Cimkék: Mönáchot  podcast

Számít-e a gondolat, ha a kéz mást csinál? – Amikor a szándék lebukik a cselekedeten

Köves Slomó rabbi a Menáchot traktátus 3. lapján tovább mélyíti azt az alapvető talmudi kérdést, amely tegnap már megjelent: mikor tekintjük komolynak a rontó gondolatot (machshava), és mikor mondjuk azt, hogy a cselekedet maga bizonyítja, hogy az illető nem gondolta komolyan. A mai tanulás középpontjában az áll, hogy ez az elv nemcsak a lisztáldozatoknál (mincha – מִנְחָה), hanem bizonyos állatáldozatoknál is alkalmazható-e, és hol húzza meg a Talmud a határt.

A kiindulópont: Rabbi Simon két állítása

Köves Slomó rabbi összefoglalja, hogy Rabbi Simon két, látszólag egymásnak ellentmondó kijelentést tett:

• az egyik szerint a lisztáldozatoknál a rontó gondolat ugyanúgy számít, mint más áldozatoknál: az áldozat érvényes, de a tulajdonos nem teljesíti a kötelességét;
• a másik szerint a lisztáldozatnál a rontó gondolatnak nincs jelentősége, és még a kötelesség is teljesül.

Az ok: a lisztáldozatnál, ha valaki valóban komolyan gondolja a hibás szándékot (például bőolajos helyett tepsiset), az szükségképpen megjelenne a cselekedetben is.

Rába alapelve: ahol a gondolat látszana, ott nem számít

Köves Slomó rabbi részletesen kibontja Rába magyarázatát:

• a rontó gondolat csak akkor számít, ha elvileg komolyan gondolható úgy, hogy mégsem látszik meg a cselekedetben;
• ha viszont komoly gondolat esetén szükségképpen másképp kellett volna eljárni, és ez nem történt meg, akkor a gondolatot nem vesszük figyelembe.

Ez a logika magyarázza, miért nem számít a lisztáldozatnál a „bőolajos–tepsis” felcserélése.

Kiterjesztés a madáráldozatokra

Felmerül a kérdés: miért nem alkalmazzuk ugyanezt az elvet a madáráldozatoknál (olá – עוֹלָה és chatát – חַטָּאת)?
Köves Slomó rabbi végigvezeti a Talmud gondolatmenetét:

• bár elvileg különbség van a felső és alsó vonal (chut haszikra – חוּט הַסִּקְרָא) felett és alatt végzett műveletek között,
• a gyakorlatban vannak olyan esetek, amikor a „helytelen” mód is elfogadható,
• ezért a cselekedetből itt sem mindig derül ki egyértelműen a gondolat komolysága.

Következtetés: Rabbi Simon szerint bizonyos madáráldozatok igenis hasonlíthatnak a lisztáldozatokhoz ebből a szempontból.

Állatáldozatok: miért mégis más?

A rabbi sorra veszi az ellenvetéseket:

• északi vagy déli vágás (magasabb vs. enyhébb szentségfok),
• az állat neme,
• az állat kora,
• az állat fajtája (borjú, bárány, kecske).

Minden esetben a Talmud megmutatja:
lehetséges, hogy az ember komolyan gondolta a rontó gondolatot, mégsem változtatott a cselekedeten tudatlanság, figyelmetlenség vagy részletszabályok ismeretének hiánya miatt. Ezért az állatáldozatok többségénél a gondolat továbbra is releváns marad.

Ráva megközelítése: „egy törvénye van”

Ezután Köves Slomó rabbi ismerteti Ráva magyarázatát:

• a lisztáldozatoknál a Tóra így fogalmaz: „ez legyen a lisztáldozat törvénye”,
• ebből következik, hogy a különböző lisztáldozat-típusok egy jogi kategóriát alkotnak,
• ezért ha az ember egyik lisztáldozatot a másik intenciójával hozza, az nem rontja el az áldozatot.

Ez viszont nem terjeszthető ki az állatáldozatokra, mert ott a Tóra nem mondja, hogy „egy törvényük van”.

Rav Ási finom megkülönböztetése

Végül Köves Slomó rabbi bemutatja Rav Ashi álláspontját:

• nem mindegy, hogyan jelenik meg a rontó gondolat;
• ha csak technikai kifejezések hangzanak el (tepsi, bőolaj), az edényre vagy elkészítésre utal,
• ha viszont kimondja a „lisztáldozat” (mincha – מִנְחָה) szót is, akkor már az áldozat státuszát akarja megváltoztatni.

Ebben az esetben az áldozat érvényes marad, de a kötelesség nem teljesül – hasonlóan az állatáldozatok többségéhez.

Köves Slomó rabbi tanítása szerint a Menáchot 3. lap legmélyebb üzenete az, hogy a Talmud nem absztrakt elméletként kezeli a gondolatot: mindig azt vizsgálja, reálisan megjelenhetett-e volna a cselekedetben. Ahol igen, ott a gondolat súlytalan; ahol nem, ott döntő erejű.

Az előadásban elhangzott példák rövid felsorolása:

• bőolajos és tepsis lisztáldozat felcserélése,
• madár égőáldozat és bűnáldozat (felső–alsó vonal),
• északi és déli vágás különbsége,
• az állat neme mint megkülönböztető jegy,
• az állat kora (egyéves–kétéves),
• bárány, kecske és borjú összetévesztése,
• pészakáldozat kontra borjúból hozott áldozat.

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud