Cimkék: Chulin  podcast

Ha a tisztátalanság a testben van, kijön-e belőle a világba?

Köves Slomó rabbi mai előadásában a Chulin 71. lapja a rituális tisztátalanság egyik legfurcsább, mégis rendkívül pontosan felépített kérdését vizsgálja: mi történik azzal a tisztátalansággal, amely egy élő testben van? Egy állat teteme tisztátalanná tesz, de ha a halott magzat még az anyában van, vajon ugyanígy hat? És ha egy kohén lenyel egy tisztátalan gyűrűt, akkor ehet-e terumah (תרומה)-t, amíg a gyűrű benne van? A Talmud itt azt mutatja meg, hogy a test nem puszta biológiai burok, hanem halachikus „konténer”: bizonyos irányokban elzárja, máskor megőrzi a tisztaságot, és ezzel teljesen átírja az érintkezés szabályait.

Állat, vad és tetemtisztátalanság

Köves Slomó rabbi a 70. lap végéről indulva emlékeztetett arra, hogy egy állat teteme, neveilah (נבלה), tisztátalanná teszi azt, aki megérinti. Ez igaz lehet kóser állatra, nem kóser állatra, kóser vadra és nem kóser vadra is, ha az állat nem kóser vágással halt meg.

Aki ilyen tetemet érint, az tum’ah (טומאה) állapotába kerül, mikvébe kell mennie, és estére megtisztul. Ha azonban tisztátalan állapotban bemegy a Szentélybe, vagy áldozati húsból eszik, annak büntetése karet (כרת).

Van azonban egy fontos kivétel: ha kóser állatot shoḥet (שוחט), vagyis rituális vágó vág le megfelelő shechitah (שחיטה) útján, akkor az állat nem lesz neveilah, nem okoz tetemtisztátalanságot, és fogyaszthatóvá válik.

Hol szerepel a kóser vad teteme?

A Tóra több versben beszél a tetem tisztátalanságáról. Egy vers említi a nem kóser vadat, nem kóser állatot és csúszómászót. Egy másik vers beszél az olyan állatról, amely „nektek fogyasztásra van”, vagyis a kóser állatról. A kérdés: honnan tudjuk, hogy a kóser vad teteme is tisztátalanná tesz?

A vita abból indul, hogy a chayah (חיה), vad, és a behemah (בהמה), háziállat, külön kategóriák-e, vagy egymásba foglalhatók. A vad az erdőben élő állat, mint a szarvas vagy gazella; a behemah a háziasított állat, például tehén vagy juh.

Ben Azzai kérdése az volt: ha a tórai versekben külön-külön megtaláljuk a nem kóser vadat, a nem kóser állatot és a kóser állatot, hol van a kóser vad?

Rabbi Yishmael válasza: vad és állat csereszavatosak

Rabbi Yishmael válasza szerint a kérdés azért oldható fel, mert a Tórában a chayah (חיה) és a behemah (בהמה) bizonyos helyeken csereszavatosak. Van, ahol az „állat” magában foglalja a vadat, és van, ahol a „vad” magában foglalja az állatot.

Ennek forrása az, hogy a Tóra egy helyen úgy kezdi: „ez az állat, amelyet ehettek”, majd a felsorolásba vadállatokat is bevesz, például szarvast, antilopot és gazellát. Máshol pedig a „vad” kifejezés alatt olyan szabályt mond, amely az állatokra is vonatkozik.

Amikor Ben Azzai meghallotta ezt a magyarázatot, azt mondta: kár, hogy nem szolgálta Rabbi Yishmaelt, vagyis nem tanult nála közvetlenül. Köves Slomó rabbi rámutatott a beszédmód finomságára: először kissé lekezelően csak „Yishmaelként” hivatkozott rá, de amikor a magyarázat ereje megmutatkozott, már Rabbi Yishmaelként emlegette.

Négy átjárás állat és vad között

A Talmud ezután négy irányban mutatja meg, hogyan foglalható egyik kategória a másikba:

• kóser állatból tanulunk kóser vadra;
• kóser vadból tanulunk kóser állatra;
• nem kóser állatból tanulunk nem kóser vadra;
• nem kóser vadból tanulunk nem kóser állatra.

A kóser állat jelei — hasított pata és kérődzés — a Tórában állatoknál szerepelnek, de a vadakra is vonatkoznak, mert a vad belefoglalható az állat kategóriájába.

A nem kóser állatoknál a keresztezés, kilayim (כלאים), tilalma kerül elő. Ahogy tilos lovat és szamarat pároztatni, úgy tilos különböző vadfajokat is keresztezni, például ragadozó vadakat vagy más eltérő fajokat. Köves Slomó rabbi itt humorosan megjegyezte, hogy az öszvérből lehet hasznot húzni, de a létrehozása tilos.

Érintés, Szentély és áldozati hús

A következő kérdés az, mit tanulunk a nem kóser vadból a nem kóser állatra vonatkozóan. A Tóra egyik verse azt mondja, hogy aki tisztátalan állatot érint, és áldozati húsból eszik, annak karet (כרת) jár. Egy másik vers az érintés és a Szentélybe való belépés kapcsolatát tárgyalja.

A Talmud abból, hogy az egyik helyen az evés, a másik helyen az érintés szerepel, azt tanulja: nem pusztán az érintésért jár karet. Az érintés akkor válik súlyos bűnné, ha az ember tisztátalansága ellenére szentélyköri cselekménybe lép: bemegy a Szentélybe, vagy eszik az áldozati húsból.

A vad és állat kategóriák csereszavatossága itt is segít: ami az egyiknél szerepel, kiterjeszthető a másikra.

„Alkotás” az embernél, vadnál és állatnál

A negyedik átjárás a teremtéstörténethez kapcsolódik. A Tóra a vadnál azt mondja, hogy az Örökkévaló „megalkotta” a mező vadjait, míg az állatnál más igét használ: „megcsinálta”. Az embernél szintén az alkotás nyelve szerepel.

Ennek halachikus jelentősége elsőre meglepőnek tűnik, de a Talmud egy extrém esetben használja: mi történik, ha egy nő elvetél valamit, ami állat vagy vad formájú?

Rabbi Meir szerint ha egy nő állatot, vadat vagy madarat vetél el, és az hímnek látszik, akkor a fiúgyermek születésére vonatkozó tisztasági napokat kell követni; ha nősténynek látszik, akkor a lánygyermekre vonatkozókat; ha bizonytalan, mindkét irányban szigorítani kell. A bölcsek viszont azt mondják: ami nem emberformájú, annak vetélése nem számít ilyen értelemben születésnek.

A kapcsolat az „alkotás” szava miatt fontos: mivel a vadnál és az embernél ugyanaz a teremtési nyelv szerepel, és a vad magában foglalhatja az állatot is, Rabbi Meir szerint az állatformájú vetélés is a szülési tisztátalanság szabályai alá kerülhet.

Mi a szülési tisztátalanság alapja?

Köves Slomó rabbi itt fontos filozófiai kérdést emelt ki: miről szól a szülés utáni tisztátalanság? A szülés aktusáról, vagy arról, hogy emberi lény született?

Ha az aktus a döntő, akkor akár egy állatformájú vetélés is kiválthatja a szabályt. Ha viszont az emberi forma a döntő, akkor a bölcsek álláspontja érthető: csak emberformájú magzat után vonatkoznak a szülési napok.

A fiú esetében hét nap tisztátalanság és harminchárom nap további tisztulási idő, a lány esetében tizennégy és hatvanhat nap szerepel. Ha a nem nem állapítható meg, mindkét oldal szigorításait figyelembe kell venni.

Halott magzat az asszony méhében

A következő Misna szerint ha egy asszony méhében meghalt a magzat, és a szülőbába benyúl, megérinti a halott magzatot, akkor a bába halotti tisztátalanságot kap. Az asszony azonban, amíg a halott magzat benne van, nem válik ettől halotti tisztátalanná.

Ez a szabály vezet Raba nagy elvéhez: ami el van nyelve az ember testében, az nem ad át tisztátalanságot kifelé. A test mintegy elzárja, konténerként tartja magában a halottat.

Tum’ah belu’ah: az elnyelt tisztátalanság

Raba elve: tum’ah belu’ah einah metame’ah (טומאה בלועה אינה מטמאה), az elnyelt tisztátalanság nem tesz tisztátalanná. Sőt, Raba szerint nemcsak kifelé nem hat, hanem befelé sem: ami a testben van, azt a kívül lévő tisztátalanság nem teszi tisztátalanná.

Ha tehát egy ember testében tisztátalan dolog van, az nem tisztátalanítja a kinti tárgyakat. És ha egy ember testében tiszta tárgy van, például egy gyűrű, az nem válik tisztátalanná attól, hogy az ember egy halottal egy fedél alá kerül.

A Sefaria Chulin 71 szövege is ezt az esetet hozza: ha valaki tiszta gyűrűt nyelt le, majd belépett egy halottat tartalmazó sátorba vagy házba, a gyűrű nem válik tisztátalanná.

Miért nem tisztátalanít az, amit lenyeltek?

A Talmud a kifelé ható irányt először abból próbálja bizonyítani, hogy ha valaki tisztátalan állat húsából eszik, megmerülhet a mikvében, és estére tiszta lehet, még akkor is, ha az étel még benne van. Ez azt mutatná, hogy a benne lévő tisztátalanság nem hat kifelé.

Felmerül azonban ellenvetés: lehet, hogy nem azért nem tisztátalanít, mert a test elzárja, hanem azért, mert lenyelés után az étel már nem alkalmas emberi fogyasztásra. A Talmud ezért finomítja a kérdést: a fogyasztásra való alkalmasság önálló tényező, de nem írja felül a test konténer-szerepét. Köves Slomó rabbi humorosan éttermi példákkal érzékeltette, hogy amit valaki lenyelt vagy kiköpött, az elvben undorító, de halachikusan mégis vizsgálni kell, mikor számít már fogyasztásra alkalmatlannak.

Cserépedény és emberi test

A befelé védő irányt a Talmud a cserépedényhez hasonlítja. Ha egy lezárt cserépedényben tiszta tárgy van, és kívül halotti tisztátalanság van, a tárgy védve marad. Befelé tehát a cserépedény véd.

Kifelé viszont nem ugyanilyen erős: ha a cserépedényben van a halott vagy tisztátalanság, az bizonyos esetekben kihat a környezetre. Az emberi test erősebb: ha kifelé is véd, akkor pláne védenie kell befelé is.

A Talmud ugyan megpróbálja gyengíteni ezt a kal vachomer (קל וחומר) érvet, mondván, hogy a cserépedény és az ember különböző módon érintkezik a tisztátalansággal, de végül a hasonlat megáll: az emberi test különleges módon zárja el azt, ami benne van.

Száján keresztül vagy alulról?

A Talmud még azt is megkérdezi: mi van, ha a tisztátalan tárgy nem a szájon keresztül került be az emberbe, hanem alulról? Vajon ilyenkor is érvényes a test védelme?

A kérdés azért merül fel, mert ha szájon át kerül be valami, az emésztés folyamata megváltoztatja a státuszát. Ha viszont alulról kerül be, ilyen emésztési logika nincs. A Talmud mégis azt mondja: az alsó testtájakon az emésztő, lebontó környezet még erősebb, ezért a test védelmi szerepe ott is fennállhat.

Állat teste is konténer?

A következő kérdés: vajon az állat teste is úgy véd-e, mint az emberé? Ha egy állatban tisztátalan dolog van, az tisztátalanít-e kifelé? És ha az állatban tiszta tárgy van, védi-e azt a kinti tisztátalanságtól?

A Talmud az emberből akar következtetni az állatra. Ha az ember, aki élve is válhat tisztátalanná, mégis konténerként védi azt, ami benne van, akkor az állat, amely élve általában nem válik ilyen módon tisztátalanná, annál inkább védjen.

Felmerül azonban ellenérv a leprás ház, bayit ha-menuga (בית המנוגע) szabályából. Ha egy ember ruhában lép be ilyen házba, a ruhája csak akkor válik tisztátalanná, ha elég ideig marad bent; ha viszont állaton van ruha vagy teher, az azonnal tisztátalanná válik. Ez azt mutatná, hogy az ember bizonyos szempontból erősebb, mint az állat. A Talmud válasza: az ember ruhája viselt ruha, az állat hátára tett tárgy pedig nem ugyanaz a kategória. Így a következtetés mégis megmaradhat.

Mi volt Raba újdonsága?

A Talmud megkérdezi: miért kellett Rabának kimondania, hogy az ember teste befelé és kifelé is véd, ha ezt már Misnákból tudjuk?

Az egyik Misna szerint ha egy kohén lenyel egy tisztátalan gyűrűt, megmerülhet mikvében, és ehet terumah (תרומה)-t. Amíg a gyűrű benne van, nem tisztátalanítja. Ha kijön belőle, újra tisztátalanná teszi.

Egy másik Misna szerint ha valaki tiszta gyűrűt nyel le, majd bemegy egy halottat tartalmazó házba, a gyűrű nem válik tisztátalanná. Ha később kijön, továbbra is tiszta.

A Sefaria összefoglalása szerint Raba kérdése pontosan ez: ha mindkét irányt Misna tanítja, mi az ő újdonsága?

A harmadik eset: két gyűrű egyszerre

Raba újdonsága a harmadik eset: ha valaki egyszerre nyel le egy tiszta és egy tisztátalan gyűrűt. Ilyenkor nem arról van szó, hogy a test befelé vagy kifelé véd-e, hanem arról, hogy a test belsejében két lenyelt tárgy egymást tisztátalanná teszi-e.

Raba azt tanítja: még ekkor sem. A testben lévő tisztátalan gyűrű nem teszi tisztátalanná a testben lévő tiszta gyűrűt. Az emberi test nemcsak a külvilág és a belső tárgyak között képez határt, hanem a benne lévő tárgyak halachikus viszonyát is megváltoztatja.

Ez a lap csúcspontja: a test belseje nem egyszerűen zárt tér, hanem olyan halachikus állapot, ahol a szokásos érintkezési szabályok nem működnek úgy, mint kívül.

A mai lap tanulsága

A Chulin 71 két látszólag távoli témát köt össze. Az első részben a Talmud azt vizsgálja, hogyan terjed ki az állat és vad fogalma egymásra, és hogyan lesz teljes a tetemtisztátalanság rendszere. A második részben a test belseje válik jogi kategóriává: ami bent van, nem feltétlenül érintkezik úgy, ahogy kívül érintkezne.

Köves Slomó rabbi előadásában a lap lényege az, hogy a Talmud nem elégszik meg azzal, hogy „megérintette” vagy „benne van”. Pontosan meghatározza, milyen térben van a tárgy, milyen határ választja el, és mikor képes a tisztátalanság átlépni ezt a határt. A test itt nem anatómiai részlet, hanem halachikus fal.

Elhangzott példák röviden

• Kóser háziállat, behemah tehorah (בהמה טהורה), teteme.
• Nem kóser háziállat, behemah teme’ah (בהמה טמאה), teteme.
• Kóser vad, chayah tehorah (חיה טהורה), teteme.
• Nem kóser vad, chayah teme’ah (חיה טמאה), teteme.
• Tetem érintése után mikve és esti megtisztulás.
• Tisztátalanul Szentélybe menni vagy áldozati húst enni: karet (כרת).
• Kóser vágás, shechitah (שחיטה), amely megakadályozza a neveilah (נבלה) státuszt.
• Szarvas, antilop, gazella mint kóser vadak.
• Tehén, juh, bárány mint kóser állatok.
• Malac, róka, vaddisznó mint nem kóser példák.
• Rabbi Yishmael tanítása: chayah (חיה) és behemah (בהמה) csereszavatosak.
• Kóser állat jelei: hasított pata és kérődzés.
• Kilayim (כלאים): eltérő fajok pároztatásának tilalma.
• Ló és szamár pároztatása.
• Tigris és oroszlán hibridjeinek példája.
• Tisztátalan állat érintése után áldozati hús evése.
• Tisztátalan állat vagy vad érintése után Szentélybe lépés.
• Teremtéstörténeti „alkotás” szó embernél és vadnál.
• Rabbi Meir álláspontja állat-, vad- vagy madárformájú vetélésről.
• Fiú utáni hét nap és harminchárom nap.
• Lány utáni tizennégy nap és hatvanhat nap.
• Bizonytalan nemű vetélés mindkét irányú szigorítása.
• A bölcsek álláspontja: nem emberformájú vetélés nem számít szülésnek.
• Szülőbába megérinti az asszony méhében lévő halott magzatot.
• Az asszony testében lévő halott nem tisztátalanítja az asszonyt kifelé.
• Tum’ah belu’ah einah metame’ah (טומאה בלועה אינה מטמאה).
• Lenyelt tisztátalan gyűrű.
• Lenyelt tiszta gyűrű és halottal egy fedél alatt tartózkodás.
• Tiszta és tisztátalan gyűrű egyszerre lenyelve.
• Tisztátalan állat húsának lenyelése.
• Lenyelt étel emberi vagy kutyai fogyasztásra való alkalmassága.
• Cserépedény, amely befelé véd, kifelé nem feltétlenül.
• Zárt edényben lévő tiszta pohár.
• Urnában vagy edényben lévő halotti maradvány.
• Tágas és szűk koporsó különbsége.
• Kohénok repülése temető fölött mint tisztátalansági probléma.
• Tárgy szájon át vagy alulról kerül a testbe.
• Állat teste mint lehetséges halachikus konténer.
• Leprás ház, bayit ha-menuga (בית המנוגע).
• Ember ruhája és állatra tett ruha/tárgy eltérő tisztátalansági ideje.
• Kohén lenyel egy tisztátalan gyűrűt, mikvébe megy, és terumát eszik.
• Kohén lenyel egy tiszta gyűrűt, halottas házba megy, majd a gyűrű tiszta marad.
• Raba újdonsága: két lenyelt gyűrű egymást sem teszi tisztátalanná.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud