Cimkék: Mönáchot  podcast

Amikor a szentség már túl messzire ment: miért nem lehet mindent „visszacsinálni”?

A Mönáchot 101. lapján Köves Slomó rabbi azt a zavarba ejtő kérdést járta körül, hogy egy szentélynek elkülönített dolog mikor váltható ki, és mikor nincs többé visszaút. A daf egyik kulcsa az volt, hogy nem minden felajánlás lesz ugyanúgy szent: más a helyzete egy állatnak, más a lisztnek, a bornak, a fának vagy a tömjénnek. A másik nagy kérdés pedig az lett, hogy ami biológiailag eledel, az vallási értelemben is ételnek számít-e még. Köves Slomó rabbi végig azt mutatta meg, hogy a halacha nem az anyag fizikai természetéből, hanem a státuszából indul ki: abból, hogy az adott dolog milyen szintű szentséget kapott, és van-e még lehetőség arra, hogy visszalépjen a profán világba.

Mikor lehet kiváltani egy felajánlást?

Köves Slomó rabbi a tegnapi misna összefoglalásával indított. Az alapelv szerint ami gufó kados (גופו קדוש), vagyis testében válik szentté, azt nem lehet egyszerűen kiváltani. Ez igaz például egy állatra, amelyet áldozatnak különítettek el. Egyetlen kivétel van: ha ba’al mum (בעל מום), testi hibás lesz, akkor már nem alkalmas az oltárra, és ezért kiváltható.

A liszt, az olaj és a bor helyzete bonyolultabb. Ezek nem attól lesznek szentek, hogy valaki kinézi őket a boltban vagy félrerakja őket, hanem attól, hogy bekerülnek a kli sáret-be (כלי שרת), a szent edénybe. Köves Slomó rabbi itt egy fontos különbséget emelt ki: mielőtt bekerülnek az edénybe, még nincs rajtuk ugyanaz a szentség, mint utána.

Smuel vitája a misnával

A misna úgy fogalmazott, hogy a lisztet és a bort akkor lehet kiváltani, ha tisztátalanná váltak. Smuel viszont azt mondta: ha még nem kerültek a szent edénybe, akkor akkor is kiválthatók, ha teljesen tiszták. Köves Slomó rabbi szerint Smuel logikája világos: amíg a liszt csak ott van egy zsákban, addig még nem lett olyan értelemben szent, hogy ne lehessen más célra visszairányítani.

A daf azonban azonnal szembesíti ezt egy nehéz kérdéssel: hogyan lehet ez igaz, ha közben a eitzim (עצים), a levona (לבונה), vagyis a tömjén, és még a szent edények is olyan státuszt kapnak, hogy nem válthatók ki? Köves Slomó rabbi szerint itt az a döntő, hogy ezek ritka, különleges, célzottan szentélyi használatra szánt dolgok. A bölcsek ezért szigorítottak: ne legyen belőlük „oda-vissza” mozgás a szent és a profán között.

Mi számít valóban tisztátalannak?

Köves Slomó rabbi itt egy finom, de döntő kérdéshez ért: mi az, hogy valami „tisztátalanná vált”? Egy élő állat például nem tud úgy tisztátalanná válni, mint egy étel vagy egy edény. Ezért amikor a Tóra a testi hibás állatot tame-ként (טמא) említi, az nem szó szerinti rituális tisztátalanságot jelent, hanem egy olyan alkalmatlanságot, amely kizárja az oltárról.

Innen vezette le a daf, hogy a lisztnél, olajnál és bornál a „megromlás” megfelelője a valódi tumá (טומאה), vagyis a rituális tisztátalanság. Ami az állatnál a mum (מום), az ezeknél a tisztátalanná válás.

Az étel nem mindig étel

A lap második nagy témája az volt, hogy mi tekinthető ételnek a tisztátalanság szempontjából. Köves Slomó rabbi végigvette Rabbi Simon (רבי שמעון) álláspontját, aki szerint ami ugyan fizikailag ehetőnek látszik, de a Tóra teljesen kivonta az emberi fogyasztás és haszon világából, az már nem számít ételnek.

Itt hozta a daf az olyan klasszikus példákat, mint az orla (ערלה), a kil’ei hakerem (כלאי הכרם), a megkövezett ökör, az egla arufa (עגלה ערופה), a leprás madarai, a szamár elsőszülöttje és a basar bechalav (בשר בחלב). A bölcsek szerint ezek mégis válhatnak tisztátalanná, Rabbi Simon szerint viszont nem, mert vallási szempontból már kiestek az „étel” kategóriából.

A pigul (פיגול) lisztáldozat külön esete

A daf egyik legélesebb pontja az volt, amikor Köves Slomó rabbi a pigul-ról beszélt, vagyis arról az esetről, amikor az áldozatot rontó gondolattal végzik. Rabbi Simon egyik forrás szerint azt mondja, hogy a mincha (מנחה), a lisztáldozat pigul állapotban már nem számít ételnek. Egy másik forrásból viszont az látszik, hogy igenis számít ételnek, mert volt egy korábbi állapota, amikor még teljesen profán és fogyasztható volt.

Köves Slomó rabbi itt azt a feloldást mutatta meg, hogy a két eset nem ugyanaz. Ha a lisztet már akkor ajánlották fel, amikor még „a búzaszálon volt”, vagyis soha nem jutott el odáig, hogy profán, fogyasztható liszt legyen belőle, akkor valóban nem volt sha’at ha-kosher (שעת הכושר), vagyis egyetlen olyan pillanata sem, amikor megengedett ételnek számított volna. Ha viszont már rendes lisztként létezett, akkor igen.

A vörös tehén és a „lehetett volna” logikája

A végén Köves Slomó rabbi még behozta a para aduma (פרה אדומה), a vörös tehén példáját. Rabbi Simon szerint ott azért marad meg valamiféle „étel-jelleg”, mert van egy szakasz, amikor még ki lehetne váltani. Vagyis a halacha néha nemcsak azt nézi, mi történt ténylegesen, hanem azt is, hogy mi lett volna lehetséges. Ezt azonban nem lehet automatikusan minden lisztáldozatra ráhúzni, mert ott nincs תמיד ugyanolyan kiváltási logika.

Az előadásban elhangzott példák

• Kecske mint olá (עולה), amelyet testi hiba miatt lehet kiváltani
• Liszt, olaj és bor, amelyek csak a kli sáret (כלי שרת) által válnak szentté
• Ba’al mum (בעל מום) állat
• Eitzim (עצים), levona (לבונה) és szent edények
• Orla (ערלה)
• Kil’ei hakerem (כלאי הכרם)
• Megkövezett ökör
• Egla arufa (עגלה ערופה)
• A leprás madarai
• A szamár elsőszülöttje
• Basar bechalav (בשר בחלב)
• Mincha (מנחה) és pigul (פיגול)
• Para aduma (פרה אדומה)

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud