Cimkék: Mákot  MI  podcast

A mikve tisztaságának határai és a konspiráns tanúk kettős büntethetősége
Mákot 4a–b – Napi Talmud 1924

A Mákot traktátus 4. lapján két látszólag eltérő, mégis szorosan kapcsolódó témát tárgyal a Talmud: először a mikve kóser vagy passzul állapotának kritériumait vitatja meg, majd újra előkerül a konspiráns tanúk (édim zomémim) esete, méghozzá abból a szempontból, hogy egyszerre két büntetést is kiszabhatunk-e rájuk.

Mikve és a három lug víz kérdése

A Talmud elején Rav Jehuda Rav nevében idéz különféle mondásokat, amelyek közt akad egy olyan is, amely a mikve (rituális fürdő) érvényességére vonatkozik. A mikve érvényességének egyik kulcseleme, hogy legalább 40 szá’ (kb. 332 liter) természetes eredetű vízzel legyen feltöltve. Ha ez a víz mennyiségileg nem elégséges, akkor bármilyen további mesterséges víz (maim seuvim – „merített víz”) rituális alkalmatlanságot (paszul) okozhat. Három lugnyi (kb. 1 liter) ilyen víz már elég ahhoz, hogy a mikvét érvénytelenítse.

A Talmud azzal a kérdéssel foglalkozik, mi történik, ha a mikvébe nem víz, hanem más folyadék – például bor vagy tej – kerül. Vagy ha olyan keverék kerül bele, amely nem tisztán víz, hanem vízzel higított bor (pl. fröccs). Rav szerint ha a keverék színe már nem vízszerű, hanem borra hasonlít, akkor nem számít víznek, és így nem teszi passzullá a mikvét. Ez alapján a bor színe alapján meghatározható, hogy víz-e még vagy sem. A kulcs itt a látszat kérdése.

Rabbi Chija viszont egy olyan esetről számol be, amelyben hasonló mennyiségű boros víz mégis érvénytelenítette a mikvét. A vita lényege tehát: vajon a folyadék minősége (pl. színe) vagy mennyiségi jellege (három lug víz) a döntő? Rabbi Nuri szerint minden a látszat után megy – ha víznek látszik, az víz, ha bornak, akkor bor. A bölcsek viszont a mennyiségi szempontot tekintik meghatározónak, és ha az alap vízmennyiség kevesebb három lugnál, akkor még borral együtt sem válik vízzé, tehát nem teszi paszullá a mikvét.

A Talmud e különbségek alapján próbálja értelmezni Ráv és Rabbi Chija nézeteit: előbbi a bölcsekét, utóbbi Rabbi Nurit követi. A Ráf Papa által felvetett dilemmában az is kérdés, vajon a Talmud forrásai szerint mik voltak a pontos körülmények: három lugnál kevesebb vagy több vízről volt-e szó, és mennyiben volt jelentős a színezőanyag aránya?

A végkövetkeztetés szerint a szövegek kontextusától és a „látszat kontra mennyiség” kérdésének értelmezésétől függ, hogy mi alapján minősítjük az adott mikvét kósernek vagy sem. Ez egyben rávilágít arra, hogy a rituális tisztaság kérdése nemcsak mennyiségi, hanem érzéki és perceptuális kategória is.

A konspiráns tanúk és a kettős büntetés kérdése

A következő részben a Talmud visszatér az édim zomémim, azaz a konspiráns tanúk témájához. Ezek azok a tanúk, akik valakit hamisan vádolnak, és később kiderül, hogy nem is lehettek ott a bűnesetnél, mert például bizonyíthatóan másutt tartózkodtak – így derül ki, hogy összeesküvés történt. A Tóra előírása szerint az ilyen tanúk kapják meg azt a büntetést, amit ők szántak a vádlott személynek.

A kérdés: ha a hamis tanúzás önmagában is egy tilalom, amelyért botütés jár (mint általános tilalom a tízparancsolatban: „ne tanúskodj hamisan”), de emellett konspiráns tanúként is elítélhetők, akkor vajon mindkét okból külön-külön büntetést is kell-e kiszabni? Rabbi Meir szerint igen – kapják meg a konspiráció miatt kiszabott büntetést és külön egy adag botütést a hamis tanúzásért. A bölcsek viszont nem értenek ezzel egyet, szerintük „egy bűnért csak egy büntetés jár”.

A Talmud itt jogértelmezési elveket is megvizsgál. Például: ha a Tóra egy cselekedetre kétféle büntetést is rendelne, azt kifejezetten külön kellene megemlítenie. Ha pedig ez nem történik meg, akkor a szabály az, hogy csak a súlyosabb büntetés marad érvényben.

Rabbi Meir véleményét az a különleges eset támasztja alá, amely a moici semra törvényére utal – ez az a férfi, aki rossz hírét kelti friss feleségének, hogy az a házasságkötés előtt nem volt szűz. Ha ez hamisnak bizonyul, akkor a férj botütést kap és pénzbírságot is fizet – tehát egyszerre két büntetést. A bölcsek szerint ez különleges eset, és nem lehet általános szabályként alkalmazni.

Rabbi Meir álláspontja szerint azonban a konspiráns tanúkra kiszabott tükörbüntetés (pl. fizetési kötelezettség vagy halálbüntetés, ha halált próbáltak előidézni) olyan bírságjellegű büntetés, amely mellett a hamis tanúzás miatti botütés is kiszabható. A bölcsek szerint viszont ez túlzott, és nincs jogalapja.

A hamis tanúzás, mint tilalom

A Talmud zárásként azt is megvitatja, hogy a „ne tanúskodj hamisan” tilalom (5Mózes 5:17) vajon alkalmazható-e a konspiráns tanú eseteire. Rabbi Meir szerint a Tóra egy másik szövegrésze – „akik ezt hallják, lássák és ne cselekedjék meg” – magában foglalja a tiltás elemet, amely a büntethetőséghez szükséges. A bölcsek szerint ez csak retorikai megfogalmazás a közösség elrettentésére, és nem szolgál halachikus figyelmeztetésként.

Összegzés

A 4. lapon tárgyalt két fő témában – mikve érvényessége és konspiráns tanúk büntetése – a közös pont a határvonal keresése: mikor számít egy keverék víznek, és mikor válik más minőségű folyadékká; valamint mikor különíthetők el egymástól jogilag az egymásba fonódó bűntettek. A Talmud értelmezési elvei, például a látszat (marit áin), a kettős büntethetőség (kom lebe dérabba mine) és a büntetéshez szükséges előzetes tilalom (azará) kérdései mind azt a célt szolgálják, hogy a jog ne csak pontos, hanem igazságos is legyen.

Köves Slomó rabbi az előadás végén elmondja, hogy a következő tanulás ismét izgalmas konspiráns tanúeseteket vizsgál majd, és mindenkinek kíván további inspiráló tanulást és tartalmas Peszách előtti napokat.

—————————————————-

A Szanhedrin traktátus folytatása, melyben megtárgyalásra kerülnek a testi fenyítés törvényei: miért és hogyan kell a bűnöst megkorbácsolni, illetve a hamis tanúságra vonatkozó törvények. A véletlen emberölés és a menedékvárosokba való száműzetés törvényei is ebben a traktátusban találhatók. Ennek a traktátusnak a terjedelme: a Babilóniai Talmudban 24 oldal;
—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud