Cimkék: Chulin  podcast

Ha a sakter eszik belőle, nekünk is kóser?

Köves Slomó rabbi a Chullin (חולין) traktátus második tanulásában tovább bontotta a traktátus nyitó misnájának látszólag egyszerű mondatát: hakol shochetin (הכל שוחטין), „mindenki vághat”. A kérdés nem az, hogy a kóser vágás, a shechitah (שחיטה) fontos-e, hanem az, hogy mit kezd a Talmud azokkal a határesetekkel, ahol valaki elvileg nem ideális sakter: tisztátalan, szamaritánus, vallásilag megbízhatatlan, nem bizonyítottan szakértő, vagy éppen nem tudjuk róla, hogy kibírja-e vér látványát. A nap végére kiderül: a „mindenki” szó mögött hat különböző talmudi próbálkozás rejtőzik, és ezek közül nem mindegyik állja ki a misna negyedik félmondatának próbáját.

A misna négy állítása és a probléma

Köves Slomó rabbi emlékeztetett: a misna valójában négy elemet mond:

• mindenki vághat – ez lechatchilah (לכתחילה), vagyis eleve megengedettnek tűnik;
• mindenkinek a vágása kóser – ez bedieved (בדיעבד), vagyis utólagos érvényesség;
• kivéve a nem jogképes cselekvőket: cheresh, shoteh ve-katan (חרש שוטה וקטן), vagyis siket, elmeháborodott és kiskorú;
• de ha valaki ott állt a vágó mellett és felügyelte, a vágás kóser.

A nehézség az, hogy az első két állítás mintha ismételné egymást. Ha eleve mindenki vághat, miért kell hozzátenni, hogy utólag kóser? A negyedik mondat pedig külön gondot okoz: kire vonatkozik az, hogy ha ott állt mellette valaki, akkor jó? Nem vonatkozhat a cheresh, shoteh ve-katan (חרש שוטה וקטן) csoportjára, mert akkor a misna egyszerűen úgy folytatta volna: „és ha mellettük álltak, akkor kóser”.

Az előző napi válasz: tisztátalan ember és szent tisztaságként kezelt profán hús

A korábban tárgyalt első válasz Rabbah bar Ulla magyarázata volt. Eszerint a misna első mondata olyan tamei (טמא), rituálisan tisztátalan emberre vonatkozik, aki chullin (חולין), vagyis profán állatot vág, de olyat, amelyet al taharat hakodesh (על טהרת הקודש), a szent dolgok tisztasági szintjén kezelnek.

Ez eleve megengedett lehet, ha nem ér hozzá az állathoz. Valódi áldozati állatnál viszont lechatchilah (לכתחילה) nem vághatna. Ha mégis levágta, és azt mondja, biztosan nem érintette meg, akkor bedieved (בדיעבד) elfogadható. A negyedik félmondat pedig arra az esetre vonatkozik, amikor ő már nincs jelen, de mások látták, hogy valóban nem ért hozzá.

Köves Slomó rabbi szerint ez logikailag összeáll, de később előkerül a gyenge pontja: túlságosan speciális, inkább áldozati-tisztasági kérdés, nem a Chullin fő témája.

Abaye válasza: a Kuti, aki magának kósert akar, másnak nem feltétlenül

A második válasz Abaye magyarázata. Itt a kulcsszereplő a Kuti (כותי), vagyis a szamaritánus. Köves Slomó rabbi felidézte: a Talmudban vita van arról, hogy a szamaritánusok betérése érvényes volt-e. Az egyik vélemény szerint nem, mert félelemből, az oroszlánoktól tartva tértek be; a másik szerint betérésük érvényes, és zsidóknak számítanak.

A gond azonban az, hogy a Kutim (כותים) csak a Tóra szó szerinti parancsait fogadják el, a rabbinikus értelmezéseket nem. Így maguknak tartják a kóser vágást, de nem biztos, hogy elfogadják a lifnei iver (לפני עור), „vak elé ne vess gáncsot” rabbinikus értelmezését, amely szerint más embert sem szabad spirituálisan bűnbe vinni.

Abaye szerint:

• ha egy zsidó végig ott áll a Kuti mellett, akkor eleve vághat;
• ha nem volt végig felügyelet, de utólag a Kuti eszik a saját vágásából, akkor bedieved elfogadható;
• ha nem eszik belőle, nem bízhatunk benne.

Köves Slomó rabbi ezt egy mai példával világította meg: ha valakiről azt állítjuk, hogy nem veszélyes anyagot használt rovarirtásra, akkor próbálja meg ő maga meginni. Ugyanígy: ha a Kuti tényleg kósernek tartja a saját vágását, egyen belőle.

Rava pontosítása: elég-e a ki-be járó felügyelő?

Rava az Abaye-féle magyarázatot pontosítja. Köves Slomó rabbi itt a mai kósersági felügyelet nyelvét is behozta: van mashgiach temidi (משגיח תמידי), vagyis állandó felügyelő, és van yotzei ve-nichnas (יוצא ונכנס), aki ki-be jár, bármikor megjelenhet.

Rava szerint, ha a Kuti tudja, hogy a zsidó felügyelő bármikor bejöhet, már ez is elég lehet lechatchilah (לכתחילה). Köves Slomó rabbi párhuzamként a borbolt példáját idézte: ha pogány alkalmazott van egy zsidó boltjában, de a zsidó tulajdonos ki-be jár, akkor a pogány nem meri elrontani vagy bálványimádásra használni a bort.

A gond azonban az, hogy ez a párhuzam nem teljes. A boros esetben a pogány nem feltétlenül ér hozzá magához a borhoz; a Kuti viszont maga vág. Ezért Rava később sem fogadja el teljes értékű megoldásként Abaye magyarázatát.

Rav Ashi válasza: a vallástalan zsidó és a kés ellenőrzése

A következő válasz Rav Ashi magyarázata, amelyet Köves Slomó rabbi a nap végén a legerősebben visszatérő értelmezésként mutatott be. Itt nem Kuti szerepel, hanem vallásilag megbízhatatlan zsidó.

Két típust különböztet meg:

• mumar le-te’avon (מומר לתיאבון), aki élvezetből vagy kényelemből szeg szabályt;
• mumar lehach’is (מומר להכעיס), aki elvből, lázadásból teszi.

A rabbi példája szerint az első típus nem ideológiai alapon eszik nem kósert, hanem azért, mert például olcsóbb a McDonald’s hamburgere, mint a kóser hamburger. Az ilyen embernél a fő kérdés: jó-e a kése?

Rav Ashi szerint:

• ha a rabbi előre ellenőrizte a kést, akkor az ilyen ember eleve vághat;
• ha nem ellenőrizték előre, de utólag meg lehet vizsgálni, és jó volt a kés, a vágás bedieved kóser;
• ha a kés nem jó, a vágás nem fogadható el.

Köves Slomó rabbi hozzátette: a kést ma is körömmel vizsgálják, hogy nincs-e rajta csorba vagy hiba.

Ravina első válasza: tudja-e egyáltalán a szabályokat?

Ravina első változata szerint a kérdés nem a vallási megbízhatóság, hanem a szakértelem. A vágáshoz két dolog kell:

• mumcheh (מומחה), vagyis szakértő, aki ismeri a halachikus szabályokat;
• muchzak (מוחזק), vagyis bizonyítottan alkalmas gyakorlati végrehajtó.

Ebben az értelmezésben:

• ha tudjuk, hogy az illető szakértő, eleve vághat, még ha nem is láttuk korábban vágni;
• ha nem tudjuk, hogy szakértő, ne vágjon eleve;
• ha mégis vágott, utólag kikérdezhető, és ha tudja a szabályokat, a vágás elfogadható;
• ha már nincs jelen, de valaki felügyelte a vágását, akkor a misna negyedik mondata magyarázható.

Köves Slomó rabbi szerint ez logikailag szép, de problémás: aki sakter, arról alapvetően feltételezzük, hogy szakértő, hiszen előzőleg kikérdezik és vizsgáztatják.

Ravina második válasza: elájul-e a vértől?

Ravina második változata a gyakorlati alkalmasságra koncentrál. Van, aki tudná a szabályokat, de a vér látványától elájulhat. Itt a muchzak (מוחזק) azt jelenti: már láttuk kétszer-háromszor vágni, és tudjuk, hogy nem ájul el.

Ebben a modellben:

• akiről tudjuk, hogy nem ájulós, az eleve vághat;
• ha nem tudtuk róla, de már vágott, és azt mondja, biztosan nem ájult el, utólag elfogadható;
• ha nincs jelen, hogy megkérdezzük, de valaki látta a vágást, akkor a felügyelet alapján kóser lehet.

A rabbi itt is jelezte a nehézséget: az ájulás nem annyira gyakori probléma, hogy a misna egész nyelvezetét erre építsük.

Melyik válasz miért nem elég?

A végén Köves Slomó rabbi végigvezette, melyik magyarázat miért gyenge.

Rabbah bar Ulla válasza logikus, de túl különleges esetet feltételez: profán hús szent tisztasági szinten, tisztátalan vágóval. Ez inkább a Zevachim (זבחים) világába tartozik.

Abaye és Rava Kuti-magyarázata nehezen kezeli a negyedik félmondatot, és a ki-be járó felügyelő boros példája nem teljesen hasonló a vágáshoz.

Ravina első válaszánál a szakértelem túl alapvető: egy sakterről feltételezzük, hogy tudja a szabályokat. A második Ravina-válasznál az ájulás nem elég általános aggály.

A nap végén Köves Slomó rabbi szerint Rava valójában nem saját végső álláspontját mondta Abaye kapcsán, hanem Abaye logikáját próbálta javítani. Saját véleménye közelebb áll Rav Ashi magyarázatához: az élvezetből vétkező, de nem elvi lázadó zsidó vágása megfelelő késellenőrzés mellett elfogadható lehet.

Az elhangzott példák röviden

• A misna négy állítása: mindenki vághat, a vágás kóser, kivéve cheresh, shoteh ve-katan (חרש שוטה וקטן), és felügyelettel kóser.
• Tisztátalan ember, aki profán, de szent tisztaságként kezelt állatot vág.
• Valódi áldozati állat, amelynél a tisztátalan vágó csak utólag lehet elfogadható.
• Kuti (כותי), aki magának tartja a kósert, de más félrevezetését nem feltétlenül tekinti tilosnak.
• Rovarirtószeres történet: ha tényleg ártalmatlan, igyon belőle.
• Mashgiach temidi (משגיח תמידי) és yotzei ve-nichnas (יוצא ונכנס), az állandó és a ki-be járó kósersági felügyelő.
• Pogány alkalmazott a zsidó borboltban.
• Vallástalan zsidó, aki élvezetből eszik nem kósert, mert olcsóbb a nem kóser hamburger.
• A sakter késének körömmel történő ellenőrzése.
• A szakértő sakter, aki tudja a szabályokat.
• Az ember, aki elájulhat a vér látványától.

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud