Cimkék: Böchorot  podcast

Mikor lesz egy szamár „zsidó”? – Az elsőszülöttség meglepő határai

Mi történik, ha egy zsidó és egy nem zsidó közösen birtokol egy szamarat? Mi van akkor, ha az állat már vemhesen kerül egyik tulajdonostól a másikhoz, vagy csak a majdani magzatát adják el? És miért kell egyáltalán egy elsőszülött szamarat bárányra vagy pénzre „kiváltani”? Köves Slomó rabbi a Böchorot (בכורות) traktátus elején az elsőszülöttség különleges szabályain keresztül mutatja meg, hogyan kapcsolódik össze Egyiptom emléke, a tulajdonjog, a szombattartás és egy sor első pillantásra meghökkentő állattartási eset. A vita végére pedig az is kiderül, miért lehet eladni egy véglegesen sérült állatot, miközben egy még meg sem született magzat eladása tilos.

Miről szól a Böchorot traktátus?

Köves Slomó rabbi az új traktátus bevezetésekor elmagyarázza, hogy a Talmud egyes könyveit masechet (מסכת), vagyis traktátus néven említjük. A Böchorot (בכורות) jelentése: elsőszülöttek.

Az elsőszülöttség a Tórában több területen is különleges státuszt jelent. Az elsőszülött fiú kapcsolódik az örökléshez, az egyiptomi kivonuláshoz és eredetileg a Szentély szolgálatához is. Az egyiptomi elsőszülöttek halálakor a zsidó elsőszülöttek különleges szentséget kaptak, és eredetileg nekik kellett volna szolgálniuk a Szentélyben. Az aranyborjú bűne után azonban ezt a feladatot Lévi törzse kapta meg.

Ezért maradt fenn az elsőszülött fiú kiváltásának micvája, a pidyon haben (פדיון הבן): a fiú harmincnapos korában öt ezüstpénzzel váltják ki a kohéntól.

Az elsőszülött állatok különleges státusza

A kóser haszonállatok – marha, juh és kecske – elsőszülött hímje szintén különleges státuszt kap. Ha hibátlan, a kohén áldozatként bemutatja, majd elfogyaszthatja. Ha olyan testi hibája van, amely miatt nem vihető az oltárra, továbbra is a kohéné lesz, de már nem áldozatként fogyasztja el.

Egészen más szabály vonatkozik a szamárra. A szamár nem kóser állat, mégis különleges törvény kapcsolódik az elsőszülöttjéhez: ez a peter chamor (פטר חמור).

Az elsőszülött szamarat báránnyal kell kiváltani, a bárány pedig a kohéné lesz. Ha nincs bárány, az állat értéke pénzben is átadható. Ha a tulajdonos egyáltalán nem váltja ki, az elsőszülött szamár nyakát le kell törni: saját használatra nem tarthatja meg.

Köves Slomó rabbi felidézte a Midrást is, amely szerint az Egyiptomból kivonuló zsidóknak rengeteg, arannyal és ezüsttel megrakott szamaruk volt. A szamár elsőszülöttségének micvája így szintén az egyiptomi kivonulás emlékét őrzi.

Mikor kell kiváltani az elsőszülött szamarat?

A Mishnah (משנה) öt olyan esetet sorol fel, amikor nem tisztán zsidó tulajdonban áll az állat vagy a magzat:

• valaki megveszi egy nem zsidó szamarának magzatát;
• egy zsidó eladja szamara magzatát egy nem zsidónak;
• zsidó és nem zsidó közösen birtokolják az állatot;
• egy zsidó nevelésre átveszi egy nem zsidó állatát;
• egy zsidó nevelésre átadja saját állatát egy nem zsidónak.

A Mishnah álláspontja szerint ezekben az esetekben patur (פטור), vagyis mentes az ember az elsőszülött szamár kiváltásának kötelezettsége alól.

A Tóra ugyanis Izrael elsőszülöttjeiről beszél. Köves Slomó rabbi megfogalmazása szerint ha az állat tulajdonjogában akár részben is jelen van egy nem zsidó, már nem áll fenn ugyanaz a kötelezettség.

Miért kellett mind az öt esetet külön felsorolni?

A Gemara (גמרא) azonnal felteszi a kérdést: ha a közös elv ugyanaz, miért kellett mind az öt helyzetet külön leírni?

Az első két eset nem teljesen azonos. Ha egy zsidó megvesz egy nem zsidó állatának magzatát, azzal mintegy „behozza” az állatot a zsidó háztartásba. Köves Slomó rabbi ezt szemléletesen úgy fogalmazta meg, mintha a „nem zsidó szamárból zsidó szamarat” csinálna – hangsúlyozva, hogy ez természetesen csak metafora.

Ennek gyakorlati jelentősége az, hogy egy zsidó tulajdonában lévő haszonállat sem dolgozhat szombaton.

Fordított esetben viszont a zsidó tulajdonos kiviszi az állatot ebből a szentségi körből. Felmerülhetett volna, hogy emiatt büntetésként mégis fennmarad valamilyen kötelezettsége. A Mishnah ezért külön közli, hogy nem.

A közös tulajdon esetét azért kellett külön megemlíteni, mert Rabbi Yehuda (רבי יהודה) eltérő véleményt képvisel: szerinte a zsidó tulajdoni hányad miatt részleges fizetési kötelezettség fennállhat.

Miért volt tilos haszonállatot eladni nem zsidónak?

Köves Slomó rabbi történelmi kontextusba helyezte a rabbinikus tilalmat. Az ókorban a rabbik számos szabállyal igyekeztek csökkenteni a gazdasági összefonódást a zsidók és a bálványimádó környezet között.

A haszonállatok eladásának tilalmához azonban konkrét szombati probléma is kapcsolódott.

Ha az eladás megengedett lenne, valaki arra következtethetne, hogy kölcsönadni vagy bérbe adni is szabad az állatot. Ez azonban már problémás lenne, mert a zsidó tulajdonában maradó állatot nem szabad szombaton dolgoztatni.

Másrészt az eladás előtt a vevő ki is próbálhatta az állatot. Ha ez péntek délután történt, könnyen előfordulhatott, hogy a próba már a szombat bejövetele után folytatódott, miközben az állat jogilag még a zsidó tulajdonában volt.

Sérült állat és magzat: ugyanaz a kategória?

A Gemara következő vitája Rabbi Yehuda véleményéből indul ki. Ő bizonyos sérült állatok eladását megengedte, mert azokat többé nem lehetett munkára használni.

Felmerül tehát a kérdés: mi a helyzet egy magzattal?

Egy magzatot sem lehet dolgoztatni, ezért elsőre logikusnak tűnne, hogy ugyanúgy szabad legyen eladni, mint a sérült állatot.

A Talmud több bizonyítási kísérletet is végigvesz. Először abból próbál következtetni, hogy a Mishnah kifejezetten tilosnak nevezi a magzat eladását, miközben Rabbi Yehuda ellenvéleményét nem említi. Ez azonban nem döntő bizonyíték, mert más ügyekben is előfordul, hogy Rabbi Yehuda vitatkozik, mégsem jelenik meg az ellenvéleménye az adott Mishnah szövegében.

Egy baraita (ברייתא) további eseteket idéz, de ezek értelmezése sem bizonyul egyértelműnek.

Rav Ashi döntő bizonyítéka

A végső választ Rav Ashi (רב אשי) adja egy újabb baraita alapján.

Rabbi Yehuda azért engedte meg egy sérült állat eladását, mert olyan sérülésről beszélt, amelyből az állat már nem fog felépülni. Vagyis soha többé nem válik munkaképes haszonállattá.

Ha azonban a sérülés gyógyítható, az állat eladása továbbra is tilos.

Ebből következik a válasz a magzatra is: a magzat állapota átmeneti. Meg fog születni, felnő, és munkaképes állattá válhat. Ezért Rabbi Yehuda szerint is tilos eladni a magzatot egy nem zsidónak.

A végső különbség tehát nem egyszerűen az, hogy az állat pillanatnyilag tud-e dolgozni, hanem az, hogy ez az állapot végleges vagy csak átmeneti.

A következő dilemma: eladható-e a jövőbeli „haszon”?

Az előadás végén Köves Slomó rabbi egy új kérdést vezetett fel.

Mi történik akkor, ha még nincs is magzat, és a tulajdonos nem magát a tehenet vagy szamarat adja el, hanem csak azt a jogot, hogy a jövőben születő utódok a nem zsidóé legyenek?

Ez már nem egy meglévő magzat eladása, és nem is az anyaállat teljes tulajdonjogának átadása. A kérdés ezért mind Rabbi Yehuda, mind a bölcsek véleménye alapján két irányban érvelhető.

Ezzel a dilemmával folytatódik a Böchorot következő lapjának tárgyalása.

Az előadásban elhangzott példák

• Az elsőszülött fiú harmincnapos korában történő kiváltása öt ezüstpénzzel.
• Hibátlan elsőszülött marha, juh vagy kecske feláldozása és elfogyasztása.
• Sérült fülű elsőszülött állat, amely már nem kerülhet az oltárra.
• Elsőszülött szamár kiváltása báránnyal.
• A szamár értékének pénzbeli megfizetése, ha nincs bárány.
• Az Egyiptomból kivonuló zsidók húsz, arannyal és ezüsttel megrakott szamara.
• Nem zsidó szomszéd szamarának nevelése.
• Zsidó és nem zsidó közös szamártenyészete.
• Állat nevelésre átadása úgy, hogy az utódokon megosztoznak.
• A kutyára mondott kádisról szóló vicc mint a „zsidó állat” metaforájának illusztrációja.
• Haszonállat péntek délutáni kipróbálása, amely belenyúlhat a szombatba.
• Sérült, munkára végleg alkalmatlan állat eladása.
• Gyógyítható sérülésű állat, amely később ismét munkaképes lehet.
• Meglévő magzat eladása.
• Jövőbeni, még meg sem fogant utódokhoz kapcsolódó jogok eladása.

—————————————————-

Böchorot (Elsőszülöttek) – בכורות
Az állati elsőszülötteket és azok esetleges hibáit tárgyaló törvények; ugyanebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra az elsőszülött fiú gyermekekre vonatkozó törvények, valamint az állattizedre vonatkozó előírások. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 61 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud