Cimkék: Mönáchot  podcast

Elég egy szó, és máris tartozol? – A fogadalom csapdái a lisztáldozatnál

Mi történik akkor, ha valaki azt mondja: „hozok egy mincha-t (מנחה)”, de nem tudja pontosan, hány issaron-t (עשרון) vállalt, vagy milyen típusút ígért? És mi van akkor, ha a saját mondata lesz a legnagyobb ellensége, mert annyira homályos, hogy végül a lehető legtöbbet kell hoznia? Köves Slomó rabbi a Mönáchot 103. lap végéről indulva a 104. lap elején azt mutatta meg, hogy a halacha nem csak a szándékot, hanem a kimondott szó bizonytalanságát is komolyan veszi. Egy rosszul megfogalmazott fogadalom akár óriási többletkötelezettséggé is válhat.

A fordítás mint új tanulási eszköz

Az előadás elején Köves Slomó rabbi bejelentette, hogy a Milton Friedman Egyetem Klasszikus Zsidó Szövegek Kutatóintézete egy speciális nyelvi modell segítségével próbafordítást készített a Talmudhoz, amely a Sefaria rendszerében már elérhető. A hallgatókat arra kérte, hogy a Napi Talmud oldalán nézzék a 104-es lap fordítását, próbálják követni abból a tanulást, és jelezzék a hibákat, hogy a rendszer a későbbi traktátusoknál még pontosabb lehessen.

Mennyi bort lehet önmagában felajánlani?

A misna első témája az önálló borfelajánlás volt. Köves Slomó rabbi emlékeztetett rá, hogy a bor általában az áldozatok nesachim-jaként (נסכים), vagyis kísérő öntőáldozataként jelenik meg. A bárányhoz három log (לוג), a koshoz négy, a marhához hat log bor tartozik.

Ebből következik a szabály: önmagában is רק olyan mennyiségű bort lehet felajánlani, amely felosztható ezekre a megszokott egységekre. Ezért nem lehet felajánlani egy, két vagy öt logot, viszont lehet hármat, négyet, hatot, és hattól fölfelé bármilyen olyan mennyiséget, amely ezek kombinációjából kijön.

A Gemara kérdése az volt, hogy az öt log vajon teljesen alkalmatlan-e, vagy csak úgy nem lehet bemutatni, ahogy van. Köves Slomó rabbi végül arra jutott a szöveg alapján, hogy az öt log nem mutatható be egyben, de négy log önállóan felhasználható, az egy log pedig hozzákapcsolható egy másik borfelajánláshoz.

Miért nem lehet közösen lisztáldozatot hozni?

A következő misna arról szólt, hogy egy mincha-t nem lehet közösen felajánlani, míg állatáldozatot igen. Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: égőáldozatot vagy békeáldozatot több ember együtt is hozhat, de lisztáldozatot nem.

A Gemara ezt a nefes (נפש) szóval magyarázza: a Tóra itt nem egyszerűen embert, hanem „lelket” említ. A bölcsek szerint ez arra utal, hogy a mincha tipikusan a szegény ember áldozata, aki nem tud állatot hozni. Isten ezért úgy tekinti, mintha az egész lelkét ajánlotta volna fel. Ezért kap külön hangsúlyt az egyén, és ezért nem közös áldozat a mincha.

Mi történik, ha valaki nem emlékszik pontosan, mit fogadott?

A 13. fejezet nyitómisnája a homályos fogadalmakról szól. Ha valaki csak annyit mondott, hogy „hozok egy issaron-t”, akkor egyet kell hoznia. Ha többes számban fogalmazott, akkor kettőt. Ha viszont azt mondja: „megmondtam, hányat hozok, de már nem emlékszem”, akkor a legnagyobb lehetséges mennyiséget kell hoznia: hatvan issaron-t.

Köves Slomó rabbi kiemelte, hogy ez azért van, mert egyetlen edényben legfeljebb hatvan issaron lisztet lehet szabályosan összekeverni az olajjal. Ha valaki tehát nem tudja, mennyit vállalt, a halacha a maximális értelmezést veszi alapul.

Egyet vagy hatvanfélét?

A misna következő esete még bonyolultabb: ha valaki azt mondja, hogy több issaron-ból álló lisztáldozatot vállalt, de nem emlékszik, pontosan hányból, az első vélemény szerint hozzon egyetlen hatvan issaron-os áldozatot. Rabbi viszont azt mondja, hogy nem egyetlen nagy áldozatot kell hoznia, hanem az összes lehetséges változatot: egyest, kettest, hármast, és így tovább hatvanig.

Köves Slomó rabbi itt rámutatott, hogy a vita arról szól, miként kell értelmezni a bizonytalanná vált fogadalmat: egyetlen maximális teljesítéssel, vagy az összes lehetséges vállalás külön teljesítésével.

A mondat eleje számít, vagy az egésze?

A daf végén visszacsatolt a 103. laphoz: ott már láttuk, hogy a fogadalmak értelmezésénél döntő kérdés, mennyire választjuk szét a mondat részeit. Ha valaki világosan kimondja a mincha szót, az már kötelezheti őt, még ha utána rosszul vagy pontatlanul is részletezi. Ha viszont maga az egész megfogalmazás bizonytalan vagy hibás, akkor a fogadalom megítélése attól függ, mennyire tekintjük a tévedést javíthatónak.

A 104. lap ennek a logikának a folytatása: a fogadalom nem csak attól veszélyes, hogy túl sokat mondunk, hanem attól is, hogy túl keveset pontosítunk.

Az előadásban elhangzott példák

• önálló borfelajánlás három, négy vagy hat log mennyiségben
• egy, két és öt log bor mint problémás mennyiségek
• közös lisztáldozat és közös állatáldozat összevetése
• az egyénileg hozott mincha mint a szegény ember áldozata
• egy issaron és több issaron vállalása
• elfelejtett mennyiségű fogadalom, amely miatt hatvan issaron-t kell hozni
• az a vita, hogy egyetlen hatvanas áldozatot kell-e hozni, vagy egytől hatvanig minden változatot külön

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud