Cimkék: Mönáchot  podcast

Tényleg elég a Talmud, ha nincs már Szentély?

Mit ér az áldozat, ha nincs oltár, és mit ér a hatalom, ha már nem lehet elengedni? Köves Slomó rabbi a Mönáchot 110. lapján a Honnyó-templom történetéből indul ki, majd onnan jut el egy radikális talmudi gondolathoz: a Tóra tanulása bizonyos értelemben pótolja az áldozatot. A lap elején még a sértett hatalomvágy és a szakadár templom kérdése áll a középpontban, a végére viszont egy egészen felemelő tétel rajzolódik ki: akár sokat, akár keveset hoz az ember, a döntő nem a mennyiség, hanem hogy szíve az Örökkévaló felé forduljon.

A hatalom íze, amelyet nehéz elengedni

Köves Slomó rabbi a Honnyó-templom történetéhez kapcsolódva egy kemény emberismereti megfigyeléssel kezdi a tanítást. A Talmud szerint amíg az ember nincs vezető pozícióban, könnyen mondja, hogy nem vágyik rangra. De amikor már megízlelte a hatalmat, nagyon nehezen engedi el. Ezt a gondolatot Saul és Dávid történetével szemlélteti: Saul eleinte nem tört a királyságra, később viszont már halálosan féltette a helyét Dávidtól. A lap tanulsága szerint ez nemcsak a közönséges emberek, hanem még a nagyok kísértése is.

Honnyó temploma: bálványimádás vagy Isten-szolgálat?

A daf egyik fő kérdése, hogy a Beit Chonyó (בית חוניו), Honnyó temploma micsoda volt valójában. Az előző lap végén már láttuk a két hagyományt: az egyik szerint Honnyó sértettségből eltért, és problematikus templomot alapított; a másik szerint az Örökkévalónak emelt oltárt Egyiptomban.

A mai lapon Köves Slomó rabbi azt emeli ki, hogy Rabbi Meir szerint a Jesájáhu-próféciában szereplő egyiptomi oltár nem Honnyó templomára vonatkozik, hanem olyan egyiptomi helyekre, ahol a zsidók hatására a népek eljutottak az egyistenhitig. Vagyis a vers nem menti fel Honnyó templomát, hanem azt mutatja meg, hogy a száműzetésben élő zsidók a környezetükre is vallási hatást gyakoroltak.

A gálut nemcsak büntetés, hanem küldetés is

Innen jut el a Gemara ahhoz a gondolathoz, hogy a zsidók szétszóratása, a gálut (גלות), nemcsak veszteség, hanem egyfajta történelmi misszió is. Köves Slomó rabbi idézi azt a tanítást, hogy Babilóniában a zsidók nyugodtabb, stabilabb közegben éltek, míg más száműzetésekben sokkal zaklatottabb volt a létük. De a lényeg mégsem ez, hanem az, hogy ahol a zsidók megjelentek, ott Isten ismerete is terjedt.

A vita arról szól, hogy ez a hatás meddig terjedt: csak egy meghatározott földrajzi sávban, vagy jóval távolabb is. A végső hangsúly azonban azon van, hogy a nem zsidó népek is valamiképpen kapcsolatba kerültek az Örökkévaló nevével a zsidók jelenléte miatt.

A Tóra tanulása mint áldozat

A lap második felének legerősebb tanítása, hogy amikor már nincs Mikdás (מקדש), nincs oltár és nincs áldozat, akkor a Tóra tanulása lép az áldozat helyébe. Köves Slomó rabbi több forrást is végigvesz ennek alátámasztására.

A talmudi gondolat lényege: aki az olá (עולה), a minchá (מנחה), a chatat (חטאת) vagy az asham (אשם) törvényeit tanulja, arra úgy tekintünk, mintha maga is bemutatta volna ezeket az áldozatokat. Ez nem költői túlzás, hanem egy nagyon erős vallási állítás: a tanulás nem puszta emlékezés, hanem spirituális cselekedet.

Különösen hangsúlyos az a mondat, hogy aki az áldozatok törvényeivel foglalkozik, arra úgy tekintünk, mintha a Szentély az ő napjaiban épült volna fel. Vagyis a Tóra tanulása nemcsak pótlék, hanem újraaktiválja a Szentély világát a tanuló ember tudatában.

Mi számít „tiszta” szolgálatnak?

Köves Slomó rabbi kitér arra is, hogy a prófétai vers szerint „tiszta áldozatot” hoznak minden helyen. A Talmud ezt nem szó szerinti állatáldozatként érti, hanem a Tóra tiszta tanulásaként. A „tisztaság” itt azt jelenti, hogy az ember rendezett életben, helyes szándékkal, zavartalanabb belső állapotban tanul. Az előadásban ennek példája az, hogy az ember előbb házasodik meg, és úgy tanul Tórát, hogy gondolatait kevésbé vonják el a zavaró ösztönök.

A hangsúly itt nem morális ítélkezésen, hanem a koncentráció és belső rendezettség vallási jelentőségén van.

Nem az számít, mennyit hozol

A lap vége a legismertebb és legemberibb talmudi tanítások egyikéhez jut el: miért szerepel a „kellemes illat” kifejezés a nagy állatáldozatnál, a madáráldozatnál és a lisztáldozatnál is? Köves Slomó rabbi szerint a válasz az, hogy az Örökkévaló előtt nem a méret a döntő. Nem az számít, hogy valaki drága ökröt, szerény madarat vagy szegényemberi lisztáldozatot hoz. A lényeg: „echad ha-marbe ve-echad ha-mam’it, u-vilvad she-yechaven libo la-Shamayim” (אחד המרבה ואחד הממעיט ובלבד שיכוון ליבו לשמים) – akár sokat, akár keveset hoz, a döntő az, hogy szívét az Ég felé irányítsa.

Ez a gondolat zárja le méltón a traktátust: az áldozat lényege nem az, hogy Istennek „ennie kell”, és nem is az, hogy mennyire látványos a felajánlás, hanem hogy az ember valóban Őfelé forduljon.

Az áldozat nem Isten szükséglete, hanem az ember lehetősége

A zsoltárokból idézett versek alapján Köves Slomó rabbi világossá teszi: az Örökkévalónak nincs szüksége ökörhúsra vagy kecskevérre. A világ az Övé, minden állat az Övé. Az áldozat nem azért kell, mert Istennek hiánya lenne bármiben, hanem azért, mert az embernek szüksége van a közeledés formájára. Az áldozat ezért nem Isten javát, hanem az ember javát szolgálja.

Innen nézve a Tóra-tanulás „áldozatpótló” szerepe még mélyebb lesz: amikor az ember tanul, nem információt gyűjt, hanem közeledik.

Az előadásban elhangzott példák

• Saul eleinte nem vágyik a királyságra, később mégis féltékenyen őrzi a hatalmát Dáviddal szemben
• az egyiptomi előkelők Hiszkijáhu hatására elfordulnak a bálványimádástól
• a Babilóniában élő zsidók nyugodtabbak, mint más gálutban élő közösségek
• aki az olá (עולה), minchá (מנחה), chatat (חטאת) és asham (אשם) törvényeit tanulja, olyan, mintha áldozatot hozna
• a nagy állatáldozat, a madáráldozat és a lisztáldozat mind „kellemes illat” lehet, ha helyes a szándék
• az Örökkévaló nem „eszi” az áldozatot, ezért az áldozat az ember érdekét szolgálja, nem Isten szükségletét

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud