Cimkék: Chulin  podcast

Amikor a gyerek „csak játszik” – és mégis halachikus következménye van

Köves Slomó rabbi a Chullin (חולין) 13. lapján azt a finom határvonalat vizsgálta, ahol a cselekvés, a szándék és a felelősség elválik egymástól. Egy kiskorú gondolata önmagában nem számít teljes értékű halachikus szándéknak, de mi történik akkor, ha a szándék a cselekvéséből világosan kiolvasható? Ha egy gyerek nemcsak „valamit csinál”, hanem úgy csinálja, hogy abból látszik: tudja, mit akar? Innen jut el az előadás az áldozati vágás szándékához, a pogány vágás státuszához, az eretnek különösen súlyos megítéléséhez, végül pedig ahhoz, hogy éjszaka vagy vak ember által végzett vágás mikor lehet mégis kóser.

A kiskorú szándéka: gondolat, cselekvés vagy a kettő közötti zóna?

Köves Slomó rabbi az előző napi kérdés folytatásával kezdte: Rabbi Yochanan (רבי יוחנן) azt vizsgálta, hogy a kiskorúnak van-e halachikusan beszámítható gondolata. A puszta gondolat, machshavah (מחשבה), esetében már korábban világos volt: a kiskorú szándéka önmagában nem számít érvényes halachikus szándéknak. A cselekvése, ma’aseh (מעשה), viszont igen.

A valódi kérdés ezért nem a puszta gondolatra vonatkozott, hanem arra az átmeneti esetre, amikor a szándék a cselekvésből látszik: machshavto nikkeret mitoch ma’asav (מחשבתו ניכרת מתוך מעשיו), vagyis a gondolata felismerhető a tetteiből.

A rabbi példája: ha egy kiskorú áldozatot hoz, és az olah (עולה), égőáldozat állatát az oltár déli oldaláról átviszi az északi oldalra, majd ott vágja le, akkor ez erősen arra utal, hogy tényleg olah áldozatként akarta bemutatni, mert az égőáldozat vágási helye északon van. De lehet-e ebből biztos halachikus szándékot levezetni?

Gyümölcs a tetőn: mikor készül elő tisztátalanságra?

A Talmud egy másik területről hoz példát. Ahhoz, hogy gyümölcs tisztátalanságra alkalmassá váljon, előbb nedvességnek kell érnie az ember szándékával. Ha valaki azért viszi fel a gyümölcsöt a tetőre, hogy megóvja valamilyen kártól, és ott harmat éri, az még nem számít tudatos nedvesítésnek.

Ha viszont az is szándéka volt, hogy nedvessé tegye, akkor a gyümölcs alkalmassá válik tisztátalanságra.

A cheresh, shoteh ve-katan (חרש שוטה וקטן), vagyis a siketnéma, az elmeháborodott és a kiskorú esetében azonban a puszta gondolat nem elég. Ha csak gondolták, hogy jó lenne, ha a gyümölcs nedves lenne, az nem számít. De Rabbi Yochanan szerint ha meg is fordították a gyümölcsöt, hogy a másik oldala is nedves legyen, akkor már a cselekvésből látható a szándék. Ez rabbinikus szinten számít.

Három szint: tett, puszta gondolat, tettből látszó gondolat

Köves Slomó rabbi összefoglalása szerint három kategóriát kell megkülönböztetni:

• A kiskorú tényleges cselekvése, ma’aseh (מעשה), tórai szinten is cselekvésnek számít.
• A kiskorú puszta gondolata, machshavah (מחשבה), még rabbinikus szinten sem számít érvényes szándéknak.
• A cselekvésből felismerhető gondolat, machshavto nikkeret mitoch ma’asav (מחשבתו ניכרת מתוך מעשיו), rabbinikus szinten érvényes, de tórai szinten nem.

Ez magyarázza Rabbi Yochanan kérdését: nem az volt a kérdés, hogy a kiskorú gondolata önmagában számít-e, hanem az, hogy a cselekvéssel láthatóvá tett szándék milyen szinten érvényes.

Áldozat szándék nélkül: miért nem működik?

Ezután a rabbi Ráv Huna kérdését idézte: honnan tudjuk, hogy az áldozati vágás nem érvényes, ha nincs mögötte megfelelő szándék?

A válasz elsőként az volt: a Tóra azt mondja, „vágja le az üszőt”, vagyis az adott áldozat kedvéért kell vágni. Ez azonban csak azt bizonyítaná, hogy eleve így kell eljárni, lechatchilah (לכתחילה). A kérdés az, hogy utólag, bediavad (בדיעבד), érvénytelen-e az áldozat, ha szándék nélkül vágták.

Erre a második tórai mondat ad választ: lirtzonchem tizbachuhu (לרצונכם תזבחוהו), „akaratotokkal vágjátok”. Vagyis a vágásnak tudatos szándékkal kell történnie; ha nem így történt, az áldozati vágás utólag sem érvényes.

Pogány vágása: tetem, de nem feltétlenül bálványáldozat

A következő misna szerint a nem zsidó vágása nem kóser, hanem neveilah (נבלה), állattetem státuszú. Ez azt jelenti, hogy nemcsak tilos enni belőle, hanem aki viszi, az rituálisan tisztátalanná válik.

Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: a misna csak neveilah státuszt mond, nem azt, hogy a hús haszonélvezete is tilos lenne. Vagyis nem tekinti automatikusan tikrovet avodah zarah (תקרובת עבודה זרה), bálványimádás céljára bemutatott dolognak.

Ez nem Rabbi Eliezer (רבי אליעזר) véleménye, mert ő úgy tartotta: egy átlagos pogány gondolata is bálványimádásra irányulhat, ezért az általa vágott állat haszonélvezete is tilos lenne. A mi misnánk azonban nem ezt az álláspontot követi.

Az eretnek: amikor a vágás már haszonélvezetben is tilos

Más a helyzet a min (מין), az eretnek esetében. Köves Slomó rabbi egy baraita (ברייתא) alapján sorolta a szabályokat:

• az eretnek vágása haszonélvezeti tilalom alá esik;
• kenyere olyan, mint a somroniták kenyere;
• bora olyan, mint a bálványimádásra használt bor;
• könyvei kuruzsló vagy eretnek könyvek, amelyeket el kell égetni;
• gyümölcse tevel (טבל), vagyis olyan termés, amelyből nem választottak le adományokat;
• egy vélemény szerint gyermekei mamzerim (ממזרים), fattyúk, mert feleségének erkölcsi hűségére sem ügyel.

Az első vélemény ennél enyhébb: szerinte a feleségére azért ügyel, így gyermekei nem számítanak automatikusan mamzerimnek.

Miért nem tartunk minden pogányt elvi bálványimádónak?

A rabbi ezután azt magyarázta, miért nem feltételezzük minden nem zsidóról, hogy „elvi” bálványimádó. A Talmud szerint a nem zsidók többsége a későbbi korban már nem őszinte, ideológiai pogányként működik, hanem inkább ősei hagyományait követi. Erre utal a gondolat: minim be-ovdei kochavim (מינים בעובדי כוכבים) ebben az értelemben nincsenek, vagyis nem tekintjük őket automatikusan tudatos eretnek bálványimádóknak.

Ez a különbség az áldozatoknál is megjelenik. Zsidó eretnektől nem fogadunk el áldozatot, de nem zsidótól igen, még akkor is, ha bálványimádó háttérből jön. A Tóra külön kifejezéseiből tanuljuk, hogy a nem zsidók is ajánlhatnak fel áldozatot.

Tisztátalanság: visz vagy egy fedél alatt van?

A misna hangsúlyozza, hogy a pogány által levágott állat neveilah (נבלה), amely tisztátalanná tesz azáltal, hogy valaki viszi. Köves Slomó rabbi szerint ez azért fontos, mert van olyan vélemény, amely a bálványimádás kedvéért bemutatott dolgot még súlyosabbnak tartja: úgy tesz tisztátalanná, mint egy halott, akár azáltal is, hogy valaki egy fedél alatt van vele.

Rabbi Yehudah ben Beteira (רבי יהודה בן בתירא) ezt a Bál Peor történetéből vezeti le: Izrael „a halottak áldozataiból” evett. Ahogy a halott tumah (טומאה), tisztátalansága egy fedél alatt is terjed, úgy a bálványimádásra bemutatott dolog is ilyen súlyú lehet. Egy másik értelmezés viszont épp ezt nem fogadja el, és csak a vitele által okozott tisztátalanságot ismeri el.

Éjszakai vágás és vak sakter

A következő misna szerint ha valaki éjszaka vág, vagy egy vak ember vág, és utólag látjuk, hogy a vágás szabályos volt, akkor a vágás kóser.

Ez látszólag ellentmond annak a tanításnak, hogy lehet vágni nappal és éjszaka, tetőn és hajón is. Köves Slomó rabbi feloldása szerint kétféle éjszakai vágásról van szó.

Ha van fáklya, és az ember jól lát, akkor eleve lehet éjszaka vágni. Ez olyan, mint a nappali vágás. Ha viszont nincs világítás, akkor az éjszakai vágás a vak ember vágásához hasonlít: eleve nem ideális, de ha utólag látható, hogy szabályosan történt, a vágás kóser.

Az elhangzott példák röviden

• Kiskorú áldozatot visz az oltár déli oldaláról északra.
• Gyümölcs felvitele a tetőre kártevők elől.
• Harmat által benedvesedő gyümölcs.
• Kiskorú megfordítja a gyümölcsöt, hogy a másik oldala is nedves legyen.
• Dió vagy mogyoró eszközzé alakítása kiskorú cselekvésével.
• Szándék nélküli áldozati vágás.
• Pogány által levágott állat mint neveilah (נבלה).
• Eretnek vágása mint haszonélvezetben is tiltott dolog.
• Eretnek kenyere, bora, könyvei, termése és gyermekei.
• Nem zsidók áldozatának elfogadása a Szentélyben.
• Bál Peor és „a halottak áldozatai”.
• Éjszakai vágás fáklyával.
• Éjszakai vágás világítás nélkül.
• Vak ember vágása, amely utólag ellenőrizve lehet kóser.

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud