Cimkék: Mönáchot  podcast

Elég a Smá reggel és este? – A Talmud szerint igen, de Köves Slomó rabbi gyorsan megmutatja, miért nem ilyen egyszerű

Mi történik, ha a Tóra azt mondja, hogy a tanulás legyen nappal és éjjel, a Talmud pedig mégis azt állítja, hogy akár a reggeli és esti Smá (שמע) is elég lehet? A Mönáchot 99. lapján Köves Slomó rabbi egyszerre beszélt a Szentély asztalairól, a színkenyér folytonosságáról és a tóratanulás minimumáról. A daf egyik legerősebb dilemmája éppen az, hogy a szentség és az állandóság mit jelent valójában: folyamatos jelenlétet, vagy egy olyan keretet, amelyben a kapcsolat akkor sem szakad meg, ha közben van hézag. Ugyanez a feszültség jelenik meg a tanulásban is: a minimum teljesítése még nem ugyanaz, mint a Tórához való valódi kötődés.

Salamon asztalai és menórái: hogyan fértek el a Szentélyben?

Köves Slomó rabbi az előző napi témát folytatta: Salamon nemcsak a Mózes által készített egyetlen shulchan-t (שולחן) és menora-t (מנורה) helyezte el a Szentélyben, hanem további tíz asztalt és tíz menórát is készíttetett. A kérdés az volt, hogyan helyezkedtek el ezek a tárgyak a belső csarnokban.

Az egyik vita arról szólt, hogy az asztalok és menórák a Szentély hosszával párhuzamosan, vagyis kelet–nyugati irányban álltak-e, vagy pedig észak–déli irányban. Köves Slomó rabbi végigvette a térbeli problémákat: ha az asztalokat rossz irányba állították volna, akkor vagy nem maradt volna hely a papok közlekedésére, vagy az asztalok egy része a csarnok déli felére került volna, holott a shulchan (שולחן) helye északon volt.

A végső megoldás szerint az asztalok nem egyetlen sorban, hanem két sorban álltak, és Mózes asztala külön helyet kapott. Így értelmezhetővé vált, hogyan lehetett egyszerre megőrizni az északi elhelyezést és a mozgásteret is.

Használták-e mind a tíz asztalt?

A következő vita még élesebb volt: vajon a színkenyeret, a lechem hapanim-ot (לחם הפנים) valóban mind a tíz plusz asztalra is kirakták, vagy csak Mózes eredeti asztalára?

Az egyik vélemény szerint csak az eredeti asztalt használták ténylegesen a kenyér számára, és a többi asztal inkább a dísz és a bőség része volt. A másik vélemény szerint viszont mindegyik asztalon volt kenyér. Ugyanez a kérdés merült fel a menórák kapcsán is: csak Mózes menórája világított, vagy mind a tíz plusz menóra is?

Köves Slomó rabbi rámutatott, hogy a bibliai versek egyes száma és többes száma alapján mindkét álláspontnak van kapaszkodója. A kérdés tehát nem technikai, hanem arról szól, hogyan képzeljük el a Szentély gazdagságát: reprezentatív bőségként, vagy ténylegesen működő többszörözésként.

A színkenyér cseréje: megszakadhat-e egy pillanatra az állandóság?

A lap központi részében Köves Slomó rabbi a lechem hapanim (לחם הפנים) cseréjének rendjét magyarázta. A kohaniták úgy végezték a cserét, hogy az új kenyér már érkezett, miközben a régi még le sem került teljesen. Az egyik oldalról kivették a régi kenyereket és a levona-t (לבונה), a másik oldalról már tolták is be az újat, hogy a tamid (תמיד), az állandóság elve ne sérüljön.

A Talmud azonban hozzáteszi: ha valaki reggel levette a kenyeret, és csak este tette föl az újat, az még mindig elfogadható. Ebből Köves Slomó rabbi azt a fontos elvet bontotta ki, hogy a „mindig” nem feltétlenül fizikai megszakítatlanságot jelent, hanem egy olyan rendet, amelyben a folytonosság alapelve nem szakad meg.

Innen jutunk el a tóratanulás minimumához

Pont ebből a színkenyeres logikából vezeti le a Talmud a tóratanulás egyik legmeglepőbb gondolatát. A vers így szól: a Tóra ne távozzon el a szádból, hanem elmélkedj benne nappal és éjjel. Köves Slomó rabbi kiemelte: a Gemárá szerint már az is teljesítésnek számít, ha valaki reggel tanul egy fejezetet, este pedig egy másikat. Sőt, van olyan vélemény, hogy akár a reggeli és esti Smá (שמע) is belefér ebbe a minimumba.

A rabbi azonban azonnal világossá tette, hogy ez nem felmentés a tanulás alól. Az egyik vélemény szerint ezt a minimumot nem is szabad a tudatlanoknak hangsúlyozni, nehogy erre rendezkedjenek be. A másik szerint viszont igenis el kell mondani nekik, mert legalább ennyit már meg tudnak tartani.

Ben Dama kérdése: szabad-e görög bölcsességet tanulni?

A daf egyik emlékezetes példája Ben Dama története volt. Ben Dama azt kérdezte Rabbi Jismaeltől: ha már megtanulta az egész Tórát, tanulhat-e most chochma javanit-ot (חכמה יוונית), vagyis görög bölcsességet, filozófiát? A válasz ironikusan kemény volt: keressen olyan időt, ami sem nem nappal, sem nem éjjel – és akkor tanulhatja.

Köves Slomó rabbi itt nem pusztán egy tiltást hangsúlyozott, hanem azt a talmudi szemléletet, hogy a Tóra nem egy kipipálandó tananyag, amelyet egyszer „készre” lehet tanulni, hanem állandó viszony.

Kötelesség vagy áldás?

A lap végén egy másik hagyomány is előkerült. Eszerint a „tanulj nappal és éjjel” nem is parancs, hanem áldás: mivel Jehosua annyira szerette a Tórát, az Örökkévaló azt kívánta neki, hogy sose szakadjon el tőle. Köves Slomó rabbi ehhez kapcsolta a házában szokásos mondást: a tóratanulás ne legyen olyan, mint egy kipipálandó kötelesség, de ne is mentsd fel magad alóla. Ne külső kényszerből tanulj, hanem belső kapcsolódásból.

Ez volt a daf egyik legerősebb üzenete: a minimum létezik, de a Tórához való viszony nem ott kezdődik, hogy mennyi a legkevesebb, amit még el lehet mondani róla.

Az előadásban elhangzott példák

• Salamon tíz plusz shulchan-ja (שולחן) és tíz plusz menora-ja (מנורה)
• a kérdés, hogy az asztalok kelet–nyugat vagy észak–dél irányban álltak-e
• Mózes asztalának külön elhelyezése a többi asztal között
• vita arról, hogy csak Mózes asztalára tették-e a lechem hapanim-ot (לחם הפנים), vagy mindegyikre
• a kohaniták mozdulata, amikor a régi kenyeret kivették és az újat azonnal betolták
• a lehetőség, hogy reggel leveszik, este visszateszik, és ez még mindig elfogadható
• a következtetés, hogy a tóratanulás minimuma akár reggeli és esti tanulás is lehet
• a vélemény, hogy akár a reggeli és esti Smá (שמע) is minimumként számíthat
• Ben Dama kérdése a görög bölcsesség, chochma javanit (חכמה יוונית) tanulásáról
• Rabbi Jismael válasza: találjon olyan időt, ami sem nappal, sem éjjel
• a házi tanítás, hogy a tóratanulás ne külső kényszer, hanem belső kapcsolat legyen

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud