Cimkék: Mönáchot  podcast

Amit még a vér sem ment meg: mikor nem lesz étel az áldozatból?

A Mönáchot 102. lapján Köves Slomó rabbi tovább vitte azt a kérdést, hogy mi számít valóban ételnek a halacha szemszögéből. Nem az volt a döntő, hogy valami fizikailag ehető-e, hanem az, hogy volt-e valaha olyan státusza, amikor megengedetten lehetett volna fogyasztani. A daf egyik fő dilemmája az lett, hogy ha egy áldozatot vagy lisztáldozatot egy ponton elrontanak, akkor attól még úgy tekintjük-e, mintha lett volna „érvényes pillanata”, vagy végleg kiesik az étel kategóriájából. Innen jutott el Köves Slomó rabbi a vörös tehéntől a pigul (פיגול) kérdéséig, majd oda, hogy a szóbeli vállalás pontos formája mennyire köti meg az embert egy lisztáldozatnál.

Mikor számít valami ételnek?

Köves Slomó rabbi az előző napi téma folytatásaként emlékeztetett arra, hogy Rabbi Simon szerint azok a dolgok, amelyek biológiailag ehetők lennének, de a Tóra teljes fogyasztási és haszonélvezeti tilalommal tiltja őket, nem számítanak ételnek abból a szempontból, hogy tisztátalanságot vegyenek fel. Innen jutott el a daf az áldozati húsok és lisztáldozatok világába.

A döntő fogalom a sha’at ha-kosher (שעת הכושר), vagyis az a pillanat, amikor valami ténylegesen fogyasztható lett volna. Ha volt ilyen pillanat, akkor a dolog továbbra is ételnek számít. Ha soha nem volt ilyen pillanat, akkor hiába néz ki ételnek, halachikusan nem az.

Az állatáldozat és a lisztáldozat nem ugyanúgy romlik el

Köves Slomó rabbi világosan elválasztotta a két esetet. Egy állatáldozatnál, ha az áldozati folyamat már a levágáskor vagy a vérrel kapcsolatos szolgálat közben hibás lett, akkor lehet, hogy soha nem volt olyan pillanat, amikor a hús fogyaszthatóvá vált volna. Élő állatként még nem lehetett enni, levágás után pedig csak akkor vált volna ehetővé, ha az egész szolgálat szabályosan lezajlik. Ha ez elromlott, akkor nem volt sha’at ha-kosher (שעת הכושר).

A mincha (מנחה), a lisztáldozat más. Ott elképzelhető, hogy maga a liszt már a felajánlás előtt is étel volt. Ezért a lisztáldozat pigul-ja nem ugyanúgy viselkedik, mint az állatáldozaté. Ha a liszt már profán, ehető lisztként létezett, akkor van mögötte egy korábbi megengedett állapot. Ha viszont úgy ajánlották fel, hogy még „kalászon volt”, akkor ilyen állapot soha nem létezett.

A vörös tehén kivétele és annak határai

A daf visszatért a para aduma (פרה אדומה), a vörös tehén példájához. Rabbi Simon ott azt mondta: mivel a vörös tehén egy bizonyos pontig kiváltható egy szebb vörös tehénre, ezért még ha ténylegesen nem is váltották ki, úgy tekintjük, mintha a kiváltás lehetősége valóságos halachikus tényező lenne. Ezért tud a vörös tehén bizonyos szempontból ételstátuszhoz hasonló helyzetbe kerülni.

Köves Slomó rabbi azonban hangsúlyozta: ebből nem következik automatikusan, hogy ugyanígy kell gondolkodni a vérfelhintésről is. Attól, hogy valamit ki lehetett volna váltani, még nem biztos, hogy minden olyan dologra is azt mondjuk: ha meg lehetett volna csinálni, akkor úgy tekintjük, mintha meg is történt volna.

Felhinthető vagy valóban felhintett?

A lap egyik központi vitája az volt, hogy mi a helyzet azokkal az áldozatokkal, amelyeknél a vért még fel lehetett volna hinteni, de végül ez nem történt meg. Mondhatjuk-e azt, hogy mivel lett volna rá idő, ezért úgy számít, mintha a vért ténylegesen felhintették volna?

Köves Slomó rabbi bemutatta, hogy ez nem ilyen egyszerű. Van olyan értelmezés, amely ezt megengedné, de a sugya végül nem hagyja ezt korlátlanul érvényesülni. A zriká (זריקה), a vérfelhintés lehetősége önmagában nem mindig egyenlő a tényleges felhintéssel. Ez különösen akkor fontos, amikor arról beszélünk, hogy az adott hús vagy lisztáldozat felvesz-e tisztátalanságot, vagy éppen me’ila (מעילה), szentségsértés vonatkozik-e rá.

Tisztátalanság és szentségsértés nem ugyanaz a kérdés

A daf itt egy nagyon finom különbséget tett. Köves Slomó rabbi kiemelte: nem ugyanazt kérdezzük, amikor azt vizsgáljuk, hogy valami ételnek számít-e a tum’a (טומאה), a tisztátalanság szempontjából, és amikor azt kérdezzük, hogy szentségsértésnek minősül-e a használata.

A me’ila (מעילה) a szentség fokáról szól: mennyire maradt még „szent tulajdon” a dolog. A tum’a (טומאה) kérdése viszont arról szól, hogy a dolog ételnek számít-e. Ezért lehet, hogy ugyanannál az áldozatnál a két területen más lesz a következtetés.

Mi számít kötelező vállalásnak egy lisztáldozatnál?

A lap végén a téma átment a lisztáldozatok konkrét formájára. Köves Slomó rabbi elmagyarázta: ha valaki azt mondja, hogy machavat-ban (מחבת), vagyis lapos tepsiben hozza a lisztáldozatot, de végül marcheset-ben (מרחשת), mély edényben hozza, akkor ez számít. Ugyanez fordítva is igaz. Ha ugyanis a vállalás pillanatában meghatározta a formát, akkor ez kötelező elemévé válik a fogadalomnak.

A daf különbséget tett aközött, hogy valaki ezt a meghatározást már a fogadalom részeként mondja ki, vagy csak később, az elkülönítéskor. Köves Slomó rabbi szerint a döntő a fogadalom pillanata: a Tóra azt követeli meg, amit az ember a szájával vállalt, nem azt, amit később technikai részletként hozzátesz.

Az előadásban elhangzott példák

• Para aduma (פרה אדומה) – a vörös tehén kiváltásának lehetősége
• Olyan állatáldozat, amelynél a vért nem hintették fel időben
• Nosar (נותר) / lina (לינה) – az áldozat szavatossági idejének lejárta
• Pigul (פיגול) állatáldozatnál és lisztáldozatnál
• A kalászon felajánlott liszt esete
• Machavat (מחבת) és marcheset (מרחשת) – lapos és mély edény
• Két issaron (עשרון) liszt egy vagy két edényben való felajánlása

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud