Cimkék: Zváchim  podcast

„Egyetlen ‘és’ szó, amely törvényt dönt – a szentség logikája az áldozatok helyében”

Köves Slomó rabbi a Zváchim traktátus 48. lapján azt mutatja be, hogyan épít a Talmud egész rendszert egyetlen betűre vagy kötőszóra. A szentélybeli áldozatok rendjében nemcsak az számít, hogyan és mikor történik a szertartás, hanem az is, hol: a Tóra szerint a legszentebb áldozatokat (kodsé kodásim – קדשי קדשים) az oltár északi oldalán kell levágni. A rabbi azonban rávilágít, hogy ennek az apró részletnek mély törvényi jelentése van: a Talmud nyelvi elemzéssel, egyetlen „és” (vav – ו) kötőszóból és ismétlődő igékből („vágja le azt” – veshachat oto ושחט אותו) vezeti le, hogy mikor válik az áldozat érvénytelenné, ha a helyszín hibás. A lap végére kiderül, hogyan kapcsolja össze a szöveg a jom kipuri üsző, a király bűnáldozata és az egyszerű bárányáldozat szabályait – és hogy a szentség világában még egy kis szó is döntő jogi súllyal bír.

Miért kezd a Misna a bűnáldozattal?

A misna felsorolja, hogy mely áldozatokat hol kell levágni: a jom kipuri üszőt (par jom hakippurim) és kecskét (sá’ir jom hakippurim), amelyeket a főpap bevisz a Szentek Szentjébe, a külső oltár északi felén kell levágni. A rabbi megkérdezi: ha ez az általános szabály, amely minden kodsé kodásim áldozatra érvényes, miért nem az olá (égőáldozat) szabályával kezdi a Misna, amelyben ez eredetileg szerepel? A válasz: mert az olá szolgálatából vezetik le a chatát (bűnáldozat) törvényeit, és mivel ez a következtetés (hekesh – הקש) különösen fontos, a Misna ezzel kezdi. Ráadásul a jom kipuri bűnáldozat még magasabb szentségű, mert a belső oltárra kerül, ezért kap elsőbbséget.

Az „északi oldal” forrása

A Tóra Vájikrá (3Mózes) 1:11 versében így ír: „És vágja le az égőáldozatot az oltár északi oldalán, az Örökkévaló előtt.” Ez a szabály egyértelmű az olá-ra, de mi a helyzet a bikából (par) hozott égőáldozattal? A szöveg sorrendjéből tanuljuk: az üszőáldozat után azonnal következik a nyájból hozott égőáldozat, és a bekezdés „és” (vav) kötőszóval kezdődik. Ez a kötőszó összekapcsolja a két részt, vagyis az, ami a nyájból hozott áldozatra igaz (az északi vágás), érvényes az üszőáldozatra is.

A kötőszó mint törvény – a vav szerepe

A Talmud itt megáll, és elemzi: valóban elég-e egy „és” ahhoz, hogy két bekezdést jogilag összekössünk?
A vita az ásám (אשׁם – bűnáldozat) két fajtájának kapcsolatánál jelenik meg:

• Az egyik az ásám me’ilá (אשׁם מעילה), a szentségsikkasztásért hozott áldozat.
• A másik az ásám talui (אשׁם תלוי), a kétes elkövetés után hozott áldozat.

Rabbi tanítása szerint a két bekezdés „és” kötőszóval kapcsolódik, ezért a szabályaik részben közösek. Mivel egymás után szerepelnek, a Tóra ezzel azt tanítja, hogy még a kétes szentségsikkasztás esetén is kell ásám talui áldozatot hozni, holott ez nem klasszikus kárét-tel (spirituális halálbüntetéssel) járó bűn.

A bölcsek azonban nem értenek egyet. Szerintük az ásám talui csak olyan bűnökre vonatkozik, amelyeknél biztos elkövetés esetén chatát (bűnáldozat) jár. Ők a „micvá” (mitzvá – מצוה) kifejezés ismétlődéséből vonják le, hogy a párhuzam nem a vav-on, hanem a hasonló szóhasználaton (gezerá shavá – גזירה שוה) alapul. Ez a vita mutatja, hogy mi a fontosabb: a szöveg összekötése (hekesh) vagy a szóazonosság (gezerá shavá).

Rabbi szerint a hekesh erősebb, és a vav szó valódi jogi kötőerővel bír. A bölcsek szerint viszont csak abban az irányban működik, ahogyan a szöveg természetes logikája mutatja – vagyis nem visszafelé, hanem előrefelé: a korábbi szabály tanítja a későbbit.

Az ásám áldozatok értéke

A rabbi szerint a Tóra úgy fogalmaz: „Ez legyen az ásám törvénye” (Zot torat ha-asám – זאת תורת האשם), ami azt jelenti, hogy minden ásám áldozat ugyanabba az értékkategóriába tartozik – legalább két sékel értékűnek kell lennie. A bölcsek ezt nem ebből, hanem a visszatérő kifejezésből – be’erkécha (בערכך – értéked szerint) – tanulják, ami több ásám leírásában is szerepel. Ahol ez a kifejezés nem áll, mint az ásám shifchá charufá (אשׁם שפחה חרופה – félrabszolganővel való viszony) esetében, ott más nyelvi párhuzamokból, például az „ásám kos” (אשׁם כבשׂ – áldozati bárány) kifejezés ismétlődéséből vezetik le, hogy a két sékel érték minden ásám-ra kötelező.

A bűnáldozat helye – a vágás, a vér és a pap helyzete

A chatát (בְּנִי חַטָּאת) áldozat esetében a Tóra egyértelműen mondja: „És vágja le a bűnáldozatot azon a helyen, ahol az égőáldozatot vágják.” (Vájikrá 6:18). Innen tudjuk, hogy a bűnáldozatot is az oltár északi oldalán kell levágni.

A rabbi tovább kérdez: honnan tudjuk, hogy a vért is ott kell felfogni, és hogy a papnak, aki felfogja, szintén az északi oldalon kell állnia? A szöveg azt mondja: „És vegyen a vérből” – amit lehet úgy is olvasni, hogy „vegyen neki”, vagyis ő maga is ott legyen, ahol a vért veszi. Ezért a vágás, a vérfelfogás és a pap helyzete is ugyanazon az oldalon kell, hogy történjen.

De vajon ez csak ajánlás, vagy ha máshol történik, az érvényteleníti az áldozatot? A Tóra megismétli ugyanezt a szabályt a király bűnáldozatánál (chatát hamelech – חטאת המלך): „És vágja le azt azon a helyen, ahol az égőáldozatot vágja.” Az ismétlés arra tanít, hogy ha a vágás nem északon történt, az áldozat érvénytelen.

A nőstény bárány és a nőstény kecske esetében ugyanez a vers megismétlődik, ami azt mutatja, hogy minden bűnáldozatnál ez a szabály érvényes. Az ismétlés célja, hogy ne gondoljuk: csak a király bűnáldozatánál kötelező ez, hanem minden esetben, amikor a Tóra chatát-ról beszél.

A kivételek és az „azt” szó jelentése

A rabbi elemzi a „vágja le azt” (veshachat oto) kifejezést: mit tanít az „azt” szó? Arra, hogy a vágásnak északon kell történnie, de a vágó (a shochet) maga nem köteles ott állni. A Talmud azonban tovább kérdez: ha ezt már tudjuk más forrásból, akkor mit tanít még az „azt” szó? A válasz: kizár bizonyos áldozatokat, például a galambáldozatot (chatát ha’of – חטאת העוף), amelyet nem kell északon vágni, pedig azt is a kohén végzi, saját körmével (meliká – מליקה).

Más értelmezés szerint a szó a pészachi áldozatot (korban peszach – קרבן פסח) zárja ki: hiába különleges időben, Niszán 14-én hozott áldozat, és hiába az egész nép közösségi szolgálata, mégsem tartozik a magasabb szentségű kategóriába, ezért nem kötelező északon vágni.

Az előadásban elhangzott példák

• Az olá áldozat északi vágásának tórai forrása
• Az ásám me’ilá és ásám talui közötti logikai kapcsolat (vav és hekesh)
• A vav kötőszó és a gezerá shavá elvi erejének összevetése
• Az ásám áldozatok értéke: legalább két sékel minden típusnál
• A chatát vágásának, vérfelfogásának és paphelyzetének északi szabálya
• Az „azt” szó jelentése: a vágás helye számít, nem a vágó helyzete
• A galamb- és pészachi áldozatok kivételei az északi követelmény alól

Köves Slomó rabbi tanítása szerint a Tóra minden betűje, még az apró kötőszó is, törvényi súllyal bír. A szentség világa nem a nagy gesztusokban, hanem az apró pontosságban rejlik: ott, ahol egy „és” szó képes áthidalni két bekezdést, és új törvényt hozni az áldozat szentségének rendjébe.

—————————————————-

Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud