el a helyéről.

A rabbi a fodrászhoz hasonlította: már lenyírták a hajadat, de még odatapad a fejedhez. Ha elvennéd, úgy tűnne, mintha direkt nyírnád az állatot. Ugyanígy szabad eljárni akkor is, ha a szőr miatt nem látszik, van-e az állaton testi hiba.

Az ablak, a gyertya és a kerti pad

Rav (רב) szerint a döntés Rabbi Yosei ben HaMeshullam szerint való. De miért szabad, ha a nyírás tilos? Mert itt a cél nem a nyírás volt, az csak mellesleg történt.

Ugyanez a kérdés szombaton is felmerül. A sábeszi gyertyát tilos elfújni, de mi van, ha nagy a meleg, az ember kinyitja az ablakot, és a szél eloltja a lángot? A Talmud példája szerint valaki kihúz egy nehéz padot a teraszról a kertbe, hogy leüljön rá, és az útközben felszántja a földet.

Rabbi Yehuda (רבי יהודה) és Rabbi Shimon (רבי שמעון) a szombat traktátusban erről vitatkoznak. Rabbi Shimon szerint ami nem szándékos, az megengedett, Rabbi Yehuda szerint tilos.

Mit mondott Rav Huna az ünnepnapról?

Ünnepnapon, yom tov (יום טוב) idején szabad levágni az állatot, ha meg akarják főzni, de nyírni nem szabad. Szabad-e a vágáshoz megtisztítani a nyakát? Ezt Rav Hunától (רב הונא) kérdezték.

A válasz attól függ, miért engedte meg Rabbi Yosei ben HaMeshullam. Vagy azért, mert ez nem szándékos nyírás, és akkor ünnepnapon is szabad, vagy azért, mert a kis tépés eleve nem számít nyírásnak.

Rav Huna előbb visszaküldte a kérdezőket: tudják meg, valóban így döntött-e Rav. Amikor megerősítették, azt mondta: ünnepnapon is megengedett. Eddig tehát az állt, hogy Rav szerint ami nem szándékos, az megengedett.

A hordó tömítése és a csirke feje

Csakhogy Rav nevében más is elhangzott. A boroshordó csapja mellé tömítést tesznek, amely néha meglazul, és ünnepnapon nem szabad meghúzni. Amikor ugyanis meghúzzák, kifacsarják belőle a felszívott bort, a facsarás pedig tilos, ahogy szombaton a citromé vagy a szivacsé is. Pedig itt sem a bor a cél, hanem a tömítés.

A feloldás a rabbi szerint nagyon fontos mondás: ami nem szándékos, de mindenképp meg fog történni, az mindenki szerint tilos, még Rabbi Shimon szerint is. Ez a pesik reisha velo yamut (פסיק רישיה ולא ימות): levágod a fejét, és nem hal meg?

Ha kint enyhe nyári szellő van, nem biztos, hogy elalszik a gyertya. Ha vihar tombol, egész biztos. A rabbi példájában aki szombaton azt mondja, hogy csak a csirke fejére volt szüksége a gyerek játékához, mert elveszett a Lego, az nem hivatkozhat a szándékára.

Ide tartoznak a kilencvenes évek budapesti kapuiba szerelt mozgásérzékelős lámpák is: aki elmegy mellettük, nem szándékosan kapcsolja fel őket, a kérdés az, hogy biztosan felkapcsolnak-e. Erre azt mondják, hogy nem biztos, de a rabbi szerint ez egy probléma.

A tépés, amely nem nyírás

Egy másik hagyomány azonban azt idézi, hogy Rav Rabbi Yehuda szerint döntött. Ezzel az egészet újra kell gondolni: Rav szerint a nem szándékos cselekedet akkor is tilos, ha nem biztos, hogy megtörténik. A padot tehát emeld fel, ne légy lusta, mondta a rabbi Andrisnak.

Akkor miért mondja a Misna, hogy szabad? Mert a másik lehetőség az igaz: a tépés nem nyírás. Ünnepnapon pedig azért megengedett, mert ez olyan, mintha valamit nem a normál módon csinálnánk, ez a kil’achar yad (כלאחר יד), szó szerint a kéz hátával. Az írás normál módja, hogy az ember fog egy tollat, és ír. Aki másképp ír, nem büntethető, de ettől még nem megengedett.

Csakhogy egy brájta (ברייתא) szerint aki a madár tollát kitépi, letöri és kikaparja, három szombatszegést követ el, és ezek egyike a tépés. A válasz: a madárnál a tépés a normális, az állat szőrénél nem.

Két jó barát és a vörös tehén

A rabbi Andrissal szemléltette a következő lépést: ha én azt mondom Andrisra, hogy igaza van, legközelebb ő is mondja rám ugyanezt, mert a jó barátok kiállnak egymásért. Ha tehát Rav egyetért Rabbi Yosei ben HaMeshullammal, akkor az is egyetért Ravval: a nem szándékos cselekedet tilos.

Ez viszont nem stimmel a vörös tehén miatt. Két fekete szőrszál már alkalmatlanná teszi a tehenet, de ha csak a szőrszál teteje fekete, le lehet vágni, és marad a vörös.

Pisti nagyítóval vizsgálgatja élete nagy bizniszét, és megakad a szeme két szőrszálon, amelyeknek az alja vörös. Rabbi Yosei ben HaMeshullam szerint ollóval levághatja a tetejüket. De a vörös tehenet is tilos nyírni, tehát csak az lehet az ok, hogy a nem szándékos cselekedet megengedett.

Szent, de nem igazi áldozat

Az első válasz: a tehén nem nyírható állat, nincs gyapja. De a Tóra verse szerint ne dolgoztasd a marhád elsőszülöttjét, és ne nyírd a bárányod elsőszülöttjét, a „ne” megismétléséből pedig az következik, hogy a tilalom mindkét állatra mindkét dologban vonatkozik.

A második válasz: a vörös tehén nem igazi áldozati állat, hanem kodshei bedek habayit (קדשי בדק הבית), a Szentély fenntartására szánt szent vagyon. A szertartás nem a Szentélyben folyt: az Olajfák hegyére vitték, a Szentéllyel szemben, nagy farakás fölött levágták, a véréből a Szentély felé hintettek, és elégették. Ám a nem áldozati állatoknál is van legalább rabbinikus tilalom.

A harmadik válasz: a vörös tehén nagyon ritka, ezért a rabbik ott nem tiltották meg. De ki is lehetne váltani tíz forintért, levágni a szőrszálakat, és visszaváltani! Nem, mondja a Talmud, mert a vörös tehén nagyon drága. Shmuel (שמואל) szerint szimbolikus összegért is érvényes a kiváltás, ez azonban csak utólag igaz, eleve nem szabad így eljárni.

A kérdés kérdés marad, a rabbi szerint azonban a jó válasz egyszerű: Rav egyetértett Rabbi Yosei ben HaMeshullammal, de az nem értett egyet Ravval. Egy döntésben egyetérteni nem jelenti azt, hogy az indok is közös.

Kézzel, a késnek

Mivel szabad tépni? A Talmud szerint csak kézzel, eszközzel tilos. De hát a Misna szerint bárddal csinál helyet! A válasz szerint ez nem azt jelenti, hogy a késsel csinálja, hanem hogy a késnek csinál helyet.

Eleve szabad-e így eljárni, vagy csak utólag rendben van? Egy brájta szerint ha az állat füle tele van szőrrel, Rabbi Yosei ben HaMeshullam szerint a szőrt ki lehet tépni, és meg lehet mutatni a hibát. Ebből kiderül, hogy eleve szabad.

A bárány szőre az ablakban

Új Misna következett. Andris elsőszülött bárányának eltörik a lába, ez már ba’al mum (בעל מום), sérült állat, nem áldozható fel, Andris levághatja és megeheti, de előtte nem nyírhatja meg. De mi van, ha a szőre magától kihullik, Andris az ablakba teszi, hogy jó lesz még, és utána vágja le az állatot?

Rabbi Yehuda szerint Akavya ben Mahalalel (עקביא בן מהללאל) erre mondta, hogy szabad használni, a bölcsek pedig, hogy nem. Rabbi Yosei (רבי יוסי) szerint nem erről volt a vita, hanem arról, ha Andris nem vágta le az állatot, hanem megvárta, hogy magától kipurcanjon.

Mi van a félig lehullott, még lógó szőrrel, ha levágás után nyírják? A Misna szerint ami együtt látszik a nyírással, nir’eh im hagizah (נראה עם הגיזה), az megengedett, mert mindenki érti, hogy levágás után nyírtad. Ami olyan könnyen jön le, hogy látszik, még korábban vált le, az tilos.

Vágás vagy elpusztulás

Az elsőszülöttön addig van haszonélvezeti tilalom, amíg nincs kóser módon levágva. Ha magától pusztul el, ugyanolyan, mintha élne, el kell temetni.

A Gemara (גמרא) tisztázza Rabbi Yosei szavait. A vágás esetén több az érv az engedély mellett, mint az elpusztulásnál, ezért Rabbi Yosei azt mondja: a vágás után mindenki szerint szabad, a vita csak az elpusztult állatról szól. Akavya szerint ami rajta maradt, az tilos, ami előtte kihullott, az szabad.

Egy bekezdést a rabbi átugrott, de Andris szóvá tette. Rabbi Asi (רבי אסי) Reish Lakish (ריש לקיש) nevében azt tanította, hogy a vita csak akkor van, ha szakértő megvizsgálta az állatot, és megállapította a sérülést. Ha nem tudjuk biztosan, hogy sérült volt, mindenki szerint tilos, mert a sérülés az, ami a szentséget enyhíti.

Ezer bárány a nyájban

Rav Sheshet (רב ששת) ezzel szemben egy brájtát hozott. Ha Andris felajánlott ezer bárányából az egyik megsérül, és a félretett állat visszakeveredik a többi közé, egyiket sem szabad bemutatni: itt nincs feloldódás a többségben.

A másik vélemény szerint azonban vizsgálja meg, yevaker (יבקר). De mit jelent ez? Ha megtalálható, nyilván ki kell venni. A magyarázat szerint nem az állat, hanem a sérült elsőszülött lehullott szőre keveredett el a többi szőr közé, azt pedig nem lehet kiválogatni.

Az első vélemény tehát Rabbi Yehudáé, aki szerint ez tilos, a második Rabbi Yoseié, aki szerint vágás után nincs vita. Hogy ekkor mit jelent a vizsgálat, azt a rabbi másnapra hagyta.

A lap tanulsága: aki szerint a szándék hiánya mentesít, annak is csak addig, amíg a tiltott következmény nem biztos; az elsőszülött szőrénél pedig az dönt, levágták-e az állatot, vagy magától pusztult el.

Az előadásban elhangzott példák

• A fodrásznál lenyírt, még a fejhez tapadó haj.
• Az elfújt sábeszi gyertya és a kinyitott ablak.
• A teraszról a kertbe húzott nehéz pad és a szántás.
• Citrom és szivacs facsarása.
• A boroshordó csapja és a meglazult tömítés.
• Enyhe nyári szellő és vihar a gyertya mellett.
• A kilencvenes évek mozgásérzékelős kapulámpái.
• A csirke feje a gyerek játékához, az elveszett Lego helyett.
• A nyak megtisztítása ünnepnapon, Rav Huna kérdése.
• A padot felemelő Andris.
• Írás nem a normál módon.
• A madár tollának kitépése, letörése, kikaparása.
• Andris és a rabbi, a két egymásért kiálló jó barát.
• Pisti vörös tehene, a nagyító és az olló.
• A marha és a bárány elsőszülöttje, a kétszer mondott „ne”.
• A vörös tehén elégetése az Olajfák hegyén.
• A tíz forintos kiváltás és a hitelfelvétel.
• A szőrtől nem látható sérülés a fülön.
• Andris eltört lábú báránya.
• A kihullott szőr az ablakban.
• A félig lejött, még lógó szakáll.
• A magától kipurcant állat.
• Az átugrott bekezdés, amelyet Andris észrevett.
• Ezer felajánlott bárány, köztük egy sérült.
• Az elkeveredett szőr, amelyet nem lehet kiválogatni.

---

Böchorot (Elsőszülöttek) – בכורות
Az állati elsőszülötteket és azok esetleges hibáit tárgyaló törvények; ugyanebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra az elsőszülött fiú gyermekekre vonatkozó törvények, valamint az állattizedre vonatkozó előírások. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 61 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud