Cimkék: Mönáchot  podcast

Lehet-e “tetőn nőtt” szentséget vinni a Szentélybe? – Amikor a minőség önmagában vallási kérdéssé válik

Köves Slomó rabbi ezen a lapon azt a meglepő kérdést járta körül, hogy valóban minden termény alkalmas-e a Szentély szolgálatára, vagy vannak olyan gyümölcsök és gabonák, amelyek ugyan technikailag léteznek, mégsem méltók az áldozati vagy első zsenge céljára. A vita nem pusztán mezőgazdasági: arról szól, hogy a bikurim (ביכורים), az omer (עומר) és a shtei ha-lechem (שתי הלחם) esetében a „legelső” és a „legjobb” mennyire elválaszthatatlan egymástól. Az előadás végén Köves Slomó rabbi még azt is megmutatta, hogy Mózes miért éppen Egyiptomban mutatott „csodákat”, és ezt hogyan lehet egy piaci hasonlattal megérteni.

Az omer (עומר) és a shtei ha-lechem (שתי הלחם): kell-e feltétlenül az új termés?

A lap kiindulópontja az előző napi misna folytatása volt: minden lisztáldozat hozható Izraelből vagy Izraelen kívülről, régi vagy új termésből, kivéve az omer (עומר) és a shtei ha-lechem (שתי הלחם), amelyeket csak új termésből és csak izraeli termésből kell hozni. Köves Slomó rabbi azonban rögtön jelezte, hogy a Talmudban felbukkan egy eltérő vélemény is: eszerint ugyan ideálisan új termésből kell hozni ezeket, de ha végül régi termésből hozták, az utólag még elfogadható lehet.

Az előadás egyik kulcspontja itt az volt, hogy a vita nem ugyanarról szól mindenkinél. Van, aki azt hangsúlyozza, hogy az áldozatnak ténylegesen „frissnek”, carmel (כרמל)-nak kell lennie, vagyis puhának és omlósnak. Más szerint nem ez a döntő, hanem az, hogy az omer valóban az aratás elejét jelképezze, tehát ne a tavalyi készlet végét hozzák fel „elsőként”.

Lehet-e az omer (עומר) Izraelen kívülről?

Köves Slomó rabbi részletesen bemutatta azt a harmadik álláspontot is, amely szerint az omer nem feltétlenül csak Izraelből jöhet. Ennek alapja az a gondolat, hogy az új termés tilalma, a chadash (חדש), nemcsak Izraelre, hanem Izraelen kívülre is vonatkozhat. Ha pedig maga a tilalom külföldön is érvényes, akkor elvileg az azt feloldó áldozat is jöhetne onnan.

Ez azért különösen érdekes, mert a szokásos bizonyító verset – „amikor bementek az országba” – ez a vélemény nem úgy olvassa, hogy az a földrajzi eredetet korlátozza, hanem úgy, hogy a parancs gyakorlati érvényessége csak a honfoglalás után kezdődik. Vagyis a vers nem azt mondja, hogy csak Izraelből lehet hozni, hanem azt, hogy csak Izrael birtokbavétele után lép életbe az egész rendszer.

Miért árpából van az omer (עומר), és nem búzából?

Köves Slomó rabbi ezután visszatért ahhoz a kérdéshez, honnan tudjuk, hogy az omer דווקא árpából készül. Több magyarázat is elhangzott.

Az egyik a aviv (אביב) kifejezésből indul ki: ez arra az állapotra utal, amikor a szem még a héjában van. Ugyanezt a szót a Tóra az egyiptomi csapásoknál az árpára használja, így innen következtetnek arra, hogy itt is árpáról van szó.

Rabbi Akiva egy másik logikát követ: az egyéni lisztáldozatok között van búzából és árpából való is. Ha a közösségi lisztáldozatok között csak búza lenne – a shtei ha-lechem (שתי הלחם) miatt –, akkor hiányozna a párhuzam. Ezért kell, hogy a közösségi oldalon is legyen egy árpából készült áldozat, és ez az omer.

Egy harmadik érv szerint a shtei ha-lechem (שתי הלחם) neve bikurim (ביכורים), vagyis első zsenge. Ha már az omer is búzából lenne, akkor a két kenyér már nem lenne igazán „első”. Így az omer árpából van, a két kenyér pedig az első búzából.

A shemitah (שמיטה) év és a magától kinőtt termés problémája

Felmerült az is, miből hozzák az omert a shemitah (שמיטה), vagyis a hetedik év során, amikor nem vetnek és nem aratnak a megszokott módon. A válasz az volt, hogy a sefichin (ספיחין), vagyis a maguktól kinőtt termések jöhetnek szóba. Ezeket őrizni kell, és az őrzés költségeit a közösségi pénzből fedezik.

Erre viszont az a kérdés érkezett, hogyan lehet olyan termésből omert hozni, amelynek egy része az oltárra kerül, amikor a hetedik év termése alapvetően evésre van, nem elégetésre. Köves Slomó rabbi itt megmutatta, hogy az egyik javaslat szerint akár a tavalyi termés is szóba kerülhetne, de ezt a Talmud végül elveti, mert az már nem carmel (כרמל): nem friss, nem puha, nem omlós.

Rossz minőségű termés: érvényes vagy eleve alkalmatlan?

Az előadás második nagy egysége arról szólt, hogy mi számít rossz minőségű gyümölcsnek vagy terménynek. A bikurimnál elhangzott, hogy nem a hegyek datolyájából és nem a völgyek gyümölcseiből kell hozni, mert azok nem ideálisak. Innen jutott el Köves Slomó rabbi a nagy vitához: ha valaki mégis ezekből hozott, akkor az érvényes-e.

Ulla (עולא) szerint nem: az ilyen felajánlás nem is szentelődik meg rendesen. Reish Lakish (ריש לקיש) szerint viszont igen: ez nem szép, nem ideális, de attól még érvényes lehet – ahogy egy gyengébb küllemű állat felajánlása sem lesz automatikusan érvénytelen.

Köves Slomó rabbi egy álombeli tanítást is idézett: a vers úgy fogalmaz, hogy „vegyél a földed gyümölcsének elejéből”, vagyis nem az egészből, nem akármiből. Ez Ulla oldalát erősíti: válogatni kell, és a selejtes, méltatlan minőségű terményt nem lehet egyszerűen ugyanabba a kategóriába sorolni.

A tetőn, romban, cserépben vagy hajón nőtt termés

A Talmud ezután különös eseteket sorol: mi van azzal, ami a háztetőn nő, a romban nő, cserépben nő, vagy hajón nő? Köves Slomó rabbi rámutatott, hogy ezek a példák nem feltétlenül a gyümölcsökre, hanem bizonyos összefüggésben a gabonára és lisztáldozatokra vonatkoznak.

Az egyik álláspont szerint ezekből is lehet hozni, sőt bizonyos esetekben még az előírt szöveget is el lehet mondani rájuk. A másik szerint lehet hozni, de nem lehet a teljes formulát mondani. Köves Slomó rabbi itt megmutatta, hogy Reish Lakish könnyebben boldogul ezekkel a forrásokkal, hiszen ő eleve megengedőbb. Ulla számára viszont csak úgy marad tartható az álláspontja, ha különbséget tesz a valóban értéktelen és a különleges, de még elfogadható esetek között.

Mózes Egyiptomban: miért ott mutatott csodát?

Az előadás végén Köves Slomó rabbi egy különösen szép aggádikus részletet idézett. Két egyiptomi varázsló gúnyolódott Mózesen: olyan ez, mondták, mintha valaki Efráimba vinne gabonát – oda, ahol amúgy is kiváló a termés. Magyarul: Egyiptom a varázslás hazája, itt akarsz csodával villogni?

Mózes válasza egy népi mondás volt: oda kell vinni az árut, ahol annak piac van. Köves Slomó rabbi ezt úgy értelmezte, hogy Mózes pontosan ott beszélte az emberek nyelvét, ahol arra szükség volt. Nem elvont filozófiát vitt Egyiptomba, hanem azon a „nyelven” szólt, amelyet ott értettek. Az igazságot néha nem elég birtokolni – úgy kell bemutatni, hogy a közeg számára is érthető legyen.

Az előadásban elhangzott példák röviden

• Az omer (עומר) és a shtei ha-lechem (שתי הלחם) vitája: csak új termésből, vagy utólag régi termésből is elfogadható.
• A shemitah (שמיטה) évben a magától kinőtt sefichin (ספיחין) használata.
• A tavalyi termés elvetése azért, mert már nem carmel (כרמל).
• Az omer (עומר) árpából való volta az aviv (אביב) kifejezés alapján.
• Rossz minőségű datolya és gyümölcs kérdése a bikurim (ביכורים) kapcsán.
• A háztetőn, romban, cserépben és hajón nőtt termény esete.
• Mózes és az egyiptomi varázslók vitája Efráim gabonájának hasonlatával.

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud