Loading Events

« All Events

  • This event has passed.

Chulin 25 – Napi Talmud 2332: A döglött egér, a mustármag és a mandula

  

Cimkék:   

A döglött egér, a mustármag és a mandula: mitől lesz valami befogadó edény?

A Chullin (חולין) 25. lapján Köves Slomó rabbi a tisztaság és tisztátalanság egyik legpontosabban szabályozott területére vezetett: mikor válik egy edény tisztátalanná, és mikortól számít egyáltalán edénynek? A döglött egérrel érintkező fémedény, a légterébe egeret „befogadó” cserépedény, a mustármaggal teli korsó, a félig kifaragott fapohár és a keserű mandula mind ugyanazt a kérdést járják körül: a halacha nem pusztán az anyagot nézi, hanem a használati módot, a készültségi fokot és azt is, hogy az adott tárgy mire alkalmas az ember számára.

Cserépedény és minden más edény: érintés vagy légtér?

Köves Slomó rabbi az előző lap végén elkezdett misnát folytatta. A központi különbség a kli cheres (כלי חרס), cserépedény és az összes többi edény között áll.

A legtöbb edény akkor válik tisztátalanná, ha a tisztátalanság forrása megérinti. Mindegy, hogy kívülről vagy belülről: az érintés számít.

A cserépedény ezzel szemben különleges. Ha kívülről megérinti valami tisztátalan — például a rabbi példájában egy döglött egér —, akkor a cserépedény tiszta marad. Ha viszont a tisztátalanság forrása belekerül a cserépedény belső légterébe, avir (אויר), akkor az edény tisztátalanná válik akkor is, ha nem érinti meg a falát.

Ez az ellenpár lényege: ami a cserépedénynél nem tesz tisztátalanná, az a többi edénynél igen; ami pedig a cserépedénynél tisztátalanná tesz, az a többi edénynél nem.

Mit tanít a döglött egér és az alma?

A Tóra a cserépedénynél úgy fogalmaz: ha valami tisztátalan „beleesik” az edénybe, minden, ami benne van, tisztátalanná válik, az edényt pedig össze kell törni. A kérdés az, hogy kell-e tényleges érintés.

Köves Slomó rabbi ezt egy egyszerű példával magyarázta: van egy cserépedény, benne egy alma, és beleesik egy döglött egér. Nem az számít, hogy az egér közvetlenül megérinti-e az almát. Ha az alma ugyanabban a cserépedényben van, tisztátalanná válik.

Ebből következik a cserépedényre is: ahogy az edényben lévő étel érintés nélkül is tisztátalanná válik, ugyanígy maga az edény is tisztátalanná válik attól, hogy a tisztátalanság forrása a légterébe kerül.

A mustármag bizonyítéka

A Talmud tovább pontosít: honnan tudjuk biztosan, hogy az edényben lévő ételnek sem kell érintkeznie a tisztátalanság forrásával?

A válasz a mustármag példája. Ha egy cserépedény tele van apró mustármaggal, és beleesik egy döglött egér, legfeljebb a felső magokat érinti meg. Az alsókat biztosan nem. A Tóra mégis azt mondja: minden, ami az edényben van, tisztátalanná válik. Tehát a cserépedény esetében nem az érintés, hanem a közös belső tér számít.

Miért nem válik tisztátalanná kívülről?

A következő kérdés: ha a cserépedény már attól is tisztátalanná válik, hogy valami a légterébe kerül, akkor nem kellene-e annál inkább tisztátalanná válnia, ha kívülről megérinti valami tisztátalan?

A válasz a fedél szabályából derül ki. A Tóra azt mondja: az a cserépedény válik tisztátalanná, amely nyitott, és nincs rajta zárás. Ha tehát a cserépedény le van fedve, akkor a tisztátalanság nem jut be a légterébe. Ez azt mutatja, hogy a cserépedénynél a döntő tényező nem a külső érintés, hanem a nyitott belső tér.

A többi edénynél ez fordítva van: nem a fedettség számít, hanem az érintés. Ezért ha egy fémedényt kívülről érint meg a tisztátalanság forrása, az tisztátalanná válik.

Négy tanítás a „tocho” szóból

Köves Slomó rabbi részletesen magyarázta a tocho (תוכו), „benne” kifejezés talmudi kibontását. A Tóra szövegében ez a szó többszörösen értelmezhető, és ebből négy tanítást vezetnek le:

  • a cserépedényben lévő étel tisztátalanná válik akkor is, ha a tisztátalanság forrása nem érinti meg;
  • maga a cserépedény is tisztátalanná válik attól, hogy a tisztátalanság a légterébe kerül;
  • más edényeknél a puszta belső légtér nem tesz tisztátalanná;
  • ami „benne-ben van”, vagyis egy másik belső edényben van, az védve maradhat.

Ez utóbbi a „dupla védelem” esete. Ha egy cserépedényben van egy másik edény, abban pedig egy alma, és a külső cserépedénybe belekerül egy döglött egér, a belső edényben lévő alma nem válik automatikusan tisztátalanná. A Tóra azt mondja: ami benne van, tisztátalan; de ami benne van egy másik „benne”-ben, az nem ugyanaz a kategória.

Mikortól számít edénynek?

A következő misna új ellenpárt nyit: faedények és fémedények. A kérdés most nem az, hogyan válnak tisztátalanná, hanem az, mikortól számítanak edénynek.

Két alapelv jelenik meg. Az egyik: egy tárgy akkor edény, ha van befogadó része, beit kibbul (בית קיבול). Egy pohár, kanál, tál vagy főzőedény ilyen. Egy sima vágódeszka nem.

A másik alapelv: egy edény akkor teljes edény, ha be van fejezve. Ha hiányzik a füle, talpa, pereme, csőre, díszítése vagy simítása, lehet, hogy még nem tekintjük késznek.

A faedénynél elsősorban a befogadó rész számít. Ha már van benne használható mélyedés, edénynek számíthat akkor is, ha még nincs teljesen befejezve. A fémedénynél viszont a befejezettség döntő: ha még nem csiszolták, nem egyenesítették ki, nem díszítették vagy hiányzik róla valami lényegi rész, még nem válik tisztátalanná.

Fa, fém és csont: használati tárgy vagy előkelő tárgy?

Miért más a fa és a fém? Az egyik magyarázat szerint a fémedény előkelőbb tárgy, kavod (כבוד) jellege van: az ember nem használja, amíg nincs teljesen készen. A faedény egyszerűbb használati tárgy, ezért akkor is használatba kerülhet, ha még nincs szépen befejezve.

A másik magyarázat az értéket hangsúlyozza. A fém drága, ezért csak kész állapotban tekintik használati edénynek. A fa kevésbé értékes, ezért már a használhatóság is elég.

A különbség a csontedénynél jelenik meg. A csont értékes lehet, de nem feltétlenül előkelő használati tárgy. Az egyik logika szerint ezért inkább a fához hasonlítana; a másik szerint a fémhez. A Talmud végül a csontedényt a fémhez hasonlítja: tisztátalanná válhat, mint a fémedény.

Miért számít a csont is edényanyagnak?

A csontedény forrása az a tórai megfogalmazás, amely szerint minden, ami kecskéből készült, megtisztítandó. A Talmud ebből tanulja: nemcsak a szőr, hanem a csont is ide tartozik. Innen általánosítanak az állati csontból készült edényekre.

Kivétel a szárnyas csontja: abból készült tárgy nem számít ugyanolyan edénynek ebben a rendszerben.

Mandula és tized: mikor számít ehetőnek?

A lap végén új ellenpár következik, ezúttal a ma’aser (מעשר), tizedelés szabályainál. A gyümölcsből akkor kell tizedet adni, amikor ehető, illetve amikor elérte azt az állapotot, amelyben emberi fogyasztásra alkalmas.

A rabbi példája a mandula. Kétféle mandula van: keserű és édes. A keserű mandula fiatalon még ehető, de éretten keserűvé válik. Az édes mandula viszont éretten válik igazán fogyaszthatóvá.

A bölcsek szerint ezért a keserű mandulát fiatal korában kell tizedelni, éretten nem; az édes mandulát fiatalon nem, éretten igen. Rabbi Yishmael (רבי ישמעאל) egyik változat szerint azt mondja: a fiatal mandulából egyik esetben sem kell tizedet adni. Másik változat szerint az érett mandulából mindkét esetben kell.

A kérdés a keserű mandula érett állapotánál éles: ha keserű, mire jó? A válasz: pörköléssel ehetővé válhat, ezért az egyik vélemény szerint még éretten is tizedköteles.

Az elhangzott példák röviden

  • Döglött egér kívülről megérint egy cserépedényt.
  • Döglött egér kívülről megérint egy fémedényt.
  • Döglött egér belelóg a cserépedény légterébe.
  • Döglött egér belelóg a fémedény légterébe.
  • Cserépedényben lévő alma.
  • Cserépedénybe eső döglött egér.
  • Mustármaggal teli cserépedény.
  • Fedéllel lezárt cserépedény.
  • Külső cserépedény, benne belső edény, abban alma.
  • Tocho (תוכו), „benne”, és a „benne-ben” esete.
  • Fa vágódeszka, amelynek nincs befogadó része.
  • Fém vágódeszka vagy fémlap, amely befejezett állapotban edénynek számíthat.
  • Fapohár, fakanál, fatányér befogadó résszel.
  • Két decis fapohár, amelynek még csak egy decis mélyedése van kifaragva.
  • Faedény hiányzó simítása, díszítése, zsírozása, talpa, füle, csőre vagy pereme.
  • Fémedény hiányzó csiszolása, díszítése, kalapálása, talpa, pereme vagy füle.
  • Fémedény hiányzó fedele, amely nem feltétlenül akadálya az edény státusznak.
  • Csontedény mint a fémhez hasonlított kategória.
  • Kecske csontjából készült edény.
  • Szárnyas csontjából készült tárgy.
  • Keserű mandula, amely fiatalon ehető, éretten keserű.
  • Édes mandula, amely éretten válik ehetővé.
  • Pörkölt keserű mandula, amely fogyaszthatóvá válhat.
  • Ma’aser (מעשר), tizedelési kötelezettség a mandulánál.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud


 

  Óbudai Zsinagóga Goldberger Leó utca
Budapest, 1036