Cimkék: Zváchim  podcast

Ami még az oltárnak sem való: amikor a szentség határt szab önmagának

Köves Slomó rabbi a Zváchim 86-os tanulásán továbbviszi az előző nap központi elvét: amit az oltár már „elfogadott”, azt nem illik onnan eltávolítani. A mai lap azonban éppen a kivételekről szól. Vannak ugyanis olyan dolgok, amelyek még akkor sem maradhatnak az oltáron, ha kóser áldozat részei. Az előadás egyik nagy dilemmája az, hogy mikor mondjuk azt: „ez az oltár kenyere”, és mikor azt: „ez idegen test”. A másik kulcskérdés az idő: mit változtat azon, hogy egy áldozati darab éjfél előtt vagy után esik le a tűzről, és mi köze mindennek a hajnali trumat hadeshen szolgálathoz.

Mi az, amit mindenképp le kell venni az oltárról?

A Misna a 85-ös lap végén felsorol egy kategóriát: im álu jérdu (אִם עָלוּ יֵרְדוּ) – ha ezek felkerültek az oltárra, akkor mindenképp le kell őket venni. Ezek olyan részek, amelyek funkcionálisan nem az oltárnak valók, még akkor sem, ha egyébként kóser áldozathoz tartoznak.

Ide tartozik az áldozati hús (basar, בָּשָׂר) azoknál az áldozatoknál, ahol a hús emberi fogyasztásra van szánva, akár a tulajdonos, akár a kohén számára, legyen szó kadásé kodásim (קָדָשֵׁי קָדָשִׁים) vagy kadásim kalim (קָדָשִׁים קַלִּים) kategóriáról. Ugyanígy le kell venni az ómer maradékát, a shtei halechem (שְׁתֵּי הַלֶּחֶם) áldozatát, a lechem hapanim (לֶחֶם הַפָּנִים) maradékát, a minchá (מִנְחָה) visszamaradt részét és a ketóret (קְטֹרֶת) maradványait, mert ezek nem a külső oltárra valók.

Az olá és a „nem illő” testrészek

Az olá (עוֹלָה) teljes egészében elégetendő, de még itt is vannak kivételek. Az állat bőrét a kohaniták kapják, a test többi része az oltárra kerül. A fej nem kerül megnyúzásra, de bizonyos „esztétikailag nem megfelelő” részeket – mint a szakáll vagy szőrzet – el kell távolítani. Ha ezek mégis felkerülnek az oltárra, le kell őket venni.

Külön kategóriát alkotnak a csontok, inak, szarvak és paták. Ha ezek még az állattal egységben vannak, akkor az „égesse el a pap az egészet” (vehiktir hakohen et hakol, וְהִקְטִיר הַכֹּהֵן אֶת הַכֹּל) vers alapján az oltárra kerülnek. Ha azonban már leváltak az állatról, akkor nem valók az oltárra, és ha mégis felkerültek, le kell őket venni.

Két tórai vers feszültsége

A Gemara egy klasszikus ellentmondást elemez. Az egyik vers azt mondja: „égesse el a pap az egészet az oltáron”, ami magában foglalná a csontokat és inakat is. A másik viszont így szól: „készítsd el oládat, a húst és a vért” (et ha-basar ve’et ha-dam, אֶת הַבָּשָׂר וְאֶת הַדָּם), ami kizáró jellegűnek tűnik.

A megoldás: ha ezek a részek az állattal együtt vannak, akkor az „egészet” elv érvényesül. Ha már elkülönültek, akkor a „hús és vér” elv lép életbe, és az ilyen részek nem maradhatnak az oltáron.

Mikor kapnak egyáltalán szentséget ezek a részek?

Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: nemcsak az a kérdés, hogy felkerülhetnek-e az oltárra, hanem az is, hogy mikor válnak szentté. Ha az állatot a vérhintés (zrikat hadam, זְרִיקַת הַדָּם) előtt zsigerelik ki, akkor ezek a részek még nem szentek, sőt profán célra is használhatók, nincs rajtuk me’ilá (מְעִילָה), azaz szentségsikkasztás tilalma.

Ezt a Gemara a gezéra savá (גְּזֵרָה שָׁוָה) módszerével támasztja alá az olá és az ásám (אָשָׁם) áldozatok párhuzamából, a „lo tihje lo” („legyen az övé”) kifejezés alapján. Mivel ez a kifejezés mufne (מוּפְנֶה), azaz fölösleges mindkét helyen, az analógia erős és elfogadható.

Me’ilá időzítése: mikor van, mikor nincs?

Egy brájtá látszólag ellentmond ennek, amikor azt állítja, hogy a szent áldozatok csontjainál a vérhintés előtt van me’ilá, utána nincs. A Gemara pontosít: általános áldozatoknál valóban így van, de az olá kivétel, ahol éppen fordítva: a vérhintés után is fennmarad a me’ilá, mert az egész áldozat az Örökkévalóé.

Ha leesik a tűzről: mikor kell visszatenni?

A következő Misna már a 86-os lapon az oltár tüzéről lepottyanó darabokról beszél. Az alapelv: azoknál a daraboknál, amelyek eleve nem az oltárra valók, ha a tűz ledobja őket, nem tesszük vissza. Az imurim (אֵימוּרִים), vagyis a valóban oltárra szánt részek esetében viszont különbséget teszünk idő szerint.

Ha éjfél előtt estek le, vissza kell tenni őket, és profán használatuk me’ilá-t von maga után. Ha éjfél után estek le, nem kell visszatenni, mert addigra már „elvégezték a dolgukat” az oltáron.

Miért éppen éjfél?

Ez nem technikai, hanem szövegértelmezési kérdés. Az egyik vers azt mondja, hogy az olá „egész éjszaka ég reggelig”, a másik viszont már éjszaka beszél a hamu eltávolításáról (trumat hadeshen, תְּרוּמַת הַדֶּשֶׁן). A Gemara ebből azt tanulja, hogy az éjszaka két részre oszlik: az első az égetés ideje, a második az eltakarításé. A határvonal elméletileg éjfél, de a gyakorlatban rugalmas: hétköznap hajnal előtt, Jom Kippurkor éjfélkor, ünnepeken akár az éjszaka első harmadában is elvégezhető volt a szolgálat.

Az előadásban elhangzott példák

• Fogyasztásra szánt hús oltárra kerülése
• Ómer, shtei halechem és lechem hapanim maradékai
• Csontok, inak, szarvak és paták egységben vagy elkülönülve
• Zsigerelés a vérhintés előtt
• Me’ilá fennállása az olánál és más áldozatoknál
• Leeső áldozati darabok a tűzről
• Éjfél mint elvi határ a visszahelyezésnél
• Trumat hadeshen időpontjai hétköznapon, Jom Kippurkor és ünnepeken

—————————————————-

Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud