- Ez az esemény elmúlt.
Böchorot 15 – Napi Talmud 2463: Halálra kell ítélni az ártatlan bárányt?
Halálra kell ítélni az ártatlan bárányt? – Amikor a szentségből nincs kiút
Egy bárányt felajánlanak a szentélynek, majd az állat nekimegy a falnak, megsérül, és ki kell váltani. A húsát ezután szabad megenni, de megnyírni vagy dolgoztatni továbbra sem lehet. Mi történik azonban, ha a bárány még a kiváltás előtt vemhes lett, kölyke viszont csak utána születik meg? A kisállat túl szent ahhoz, hogy közönséges jószágként használják, de nem eléggé szent ahhoz, hogy áldozatként bemutassák. Köves Slomó rabbi a Böchorot (בכורות) tizenötödik lapján a Tóra szavainak aprólékos elemzéséből jut el egy megdöbbentő talmudi vitáig: hagyni kell az állatot elpusztulni, vagy még a születése előtt megmenthető ettől a sorstól?
A szentség, amelyet nem lehet teljesen visszavonni
Az előadás a korábbi Mishnah (משנה) két esetének felidézésével kezdődik.
Ha egy állaton már a felajánlás előtt testi hiba, mum (מום) volt, akkor a kiváltása után teljesen profánná válik. Meg lehet nyírni, dolgoztatni, húsát és tejét fogyasztani, és utódaira is a szokásos szabályok vonatkoznak.
Más a helyzet, ha az állatot egészségesen ajánlották fel, és csak később sérült meg. Ilyenkor a kiváltás ellenére megmaradnak bizonyos szentségi korlátozások.
Köves Slomó rabbi idővonalon szemléltette a különbséget: ugyanaz a sérülés egészen más következményekkel jár attól függően, hogy a megszentelés előtt vagy után következett be.
Miért beszél a Tóra szarvasról és őzről?
A Gemara (גמרא) Mózes ötödik könyvének tizenkettedik fejezetéből vezeti le a kiváltott áldozati állatok különleges helyzetét.
Köves Slomó rabbi felidézte, hogy az előadásban ismertetett pusztai rend szerint a húsfogyasztás áldozatbemutatáshoz kapcsolódott. Aki húst akart enni, az shelamim (שלמים), békeáldozatot mutatott be, és annak megengedett részét hazavihette.
Izrael földjén azonban a szentélytől távol élők számára ez rendkívül körülményes lett volna. A Tóra ezért beszél az áldozatbemutatástól független húsfogyasztásról.
A bölcsek szerint az egyik idevonatkozó tórai szakasz ennél többről szól: a testi hiba miatt kiváltott szent állat húsának fogyaszthatóságáról.
A Tóra az ilyen hús fogyasztását a szarvaséhoz és az őzéhez hasonlítja: tzvi va’ayal (צבי ואיל).
Amit a szarvas nem ad a kohennek
Miért éppen vadállatokhoz hasonlítja a Tóra a kiváltott bárányt?
Mert a szarvas és az őz nem tartozik a háziállatok elsőszülöttségi kötelezettsége alá. Ebből a Talmud arra következtet, hogy a kiváltott áldozati állat utóda után sem kell elsőszülöttségi áldozatot bemutatni.
A második következtetés a kohennek járó húsajándékokra vonatkozik. A vadállatokból nem jár a zero’a, lechayayim ve-keivah (זרוע לחיים וקיבה) – a lapocka, az állkapocs és a gyomor.
Ugyanígy a kiváltott áldozati állatból sem kell ezeket átadni.
A Gemara azt is megvizsgálja, miért előbb az elsőszülöttségre következtetünk, és csak utána a húsajándékokra. A magyarázat szerint az elsőszülöttség ritkább kötelezettség, ezért annak kizárása kézenfekvőbb.
A hús ehető, de mi történik a zsírral?
A vadállatokhoz való hasonlítás egy újabb problémát vet fel.
A háziállatok bizonyos belső zsírrészeinek, a chelev (חלב) fogyasztása tilos, míg a vadállatok megfelelő zsírrészei megengedettek.
Vajon a kiváltott áldozati bárány zsírja is megengedetté válik?
Nem. A Talmud szerint a hasonlat nem terjed ki minden tulajdonságra.
Rava (רבא) egy másik tórai megfogalmazásból vezeti le a korlátozást. A vér fogyasztásának ismételt tilalma ebben az összefüggésben a tiltott zsírrészekre is utal.
A két tilalom súlyossága között is párhuzamot állít: mindkettőhöz súlyos, karet (כרת) jellegű büntetés kapcsolódik.
Levágható-e az anya és kölyke ugyanazon a napon?
Felmerül az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalma is: háziállatot és közvetlen utódát nem szabad ugyanazon a napon levágni.
A vadállatokra ez a szabály nem vonatkozik.
Akkor a kiváltott áldozati bárány esetében is megszűnik?
A Gemara válasza nemleges. Ez a tilalom a közönséges háziállatokra és az áldozati állatokra egyaránt vonatkozik, ezért a kiváltás sem szünteti meg.
Az elemzésből így pontosan kirajzolódik, mely szabályokban hasonlít a kiváltott állat a vadállathoz, és melyekben marad háziállat.
Ehető a hús, de tilos a tej és a munka
A Tóra azt mondja, hogy az ilyen állatot le lehet vágni, és a húsát meg lehet enni.
A bölcsek ebből további határokat vezetnek le.
A levágás megengedett, de a nyírás nem. A hús fogyasztható, de a tej nem. A megengedett húsfogyasztás pedig nem jelent automatikusan korlátlan felhasználást.
Az egyik értelmezés szerint ezért nem szabad szent állatot eleve azzal a céllal kiváltani, hogy később kutyákat etessenek vele.
Egy másik magyarázat a megengedett haszonélvezet kezdetét a levágás időpontjához köti.
A különböző értelmezések ugyanazt a különbséget világítják meg: a kiváltott állat bizonyos célokra ismét felhasználható, más célokra továbbra sem.
A legnehezebb kérdés: mi történik a kölyökkel?
A Mishnah szerint a kiváltott állat kölyke sem használható feltétlenül profán célra.
A Gemara három időrendi helyzetet különböztet meg.
Ha az utód még az anya kiváltása előtt megszületett, szentségi státusza egyértelműen fennáll.
Ha az anya már a kiváltása után fogant és szült, az utód profánnak számít.
A valódi dilemma a harmadik eset: az anya még a kiváltás előtt esett teherbe, de a kölyök már a kiváltás után született meg.
A kölyök ekkor különleges, köztes státuszba kerül.
Áldozatnak túl kevés, hétköznapi állatnak túl sok
A Talmud először tisztázza, hogy az áldozati állat még a kiváltás előtt megszületett utóda is szent.
Ezt a shelamim (שלמים) áldozatról szóló tórai megfogalmazásból vezeti le. A szabály nemcsak az ép anyaállat utódjára, hanem a sérült áldozati állat kölykére is kiterjedhet.
De mi legyen azzal, amelyik csak az anya kiváltása után születik meg?
Rav Huna (רב הונא) szerint nem lehet áldozatként bemutatni, de rendes kiváltással sem lehet megszüntetni szentségi kötöttségét.
Az általa ismertetett megoldás az, hogy az állatot elkülönítve hagyják elpusztulni.
Köves Slomó rabbi érzékeltette ennek kegyetlenségét, és megjegyezte, hogy a mai állatvédelmi szemlélet aligha fogadná el az ilyen eljárást.
Megmenthető-e a kölyök még a születése előtt?
Az Izrael földjén élő bölcsek más megoldást javasolnak.
Még mielőtt az anyaállatot kiváltanák, a méhében lévő utódot önállóan is áldozati állatnak kell kijelölni.
Ezzel a kölyök nem pusztán az anyjától örökölt szentséget hordozza, hanem saját jogon is áldozati státuszt kap.
Ezek után – ha maga is testi hibássá válik – kiváltható.
A megoldásnak gyakorlati indoka is van: el kell kerülni, hogy ilyen bizonytalan státuszú állatokból egész nyájak keletkezzenek, amelyeket később tudatlanságból hétköznapi célokra használnának.
Milyen áldozatnak lehet kijelölni?
A következő kérdés: a magzatot tetszőleges áldozatnak lehet kinevezni, vagy csak olyannak, amilyen áldozatra eredetileg az anyját szánták?
Rav Sheshet (רב ששת) szerint csak az eredeti áldozattípussal azonos kijelölés megengedett.
Ezt a sérült elsőszülött állat és a kiváltott áldozati állat tórai megfogalmazásainak összehasonlításával támasztja alá.
Ahogy az elsőszülött állat szentségi kategóriáját sem lehet szabadon megváltoztatni, úgy ebben az esetben sem nevezhető át a magzat tetszőleges áldozattá.
A döntő bizonyíték mégsem dönt el mindent
Az előadás hangfelvételes folytatásában egy hosszabb baraita összegzi az eleve sérülten megszentelt és a csak később megsérült állatok szabályait.
Az első csoport tagjai a kiváltás után szinte teljesen profánok; utódaik akár hibátlanul is kiválthatók, és más áldozati célra is kijelölhetők.
A második csoportnál viszont fennmaradnak a szentségi korlátozások. Az utódok nem válthatók ki hibátlanul, és nem jelölhetők ki tetszőleges áldozatnak.
Ez támogatni látszik a születés előtti önálló megszentelés megoldását.
Rav Huna álláspontját azonban a Talmud nem tekinti ezzel véglegesen megcáfoltnak. Szerinte a baraita két felének ellentétes megfogalmazása nem feltétlenül jelenti azt, hogy a testi hibássá váló kölyök valóban kiváltható.
Az előadás tehát nyitva hagyja a végső vitát: a születés előtt kijelölt áldozati státusz biztos kiutat jelent-e a kölyök számára, vagy Rav Huna szigorúbb álláspontja továbbra is fenntartható.
Az előadásban elhangzott példák
- A megszentelés előtt, illetve után megsérült bárány két idővonala.
- Raziel pusztai húsfogyasztása shelamim áldozat bemutatásával.
- Húsfogyasztás a szentélytől távol, Tel-Avivban.
- Falnak rohanó, szarvát eltörő áldozati bárány.
- Szarvas és őz mint a kiváltott állat jogi párhuzamai.
- A kohennek járó lapocka, állkapocs és gyomor.
- Belső zsírrészek, vér és fogyasztási tilalmaik.
- Anyaállat és kölyke ugyanazon napi levágása.
- Kiváltott állat nyírása, dolgoztatása és tejének fogyasztása.
- Kutyák etetése kiváltott áldozati állat húsával.
- Az anya kiváltása előtt, illetve után fogant és született utódok.
- A kölyök elkülönítése és elpusztulni hagyása Rav Huna szerint.
- A méhben lévő utód önálló áldozattá kijelölése.
- A bizonytalan szentségű állatokból kialakuló nyáj veszélye.
- Az utód testi hibájának kialakulása és későbbi kiváltása.
- Az áldozati állat kölykének és csereállatának szentsége.
- Az eredeti áldozattípus megtartásának követelménye.
—————————————————-
Böchorot (Elsőszülöttek) – בכורות
Az állati elsőszülötteket és azok esetleges hibáit tárgyaló törvények; ugyanebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra az elsőszülött fiú gyermekekre vonatkozó törvények, valamint az állattizedre vonatkozó előírások. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 61 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30-8:30 között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud




