Cimkék: Mönáchot  podcast

„Ha már nem emlékszel, mit ígértél Istennek, mit viszel az oltárra?”

Mit kezd a Talmud azzal az emberrel, aki fogadalmat tett, de már csak foszlányokra emlékszik? Köves Slomó rabbi a Menáchot 107-es lapján azt mutatta meg, hogy a szentély rendje még az ilyen bizonytalan helyzetekben sem omlik össze: a rendszer képes visszakövetkeztetni arra, mi lehetett a vállalás tárgya, és mi az a minimum, amivel az ember biztosan nem megy szembe saját szavával. A daf egyik legerősebb pillanata az volt, amikor kiderült: ha valaki csak annyit mondott, hogy „az oltárra” ajánl fel valamit, akkor a legbiztosabb válasz a levona (לבונה), a tömjén, mert ez az egyetlen olyan felajánlás, amely teljes egészében az oltárra kerül. Innen jut el az előadás az anyagi minimumokhoz, a bor és olaj mértékeihez, majd a különféle áldozattípusokhoz és ahhoz a kérdéshez, hogyan lehet a bizonytalan fogadalmat a lehető legpontosabban teljesíteni.

Az „oltárra” tett általános fogadalom: mi kerül teljes egészében a tűzre?

A brájtá szerint ha valaki csak annyit mond: „magamra veszem az oltárra”, akkor levona-t (לבונה) kell hoznia. Köves Slomó rabbi végigvette, miért nem más az alapértelmezett válasz. Az olá (עולה), az égőáldozat ugyan szinte teljesen az oltárra kerül, de a bőre a kohanitáké. A madár-olá sem teljes egészében ég el, mert a begyét és a tollát eltávolítják. A boröntés, a neszáchim (נסכים) nem a tűzre kerül, hanem az oltár melletti lefolyórendszerbe. A köretként hozott lisztáldozat pedig bár valóban teljes egészében az oltárra megy, mégsem önálló, tipikus áldozati forma. Így marad egyetlen tiszta esetként a tömjén.

Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: ha viszont valaki már konkretizálta, mit akart az oltárra tenni, de elfelejtette, akkor már nem elég egyetlen lehetőséget választani, hanem mindent el kell hozni, ami szóba jöhet önkéntes oltári felajánlásként.

Mennyi az annyi? Az arany, ezüst, réz és vas minimuma

A misna ezután a minimum-mértékek világába lép át. Ha valaki aranyat ajánl fel, legalább egy dinar (דינר) értékű aranyat kell hoznia. Ugyanez az ezüstre is igaz: legalább egy ezüstdinár a minimum. Köves Slomó rabbi itt kitért arra is, hogy a dinár egy értelmezhető pénzegység, vagyis nem egyszerűen egy tetszőleges aranydarabról vagy ezüstdarabról van szó, hanem egy használható érmeértékről.

Réz esetén a minimum egy apró rézeszköz, egy olyan kis bronz- vagy rézvilla, amelyet a szentélyben gyakorlati célra is használni lehetett, például a menóra tisztításánál. Vasnál a minimum egy olyan darab, amelyből már készíthető a templomtetőn használt hollóriasztó tüske. Köves Slomó rabbi itt is azt emelte ki, hogy a felajánlásnak használható, értelmezhető formát kell öltenie.

Bor és olaj: nem elég „valamennyi”

Ha valaki bort ajánl fel, a minimum három log (לוג). Ez felel meg annak a legkisebb mennyiségnek, amelyet normálisan ismerünk az áldozatok mellé járó boröntésből. Innen lehet fölfelé menni, lefelé nem. Ugyanez az alapelv az olajnál is megjelenik, bár ott a Talmud vitát hoz: a bölcsek szerint egy log az alsó határ, míg Rabbi három log-ot követelne.

Köves Slomó rabbi részletesen magyarázta, hogy itt a vita nem pusztán mennyiségi, hanem hermeneutikai kérdés: honnan vezetjük le az önálló olajfelajánlás szabályát? A normál mincha (מנחה) olajmennyiségéből vagy inkább a bor önálló felajánlásának mintájából? A daf ebből is megmutatja, hogy a Talmud számára a mennyiségek mögött mindig elvi szerkezet áll.

Ha elfelejted, melyik állatot vállaltad

A lap második felében újra megjelenik a bizonytalan emlékezet problémája. Ha valaki csak annyit mondott, hogy olá-t (עולה) vállal, akkor Köves Slomó rabbi szerint az alapmegoldás az, hogy bárányt hozzon, mert ez a legegyszerűbb, legkisebb értékű teljesíthető forma. Ben Ázáj viszont megengedi, hogy akár tor (תור), gerlice, akár ben jona (בן יונה), galambfióka legyen.

Ha az illető már emlékszik arra, hogy állatból akarta hozni az áldozatot, de nem tudja, melyik fajtából vagy milyen korú példányból, akkor minden szóba jöhető típust el kell hoznia. Köves Slomó rabbi itt végigvezette, hogy az olá esetében csak hím állatok jönnek számításba, ezért a variációk köre szűkebb, míg a slámim (שלמים) vagy toda (תודה) esetében szélesebb a lehetőség.

Kicsit vagy nagyot? Ugyanaz a vita tér vissza

A daf vége visszakapcsol a korábbi lapok egyik visszatérő kérdéséhez: ha valaki kisebb állatot vállalt, teljesítheti-e a fogadalmát nagyobbal? Köves Slomó rabbi itt megmutatta, hogy ez ugyanaz az elvi vita, amelyet már a lisztáldozatoknál is láttunk. Rabbi szerint a fogadalmat pontosan kell teljesíteni, a bölcsek viszont bizonyos esetekben megengedik a „felfelé teljesítést”. Ezért ha valaki „kis” állatot mondott, és nagyobbat hozott, az Rabbi szerint nem teljesítés, a bölcsek szerint viszont elképzelhető, hogy igen.

A hat persely: miért éppen hat?

Az előadás végén Köves Slomó rabbi még visszatért a szentély hat külön perselyének kérdésére. Ezek azok a gyűjtőhelyek, ahová a különböző áldozatokból megmaradt pénzek kerültek. A lap több magyarázatot is idéz arra, miért éppen hat volt belőlük. Az egyik irány szerint azért, mert hatféle maradványt kellett külön kezelni, egy másik szerint azért, hogy a kohaniták szolgálati rendjében ne legyen vita a bőrök és részesedések körül. A lényeg azonban ugyanaz: még a maradékot sem lehetett rendszertelenül kezelni; a szentély rendje a fölösleggel is szabályozottan bánt.

Az előadásban elhangzott példák

• az általános „az oltárra” fogadalom esete, amelynél levona-t (לבונה) kell hozni
• az olá (עולה) kizárása, mert a bőre a kohanitáké
• a madár-olá kizárása a begy és toll eltávolítása miatt
• a boröntés kizárása, mert nem a tűzre kerül
• arany minimuma: egy dinar (דינר)
• ezüst minimuma: egy dinar
• réz minimuma: egy kis használható rézeszköz
• vas minimuma: hollóriasztó tüske készítésére alkalmas darab
• bor minimuma: három log (לוג)
• olaj minimumáról szóló vita a bölcsek és Rabbi között
• az olá vállalása bizonytalan emlékezet esetén: bárány vagy Ben Ázáj szerint akár tor (תור) / ben jona (בן יונה) is
• a különböző állatfajták és korcsoportok végigvétele, ha az illető nem emlékszik pontosan, mit vállalt
• a kisebb és nagyobb állat közötti teljesítés vitája
• a hat persely magyarázatai a szentélyben

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud