Cimkék: Svuot  podcast

A bűnbak nem vált meg mindenkit? – A jomkipuri engesztelés határai

A Svuot traktátus 14. lapján a jomkipuri szolgálat áldozatainak hatóköre kerül nagyító alá. Kinek hoz engesztelést a főpap által bemutatott kecskeáldozat, és kit vált meg a szikláról lelökött bűnbak? Mit jelent, ha azt mondja a Tóra, hogy az „a nép kecskéje” vagy épp hogy „Ároné az üsző”? A Talmud itt egy éles vitát tár elénk Rabbi Jehuda és Rabbi Simon között: az előbbi szerint a szikláról lelökött kecske mindenkit, az utóbbi szerint csak az izraelitákat váltja meg. A kohaniták – köztük maga a főpap is – más kategóriába tartoznak. A lap izgalmas kérdéseket vet fel: vajon lehet-e közösségi engesztelés ott, ahol az adomány származása vitatott? A megszentelt pénz valóban mindenkire hat?

Melyik áldozat kinek szól?

A jomkipuri szolgálat során háromféle kecskeáldozatot mutatnak be:

1. A belső oltáron hozott kecske – az izraeliták szentélyt érintő tisztátalanságaira szerez engesztelést.
2. A külső oltáron hozott kecske – szintén az izraeliták specifikus bűneire szolgál.
3. A szikláról lelökött kecske (szir hamistáléach) – itt robban a vita.

Rabbi Jehuda szerint ez utóbbi az egész nép, beleértve a kohanitákat is, minden bűnére engesztelést hoz. Rabbi Simon azonban kizárja a kohanitákat ebből: szerintük külön, az üsző (par) által nyernek feloldozást – akár a szentélytisztátalanság, akár más bűn terén.

A szavak ereje – „a népé” és „az övé”

A Talmud szoros szövegolvasással érvel:

• A kecske, amit „a nép kecskéjének” nevez a Tóra (séir aser laám), az a nép, azaz Izrael közössége tulajdona. Innen tudjuk, hogy nem a kohanitáké.
• Az üsző, amit „Áron üszőjeként” említ (par aser lo), látszólag csak a főpapra vonatkozik.

Ebből logikailag következhetne, hogy a kohaniták kimaradnak az engesztelésből – hiszen egyik áldozat sem kifejezetten „az övék”. De a Talmud nem hagyja ennyiben: egyrészt, az üszőnél a Tóra maga írja, hogy Áron „önmagára és háza népére” kér engesztelést – és Áron háza alatt a Talmud a kohaniták egészét érti. A Zsoltárokban ugyanis szerepel a kifejezés: bét Áron, Áron háza, ami a kohanitákra utal.

A pénz forrása – szent-e, ha nem mindenki adta?

A kecske engesztelése csak azokra vonatkozik, akik a közösségi pénzből adtak – ez a félsékel-adomány (machácit hasékel). Mivel a kohaniták nem kötelezettek erre, az ebből vett kecske számukra nem bír engesztelő hatással. Ebből vezeti le a Talmud azt a következtetést, hogy az ő megváltásuk csak egy külön áldozatból, nevezetesen az üszőből történhet.

Ugyanakkor, mivel a Tóra háromszor is hangsúlyozza, hogy a par „Ároné”, ez szigorúan kizárja, hogy akár a kohaniták, akár mások adakozása számítana. A végső következtetés mégis az, hogy az üsző engesztelése kiterjed a kohanitákra, hiszen ők is részei „Áron házának”.

Miért három engesztelő mozzanat?

A főpap háromszor tesz engesztelési aktust az üszővel:

1. Első bűnvallomása önmagára irányul.
2. Második bűnvallomása a többi kohanitára.
3. Harmadik a vér hintése a szentély különböző részein.

Rabbi Simon szerint mindhárom szükséges, mert az üsző egyszerre szerez engesztelést a szentélyt érintő és az általános bűnökre is. Rabbi Jehuda viszont úgy véli, hogy a bűnbak az általános bűnökre elég – így az üszőnél elég lenne egy bűnvallomás. De ő is elismeri: a főpapnak először saját magáért kell bűnbánatot gyakorolnia, hogy „tiszta ember kérjen bocsánatot a közösségért” – csak ezután imádkozhat másokért.

Új fejezet – a tisztátalanság tudása és feledése

A fejezetváltással a Talmud áttér a tumá, azaz tisztátalanság bűneire. Mikor köteles az ember áldozatot hozni? Csak akkor, ha:

• tudta, hogy tisztátalan,
• elfelejtette, majd újra megtudta,
• és ezalatt szentébe ment, vagy szent ételt evett.

A misna négyféle kombinációt ír le, de a Talmud megjegyzi: valójában hatról vagy nyolcról lehet szó. A részletezés során különbséget tesznek az ismeret hiánya, az elfelejtés és az alkalmazás között – például az is, ha valaki nem ismeri a szentély pontos határait (pl. egy babilóniai zarándok), vagy nem ismeri a csúszómászókkal kapcsolatos tisztasági szabályokat. Ezek is vitát tárnak fel: mi számít „tudatlanságnak”, és mikor kezdődik a bűn?

Tanulság

A bűnbánat útja nem egyforma mindenki számára. Míg az egyszerű izraelita a közösségi bűnbakban reménykedhet, a kohaniták külön, saját áldozattal válthatják meg bűneiket. A Szentély szolgálata nem csupán szertartás, hanem az identitás kifejezése is: az engesztelés ott kezdődik, ahol a felelősség megszületik – és ezt sem pénz, sem pozíció nem kerülheti meg.

—————————————————-

Svuot (Eskük) – שבועות

Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle eskük: a bíróság előtt tett eskük, a személyes eskük, illetve a rabbik által bevezetett eskük. Két fejezet tárgyalja azokat a törvényeket, amelyek megtiltják, hogy rituálisan tisztátalan személy belépjen a Szentélybe és részt vegyen az áldozatok bemutatásában. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 49 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud