- Ez az esemény elmúlt.
Böchorot 36 – Napi Talmud x: Kinek hiszünk el, hogy a hiba magától keletkezett?
Kinek hiszünk el, hogy a hiba magától keletkezett?
Elfogadható-e, ha András azt mondja, Pisti mesélte neki, hogy Raziel bárányán magától keletkezett a hiba? Hihetünk-e a kohennek, aki egy állatot hoz, és azt mondja, már sérülten kapta? Mit tanul a Talmud egy kölcsönkért szamárból, amely egy veszélyes folyómederben pusztult el, és mit egy kohenből, aki egy félig vak rabbit akart becsapni a tőle kapott állattal? Köves Slomó rabbi a Böchorot (בכורות) harminchatodik lapján a tanúvallomás és a hitelesség szabályait vette sorra: kinek a szavára dönthetjük el, hogy egy elsőszülött állat hibája valódi és nem szándékos. A közös kérdés: mikor hiszünk annak, akinek érdekében állna hazudni?
Miért ér ennyit egy mum?
Köves Slomó rabbi az előző napok anyagát idézte fel. Ha a bechor (בכור), az elsőszülött állat ép, fel kell vinni Jeruzsálembe, és áldozatként kell bemutatni. Ha mum (מום), testi hiba keletkezik rajta, a kohen otthon levághatja és megeheti. A hibának tehát nagy értéke van, ezért tilos szándékosan ejteni, és a rabbik meg is büntették azt, aki ezt tette. A kérdés így az: ha valaki azt mondja, a hiba magától keletkezett, elhisszük-e neki?
A közvetett tanúvallomás
Az első kérdés az ed mipi ed (עד מפי עד), a tanútól hallott, áttételes tanúvallomás. Rav Asi (רב אסי) nem fogadta el az elsőszülött ügyében, Rav Ashi (רב אשי) igen. Rav Asi egy brájtára (ברייתא) hivatkozott: áttételes tanúvallomás csak a nő ügyében érvényes.
Ez az agunah (עגונה), a „szalmaözvegy” esete, akinek eltűnt a férje. Hogy újra férjhez mehessen, sokféle engedmény van: elég egy tanú, és az is, aki csak hallotta, hogy valaki látta a férjet halottan feküdni a Don-kanyarban.
Rav Ashi azt felelte: a brájtába egy betűt kell betoldani. Nem a nő ügyéről szól, hanem minden olyan ügyről, amelyben egy nő tanúvallomása elfogadható. Korábban tanultuk, hogy az elsőszülött hibájáról a gazda felesége vagy lányai is tanúskodhatnak, így itt az áttételes tanú is hiteles.
Rav Yeimar (רב יימר) el is fogadta, Mareimar (מרימר) pedig gúnyosan meg is jegyezte: „Yeimar, aki megengedi az elsőszülötteket.” A halachah (הלכה) mégis az, hogy az elsőszülöttnél az áttételes tanúvallomás érvényes.
Az a száj tiltott, amely megengedett
Rabbi Ile’a (רבי אילעא) tanítása: ha senki nem tudta, hogy egy állat elsőszülött, és a gazda maga mondja el, hogy az, de a hibája magától keletkezett, el kell hinnünk neki. Ez a hapeh she’asar hu hapeh shehitir (הפה שאסר הוא הפה שהתיר) elve: ha hallgatott volna, senkinek eszébe sem jut, hogy elsőszülött.
A Gemara (גמרא) megkérdezi, miért kell ezt kimondani, hiszen tudjuk már a nő esetéből: aki azt mondja, „házas voltam, de elváltam”, annak hiszünk, mert ha hazudni akart volna, semmit sem mond.
A válasz: az elsőszülöttnél azt gondolhattuk volna, hogy ez nem elég, mert a kohennek úgyis el kell vinnie az állatot egy szakértő rabbihoz, aki megmondja, valódi mum-e. A Talmud azt tanítja, hogy mégis elhisszük: ha hazudni akart volna, olyan hibát ejt, amelyhez nem kell szakértő, például levágja az állat lábát.
A szamár a folyómederben
A Gemara egy történettel vitatja ezt. Valaki kölcsönadta a szamarát egy körre; Köves Slomó rabbi szerint úgy, ahogy ma a kocsit adjuk kölcsön. Kikötötte: ne menj a Nehar Pekod medrébe, mert ott víz van, menj a Neresh felé, ahol nincs. A kölcsönvevő mégis a Nehar Pekod felé ment, és a szamár elpusztult. Azt mondta: igaz, oda mentem, de nem volt víz, nem az ölte meg.
Rava (רבא) úgy vélte, el lehet hinni neki, a mah lo leshaker (מה לו לשקר) elve alapján: ha hazudni akart volna, azt mondja, a Neresh felé ment. Abaye (אביי) szerint ez az érv nem áll meg ott, ahol tanúk vannak; azt pedig, hogy van-e víz a mederben, mindenki tudja, ez olyan, mintha tanúk lennének. Ugyanígy a kohenekről is tudjuk, hogy elfogultak, hiszen ők az igazi vesztesek, ha nincs hiba az állaton.
A Gemara elveti a hasonlatot: a víz megléte bizonyosság, a kohen elfogultsága csak feltételezés, ott pedig még mondhatjuk: minek hazudott volna? Ravina (רבינא) ezt a tanítást név nélkül idézte, és figyelmeztették, hogy ők Rabbi Ile’a nevében tanulták.
Rabbi Tzadok bárányának szája
Rabbi Tzadok (רבי צדוק), aki kohen volt, árpát tett elsőszülött báránya elé egy kosárba, és evés közben a kosár szélébe akadva felhasadt az állat ajka. Rabbi Yehoshuától (רבי יהושע) kérdezte: különbséget teszünk-e a tanult chaver (חבר) és az am ha’aretz (עם הארץ), a tanulatlan ember között? Rabbi Yehoshua azt mondta, igen.
Rabban Gamliel (רבן גמליאל), a jesiva vezetője szerint nem. Amikor a tanítványok összegyűltek, Rabbi Tzadok újra feltette a kérdést, és Rabbi Yehoshua most nemmel felelt. Rabban Gamliel ekkor rászólt: „Állj föl! Mások tegyenek tanúbizonyságot arról, hogy te mást mondtál.” Rabbi Yehoshua azt gondolta: ha ő élne, én pedig nem, letagadhatnám, de így nem.
Rabban Gamliel tovább tanított, Rabbi Yehoshua pedig állva maradt, ami Köves Slomó rabbi szerint olyan megalázó volt, mintha egy gyereket felállítanának az osztályban. A közönség végül Chutzpithoz (חוצפית), a meturgemanhoz (מתורגמן) fordult, aki hangosan továbbadta a tanítást, és leállították. A rabbi hozzátette: a Brachot traktátusban három ilyen esetet tanulunk, és ezek miatt váltották le Rabban Gamlielt a vezetésről.
Ami úgyis kiderülne
A Misna (משנה) kimondja: a kohen hiteles, ha azt mondja: megmutattam az állatot egy szakértőnek, és mumnak ítélte. Rav Yehuda (רב יהודה) Rav (רב) nevében hozzátette: akkor is, ha azt mondja, egy izraelitától már hibásan kapta. Az ok: milta da’avida le’igluyei (מילתא דעבידא לאיגלויי), amiről könnyen kiderül az igazság, abban az emberek nem hazudnak. Meg lehet kérdezni az izraelitát, és ő megmondja, ép volt-e az állat.
A Gemara azt is megkérdezi, nem mondja-e ezt már a Misna. Köves Slomó rabbi szerint a kettő más: a Misnánál az a kérdés, hogy a rabbi elfogadta-e a hibát, és nem feltételezzük, hogy valaki a szakértő ítélete nélkül megenné az áldozati állatot. Itt a hiba biztos, csak az a kérdés, ki okozta, ezért kell kimondani, hogy hihetünk neki.
A barát a piacon
Ellenvetés egy másik Misnából: ha a barátomra, aki nem tizedel, rábízom, hogy csak olyantól vegyen szotyit, aki tizedel, nem hihetek neki, pedig ez is kiderülhetne. A rabbi magyarázata: ez lélektani kérdés, a barát azt mondhatja, „azt hittem, hogy Tóthék is tartják a kóserságot”, és kibújik. Ha viszont azt mondom, a Schwarzéktól vegyen, és ő azt állítja, onnan vett, az hiteles, mert utána lehet nézni.
Gidul és a megnőtt állat
Rabbi Yirmeya bar Abba (רבי ירמיה בר אבא) úgy tartotta, Rav Yehuda rosszul tudta, mert ő Gidulnak (גידול) másképp tanította: az izraelita hiteles, ha azt mondja, már hibásan adta oda az állatot a kohennek. Miért kell ezt kimondani, hiszen az izraelitának nincs érdeke? Mert az állat akkor még kicsi volt, és azóta megnőtt; azt gondolhatnánk, nem ismeri fel. Szúrában a második változatot tanították, Pumbeditában az elsőt, és a halachah az első változatot követi: a kohennek is hiszünk.
Rafram és a szemtelen kohen
Rafram (רפרם) Pumbeditában élt, és ép elsőszülöttet adott egy kohennek, aki később hibát ejtett rajta. Egy nap Rafram szeme beteg volt, és a kohen épp ekkor hozta el hozzá az állatot, mondván: egy izraelitától kaptam hibásan. Rafram erőt vett magán, kinyitotta a szemét, és felismerte: „Én adtam neked ezt az állatot.”
Köves Slomó rabbi a chutzpah (חוצפה), a szemtelenség iskolapéldájának nevezte, amikor „ellopnak tőled egy órát, és el akarják neked adni”. Rafram mégsem vonta meg a bizalmat a többi kohentől: ez az egy volt szemtelen, a többség nem ilyen.
Az egyik szeme nagyobb
Egy saru’a (שרוע) állatot hoztak a rabbihoz, amelynek az egyik szeme nagyobb volt, mint a másik. Ez veleszületett hiba, így nem kérdés, ki okozta. De ha izraelita hozta, mi van azzal a szabállyal, hogy tőle csak akkor vizsgálnak meg állatot, ha a kohen is vele van, nehogy a végén maga egye meg? A válasz: ilyen hibáról mindenki tudja, hogy mum, aki mégis elhozta, az a rabbi iránti tiszteletből tette, és aki erre ügyel, a kohent sem fosztja meg.
Az állattized és a nyilvánvaló hibák
A következő Misna kimondja: a maaser behemah (מעשר בהמה), az állattized hibájáról mindenkinek hiszünk, a gazdának is. A gazda előre, megengedetten is hibát ejthetett volna az egész nyáján: a rabbi szavaival egy lyukasztóval végigmehetett volna az összes állat fülén, mielőtt kiválasztja a tizediket.
Ha az elsőszülött szeme kifolyt vagy a lába eltört, a következő Misna szerint három egyszerű ember a zsinagógából is kimondhatja, hogy mum. Rabbi Yosei (רבי יוסי) szerint még huszonhárom bíró sem elég, csak egy szakértő. Izraelen kívül is három egyszerű ember dönthet, és Rava hozzátette: csak egyértelmű hibáknál. Ezt azért kellett kimondani, mert azt gondolhattuk volna, hogy Izraelen kívül a bonyolultabb hibáknál is elég a három ember.
A lap tanulsága: annak is hihetünk, akinek érdekében állna hazudni, ha a hazugsága könnyen kiderülne, vagy ha hazudni akarva egyszerűbb utat is választhatott volna.
Az előadásban elhangzott példák
- András, Pisti és Raziel bárányának hibája.
- A szalmaözvegy és a Don-kanyarban halottan látott férj.
- Az egy betűvel bővített brájta.
- „Yeimar, aki megengedi az elsőszülötteket.”
- A nő, aki azt mondja, férjnél volt, de elvált.
- A levágott láb mint egyértelmű, szakértő nélküli hiba.
- A kölcsönkért szamár, a Nehar Pekod és a Neresh.
- A kohen mint az igazi vesztes, akinek fel kell mennie Jeruzsálembe.
- Rabbi Tzadok báránya és a kosár szélébe akadt száj.
- A felállított Rabbi Yehoshua és Chutzpit, a tolmács.
- A szakértő rabbinak megmutatott állat.
- A hibásan kapott elsőszülött és az izraelita, akit meg lehet kérdezni.
- A barát, aki szotyit vesz a piacon, Tóthék és Schwarzék.
- A kicsiként odaadott és azóta megnőtt állat.
- Szúra és Pumbedita két változata.
- Rafram beteg szeme és a szemtelen kohen.
- Az elveszett órát eladó szemtelenség.
- A nagyobb szemű állat és a rabbi iránti tisztelet.
- A lyukasztó és az egész nyáj megjelölése.
- A három egyszerű ember a zsinagógából és a huszonhárom bíró.
Böchorot (Elsőszülöttek) – בכורות
Az állati elsőszülötteket és azok esetleges hibáit tárgyaló törvények; ugyanebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra az elsőszülött fiú gyermekekre vonatkozó törvények, valamint az állattizedre vonatkozó előírások. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 61 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30-8:30 között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud




