Cimkék: Chulin  podcast

Lehet-e kóser a körfűrésszel levágott állat?

A Chullin (חולין) 16. lapján Köves Slomó rabbi a kóser vágás határait vizsgálta: mi számít emberi erővel végzett vágásnak, és mi csak közvetett okozásnak? A kerékkel hajtott kés, a vízmalom, a falba szúrt kés, a nádszál, a víz ráfordítása és még a WC-papírként használt éghető anyag is ugyanahhoz a kérdéshez vezet: mikor mondjuk azt, hogy az ember maga cselekedett, és mikor csak elindított egy folyamatot? A lap végén pedig a vita hirtelen nagyobb távlatot kap: egyáltalán miért szabad élvezeti célból húst enni, és miért kell az állatot mindig shechita (שחיטה) szerint levágni?

Kerékkel vágni: emberi erő vagy vízimalom?

Köves Slomó rabbi azzal a kérdéssel kezdte a lapot, hogy mi történik, ha valaki kerékre erősített késsel vág le állatot. Elsőre ez olyasmi, mint egy körfűrész: a kés nem kézben van, hanem a forgó kerék vág.

A döntő kérdés: mi hajtja a kereket?

Ha az ember kézzel vagy lábbal mozgatja, mint egy fazekaskorongot, akkor a vágás emberi erőből történik, ezért kóser lehet. Ha viszont víz hajtja, mint egy malomkereket, akkor a vágás nem emberi erőből történik, ezért nem kóser.

Köves Slomó rabbi a különbséget úgy magyarázta: az első mozdulat még az ember erejéből fakadhat, de a későbbi forgás már a víz önálló mozgása. Ez már csak grama (גרמא), közvetett okozás.

A víz ráfordítása és a közvetlen felelősség

A rabbi párhuzamként hozta azt az esetet, amikor valaki vízsugarat fordít rá egy emberre, és az illető belehal. Ha az első ráfordított vízsugár okozza a halált, akkor ez az ő közvetlen cselekedete: girei didei (גירי דידיה), az ő „nyilai”, vagyis az ő erejéből ható következmény.

Ha azonban a víz hosszabban folyik, és az illető csak később hal meg, akkor az ember ugyan felelős, de nem úgy, hogy bírósági halálbüntetés járna érte. Ez már közvetett okozás, grama (גרמא).

Ugyanez a logika működik a vízimalommal hajtott késnél is: az első lendület még lehet emberi beindítás, de a folytatás már nem emberi vágás.

Rav és Rabbi Chiyya Rebi előtt

Köves Slomó rabbi ezután Rav és Rabbi Chiyya történetét idézte, akik még Rebi, vagyis Rabbi Yehudah HaNasi (רבי יהודה הנשיא) előtt ültek. Rebi azt tanította, hogy a vágáshoz nem földhöz rögzített, hanem kézben lévő, elválasztott eszköz kell. Bizonyítékként Ábrahám történetét idézte: amikor Izsák feláldozására készült, kést vett a kezébe.

Rav ezt nem tartotta erős bizonyítéknak, mert szerinte a bibliai mondat inkább Ábrahám buzgóságát mutatja, nem a kóser vágás technikai szabályát. A rabbi érzékeltette, hogy itt a tanítványok valóban értelmezni próbálják a mester szavait: mit bizonyít a vers, és mit nem?

Talush és mechubar: elválasztott vagy földhöz kötött?

A lap központi fogalompárja a talush (תלוש) és a mechubar (מחובר). A talush olyan dolog, amely el van választva a földtől, mozgatható. A mechubar földhöz kötött, beépített vagy természetesen rögzített dolog.

Ez több területen is számít.

Az avodah zarah (עבודה זרה), bálványimádás esetében, ha valaki egy tehenet bálványként tisztel, a tehén tiltottá válik. De ha egy hegy előtt borul le, maga a hegy nem válik tilossá, mert földhöz kötött. A Tóra is azt mondja, hogy a hegyeken lévő bálványokat kell elpusztítani, nem magukat a hegyeket.

Más a helyzet egy házzal: a ház kövekből, téglákból épült, amelyek eredetileg talush (תלוש), mozgatható dolgok voltak, csak később rögzítették őket. Ezért ha valaki a saját házát bálványként tiszteli, az tilalmassá válhat.

Hechsher zera’im: amikor a víz alkalmassá teszi a gyümölcsöt

A következő terület a hechsher zera’im (הכשר זרעים): a gyümölcs vagy zöldség akkor válik alkalmassá tisztátalanság befogadására, ha a hét halachikus folyadék valamelyike az ember akaratával érte.

Köves Slomó rabbi példája szerint ha a mosogató mellett előkészített zöldségre mosogatás közben víz fröccsen, akkor kérdés lehet, hogy ez szándékos nedvesítésnek számít-e. De még finomabb kérdés, ha a víz olyan tárgyról fröccsen rá, amely eredetileg mozgatható volt, de most be van építve, például egy csapról.

A Talmud egy lábos példáját hozza: ha az ember az esőben azért akasztja ki a lábost, hogy a lábos megtisztuljon, akkor a víz egy mozgatható tárgyhoz kapcsolódik. Ha azért akasztja ki, hogy a falat védje az esőtől, akkor már a fal státusza számít. A különbség attól függ, hogy a fal természetes, barlangszerű fal-e, vagy épített fal, amely eredetileg mozgatható anyagból készült.

Falba szúrt kés: lehet-e így vágni?

Innen tér vissza a Talmud a vágáshoz. Mi van, ha valaki egy kést a falba szúr, majd az állat nyakát odaviszi a késhez?

Ha a kés valódi kés, amelyet csak most rögzítettek a falba, akkor továbbra is késnek számít, és a vágás kóser lehet. Ez különbözik attól, amikor egy természetes szikla áll ki a barlang falából, vagy egy földből kinövő nád éles széle vág: ezek eredendően mechubar (מחובר), földhöz kötött dolgok.

A rabbi ezután a gyakorlati problémát emelte ki: merre áll a befalazott kés éle? Ha felfelé áll, és az állat nyakát felülről ráhelyezik, a gravitáció miatt fennáll a derasah (דרסה), a nyomásos vágás veszélye. A kóser vágásnál nem rányomni kell a kést, hanem húzni. Ezért állatnál az a biztonságosabb, ha a kés lefelé áll, és alulról húzzák hozzá a nyakat.

Tyúknál viszont Rav Papa szerint kisebb a gond, mert a szárnyas súlya kicsi, így a sakter meg tudja akadályozni, hogy a saját súlya nyomja rá a késre.

A nádszál öt tilalma

Köves Slomó rabbi ezután egy különös tanítást idézett: egy levágott, éles nádszállal kapcsolatban öt dolgot tiltottak:

• nem szabad vele állatot vágni;
• nem szabad vele körülmetélést végezni;
• nem szabad vele húst darabolni;
• nem szabad fogpiszkálóként használni;
• nem szabad WC-papírként használni.

Az ok a szálkásodás veszélye. A nád szálkája benne maradhat a húsban, felsértheti a testet vagy sebet okozhat. A rabbi jelezte: volt olyan nád, a tavina (תבינא), amelynél nem tartottak ettől, mert nem szálkásodott így.

Rav Papa hal belét vágta náddal, mert az áttetsző volt, így látható lett volna, ha szálka kerül bele. Más esetben csirkehúst is vágtak vele, mert a csirkehús puha, és kevésbé idéz elő szálkásodást.

Éghető dologgal törölni: talmudi egészségügyi figyelmeztetés

A WC-papírként használható anyag kapcsán előkerült egy régi egészségügyi szabály: nem szabad olyan dologgal törölni, amelyet megfog a tűz. A Talmud szerint aki ilyet tesz, annak kihullhatnak a fogai.

Köves Slomó rabbi humorral jegyezte meg, hogy ha ezt szó szerint vennénk, a mai papírhasználat is kérdésessé válna, hiszen a papír éghető. A sugya azonban itt inkább a nád sajátos veszélyéről és az ókori higiéniai gyakorlatokról beszél. Rav Papa szerint a konkrét tiltás nem feltétlenül a WC-használatról szólt, hanem például seb kaparásáról: szálkás náddal sebet felsérteni veszélyes.

Élvezeti húsevés: miért szabad egyáltalán?

A lap végén Köves Slomó rabbi egy nagyobb témát vezetett be: lehet-e egyáltalán élvezeti célból húst enni, basar ta’avah (בשר תאווה)?

A Tóra azt mondja: amikor az Örökkévaló kiszélesíti Izrael határait, és az ember húst kíván enni, ehet húst. Az egyik értelmezés szerint a sivatagban, amikor a Szentély sátra közel volt, minden húsevés áldozati kerethez kötődött. Miután Izrael földjén a távolságok megnőttek, az Örökkévaló megengedte az élvezeti húsevést.

A misna „mindig van vágás” megfogalmazása azonban nem egyszerűen azt jelenti, hogy mindig szabad húst enni. Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: ha erről lenne szó, a misna az evésről beszélne, nem a vágásról.

Rabbi Akiva: a shechita örök szabálya

Rabbi Akiva (רבי עקיבא) szerint a Tóra mondata — „vágd le, ahogy megparancsoltam neked” — arra utal, hogy Mózes szóban adta át a kóser vágás szabályait. A shechita (שחיטה) részletei nincsenek teljesen leírva az írott Tórában, mégis a Tóra utal arra, hogy Mózes már megparancsolta őket. Ez a szóbeli tan, Torah she-be’al peh (תורה שבעל פה), egyik fontos alapja.

Rabbi Akiva szerint a sivatagban még lehetséges volt a nechirah (נחירה), a nem szabályos levágás valamilyen formája, de Izrael földjére belépve a shechita lett a kötelező forma. A misna „mindig van vágás” állítása azt mondja: ez az előírás azóta is érvényes. Akkor is, ha nincs Szentély, és akkor is, ha diaszpórában élünk.

Köves Slomó rabbi ennek spirituális logikáját is felvetette: amikor a húsevés már nem áldozati keretben történik, akkor is szükség van egy isteni rituális keretre. A sakter, az áldás és a shechita rendszere emlékeztet arra, hogy a hús nem puszta ösztönkielégítés.

Az elhangzott példák röviden

• Kerékre erősített kés, amely állatot vág.
• Kézzel vagy lábbal hajtott kerék, mint fazekaskorong.
• Vízimalom által hajtott kerék.
• Kenyérevés előtti kézmosásnál a víz megnyitása és elzárása.
• Víz ráfordítása emberre, amely halált okozhat.
• Ábrahám kést vesz Izsák feláldozásához.
• Tehén bálványként tisztelése.
• Hegy bálványként tisztelése.
• Ház bálványként tisztelése.
• Alma vagy zöldség nedvesítése.
• Mosogatás közben víz fröccsen a zöldségre.
• Csap megmosása, amelyről víz fröccsen.
• Lábos kiakasztása esőben a lábos mosására vagy a fal védésére.
• Épített fal és barlangfal különbsége.
• Szikla kiáll a barlang falából.
• Kés beszúrva a falba.
• Állat nyakának felülről vagy alulról vezetése a késhez.
• Tyúk vágása rögzített késsel.
• Nádszál használata vágásra, körülmetélésre, húsdarabolásra, fogpiszkálásra és törlésre.
• Hal belének vágása náddal.
• Csirkehús vágása náddal.
• Éghető anyaggal való törlés talmudi veszélye.
• Nem kóser állat húsának és tejnek keverése haszonélvezet szempontjából.
• Élvezeti húsevés, basar ta’avah (בשר תאווה).
• Sivatagi húsevés és áldozati keret.
• Rabbi Akiva értelmezése a shechita (שחיטה) örök kötelezettségéről.
• Nechirah (נחירה), nem szabályos levágás lehetősége a sivatagban.

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud