Cimkék: Zváchim  podcast

Amikor még Mózes is tévedett – gyász, áldozat és tekintély határai a szentély felavatásának napján

A Zváchim 101. lapján Köves Slomó rabbi egy drámai talmudi jelenetet elemez részletesen: Áron és fiai első napos gyászát a szentély felavatásának napján, valamint azt a híres párbeszédet, amelyben Mózes számon kéri Áront egy elégetett bűnáldozat miatt. A szöveg nemcsak azt vizsgálja, mi történt ténylegesen azon a napon, hanem azt is, hogy mikor és milyen mértékben oldódhat fel az első napos gyász tilalma, illetve hogyan viszonyul egymáshoz ideiglenes (avatási) és örök érvényű (például újholdi) áldozat. A vita végül odáig jut, hogy maga Mózes is elismeri: hallotta a helyes haláchát, csak éppen elfelejtette.

A történeti háttér: a szentély felavatásának napja

A Tóra leírása szerint a hajlék felavatása nyolcnapos folyamat volt. Az első hét napon Mózes minden nap felépítette, majd lebontotta a sátrat. A nyolcadik napon, amely egyben Ros Chodes Nissan volt, a hajlék véglegesen felállt, és megkezdődött a tizenkét napos törzsfőnöki áldozatsorozat. Ezen az első napon hozta meg felajánlását Nachson ben Aminadav, Júda törzsének vezetője.

Ugyanezen a napon történt a tragédia: Nadav és Avihu idegen tüzet vittek a szentélybe, és meghaltak. Áron és két megmaradt fia, Elazár és Itamár, ezzel első napos gyászolókká váltak. Ez azonnal haláchikus kérdéseket vetett fel: szolgálhatnak-e a szentélyben, és ehetnek-e az aznapi áldozatokból.

Az újholdi bűnáldozat problémája

Ros Chodes napján közösségi bűnáldozatot kellett hozni, amelynek célja nem egy konkrét személy bűnének engesztelése volt, hanem a közösség egészének – különösen a szentélybe tisztátalanul belépők bűnének – jóvátétele. Ennek az áldozatnak bizonyos részeit a kohanitáknak kellett elfogyasztaniuk.

Mózes azt tapasztalta, hogy Áron és fiai ezt az újholdi bűnáldozatot elégették, ahelyett hogy megették volna. Emiatt kérdőre vonta Áront, és hangsúlyozta: az Örökkévaló kifejezetten megparancsolta, hogy ezen a kivételes napon még az első napos gyászolók is egyenek az áldozati húsból.

Két brájta, kétféle magyarázat

A Talmud két eltérő hagyományt idéz. Az egyik szerint Áron nem az első napos gyász miatt égette el az áldozatot, hanem azért, mert az valamilyen módon tisztátalanná vált. A másik hagyomány viszont Áron szavaira – „ilyen dolgok történtek velem” – hivatkozva úgy értelmezi, hogy a gyász volt az ok.

A vita feloldása: Rabi Nechemja és Rabi Jehuda–Rabi Simon

Rabi Jehuda és Rabi Simon szerint ezen a napon az első napos gyász teljes egészében fel lett oldva, ezért az áldozat elégetésének oka csak a tisztátalanság lehetett. Rabi Nechemja viszont finomabb megkülönböztetést tesz: szerinte a gyász tilalma csak az avatáshoz kapcsolódó, egyszeri áldozatok esetében oldódott fel, de az örök érvényű áldozatoknál – mint az újholdi bűnáldozat – nem. Ezért azt valóban a gyász miatt kellett elégetni.

Így a két brájta nem ellentmond egymásnak: az egyik Mózes kérdését és feltételezését tükrözi, a másik Áron válaszát és végső érvelését.

Mózes kérdései és Áron válaszai Rabi Nechemja szerint

Mózes sorra kizárja a technikai hibákat: nem vitték be a vért a szentély belső részébe, nem vitték ki a szentély területéről, és nem közönséges kohénok, hanem maga Áron mutatta be az áldozatot. Ezek után Mózes úgy gondolja, hogy az áldozatot meg kellett volna enni.

Áron válasza azonban arra mutat rá, hogy az engedmény az első napos gyászoló számára nem volt általános. A második tizeddel kapcsolatos tórai vallomásból látszik, hogy első napos gyászoló még profán szentségű ételből sem ehetett nappal – akkor pedig mennyivel inkább nem ehetett volna egy örök érvényű szentélyi áldozatból.

Mózes erre nem tiltakozik, hanem elismeri: ismerte ezt a szabályt, csak elfelejtette. Ez a Tóra egyik ritka pillanata, ahol Mózes nyíltan beismeri tévedését.

A további ellenvetések és válaszok

Felmerül három klasszikus kérdés Rabi Nechemja álláspontjával szemben.
Az első: miért csak az újholdi bűnáldozatot égették el, miért nem a másik két bűnáldozatot is? A válasz az, hogy csak ez az áldozat tartozott az örök érvényű kategóriába.
A második: miért nem hagyták meg estére, amikor már nem áll fenn az első napos gyász? Rabi Nechemja szerint azért, mert a gyász éjszaka is tórai érvényű volt.
A harmadik: miért nem evett belőle Pinchász, aki nem volt közvetlen gyászoló? Az egyik válasz szerint Pinchász ekkor még nem számított kohénnak; papsága csak később, Zimri megölése után vált teljessé.

Mózes kohanitai státusza mint mellékkérdés

A lap végén a Talmud azt is vizsgálja, vajon Mózes maga kohénnak számított-e az avatás idején. Egyes források szerint igen, más érvek viszont – például Miriam leprájának esete – arra utalnak, hogy nem tartozott Áron és fiai kohanitai kategóriájába. A kérdés nyitva marad, és a Gemara a következő lapokra halasztja a végső tisztázást.

Elhangzott példák rövid felsorolása

• Nadav és Avihu halála
• az újholdi közösségi bűnáldozat
• az avatási áldozatok és az örök érvényű áldozatok megkülönböztetése
• a második tizeddel kapcsolatos vallomás
• Pinchász kohanitai státuszának kérdése
• Miriam leprájának esete
• Mózes tévedésének nyílt elismerése

—————————————————-

Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud