- Ez az esemény elmúlt.
Böchorot 11 – Napi Talmud 2459: Örökség, tized és egy bárány, amely már a kohéné
Kié a szamár, ha más váltja ki? – Örökség, tized és egy bárány, amely már a kohéné
Mi történik, ha Dávid elsőszülött szamarát valaki más váltja ki: a segítőkész idegen hazaviheti a szamarat, vagy az továbbra is Dávidé? Mit kezdünk tíz kétes elsőszülött szamárral, amelyek után tíz bárányt kell elkülöníteni, de egyik bárányt sem kell átadni a kohennek? És hogyan öröklődik egy vallási kötelezettség, ha az egyik generáció izraelita, a következő kohen, az utána következő pedig ismét izraelita? Köves Slomó rabbi a Böchorot (בכורות) tizenegyedik lapján a peter chamor (פטר חמור) kiváltásától az öröklésen és az állattizeden át eljut a terumah (תרומה) és ma’aser (מעשר) szabályaihoz: a visszatérő alapelv az, hogy az új tulajdonosra nem nehezedhet nagyobb kötelezettség, mint amekkora az előző tulajdonosnál fennállt.
Pénzzel is kiváltható az elsőszülött szamár
Az előadás röviden lezárja az előző napi vitát Rabbi Yehuda (רבי יהודה) és Rabbi Shimon (רבי שמעון) között arról, hogy a kiváltás előtt szabad-e hasznot húzni az elsőszülött szamárból.
Reish Lakish (ריש לקיש) nevében elhangzik: akinek nincs báránya, az pénzzel is kiválthatja a szamarat, mégpedig annak értéke szerint.
Elsőre úgy tűnhet, hogy ez csak Rabbi Shimon szerint működhet, hiszen Rabbi Yehuda éppen abból vezette le a haszonélvezeti tilalmat, hogy a Tóra meghatározott kiváltó eszközt – bárányt – nevez meg.
A Gemara azonban arra jut, hogy Rabbi Yehuda szerint is lehetséges a pénzbeli kiváltás. A bárány említése könnyítés: báránynál nem kell az értékazonosságot nézni, míg pénznél a szamár teljes értékét kell kiváltani.
Köves Slomó rabbi példaként említette, hogy Rav Nechemiah akár terménnyel, „negyven uborkával” is kiválthatta volna a szamarat, ha annak értéke megfelelt a szamár értékének.
Ha én váltom ki Dávid szamarát, kié lesz?
A következő kérdés: mi történik, ha nem a tulajdonos végzi el a kiváltást?
Dávidnak van egy elsőszülött szamara. Valaki hajnalban odamegy, saját bárányával kiváltja, majd a bárányt átadja a kohennek.
Elviheti-e most a szamarat?
Rabbi Shimon szerint világos, hogy nem: mivel a szamárból a kiváltás előtt is lehet hasznot húzni, az egyértelműen Dávid vagyona.
Rabbi Yehuda véleménye azonban kérdésesebb, mert nála a szamáron issur hana’ah (איסור הנאה), haszonélvezeti tilalom van. Felmerülhet, hogy ez olyan, mint egy kiváltásra szoruló szent tárgy, amelynél a kiváltó megszerezheti a profánná vált tárgyat.
A döntő bizonyíték: aki ellopja felebarátja elsőszülött szamarát, annak kétszeres kártérítést kell fizetnie. Ha lopásnak számít, a szamár továbbra is a tulajdonos vagyona. Következésképpen akkor is Dávidé marad, ha valaki más váltotta ki.
Tíz kétes szamár és tíz nálam maradó bárány
A Mishnah korábbi esetét folytatva: ha két anyaszamár közül csak az egyik nem ellett még korábban, és nem tudjuk, melyik szülte a hím utódot, a szamarat biztonságból ki kell váltani, de a bárányt nem kell átadni a kohennek.
Mi történik az így elkülönített báránnyal az állattizednél?
Be kell számítani az állományba.
Köves Slomó rabbi a szemléltetés kedvéért tíz kétes elsőszülött szamarat hozott példának. Ha mind a tízet egy-egy báránnyal kiváltjuk, a tíz bárány nálunk marad, mert a kohen egyik esetben sem tudja bizonyítani, hogy valóban járt neki.
Ezek a bárányok azonban a mi állományunk részét képezik, ezért ma’aser behemah (מעשר בהמה), állattized szempontjából számításba kerülnek.
A „halálos” örökség: kohen és izraelita generációk
Ezután egy szándékosan bonyolult öröklési példa következik.
Egy izraelita tíz elsőszülött szamarat birtokol, de még nem váltotta ki őket. Meghal, és egy kohen leszármazott örökli a szamarakat. A kohennek a kiváltást formálisan el kell végeznie, de a bárányokat nem kell máshoz eljuttatnia, hiszen ő maga kohen.
Mielőtt ezt megtenné, ő is meghal, és az örökség újra egy nem kohen leszármazottra száll.
Mit kell tennie?
A szamarakat ki kell váltania, de a kiváltó bárányokat megtarthatja.
Köves Slomó rabbi azzal tette emlékezetessé a példát, hogy ebben a családban „mindenki meghal”, mire eljutna a kiváltásig, és már a szamarak és az örökösök életkorával is tréfálkozott.
A lényeg azonban komoly: az örökös nem kerülhet súlyosabb kötelezettség alá, mint amely az örökhagyón fennállt.
Ugyanez az elv gabonával
A Gemara ugyanezt a struktúrát alkalmazza a termésre.
A betakarított gabona egy bizonyos feldolgozási ponton válik kötelezetté terumah (תרומה) és ma’aser (מעשר) adására. Köves Slomó rabbi ezt ahhoz a pillanathoz kötötte, amikor a gabonarakást véglegesen kialakítják, „elsimítják”.
Ha valaki kohen anyai nagyapjától örököl ilyen termést, aki maga egy izraelitától örökölte azt, ugyanaz az elv érvényesül, mint a szamaraknál: ki kell választani belőle a szükséges részeket, de amit a kohen örökhagyónak nem kellett volna másnak átadnia, azt az utódnak sem kell.
A Talmud külön ismerteti a szamaras és a gabonás esetet, mert egyikből sem lenne teljes biztonsággal levezethető a másik. A szamár kiváltásához kívülről kell hozni egy bárányt, míg a termésnél magából a termésből különítik el a járandóságot.
Kié Izrael földje, ha nem zsidó vásárolta meg?
Az előadás ezután a nem zsidó izraeli földtulajdonához kapcsolódó kérdést tárgyalja.
Köves Slomó rabbi magyarázata szerint a nem zsidó polgári értelemben megszerezheti a föld tulajdonjogát, de vallásjogi szempontból nem szünteti meg Izrael földjének szentségi státuszát.
Ezért bizonyos esetekben a rajta termett gabonán fennmaradhat a terumah (תרומה) és ma’aser (מעשר) kötelezettsége.
A tárgyalt esetben egy zsidó részes művelőként dolgozik a nem zsidó földjén, és maga fejezi be a termés feldolgozását. A termés így egyszerre kapcsolódik Izrael földjéhez és részben nem zsidó tulajdonhoz. Emiatt a vallási elkülönítés szükséges lehet, miközben a kohen anyagi követelése nem feltétlenül ugyanolyan erős.
Lecserélhette-e a raktáros a gabonámat?
Újabb safek (ספק) következik.
Valaki már letizedelt gabonát helyez letétbe másnál. Amikor visszamegy érte, felmerül: biztosan ugyanazt a gabonát kapja vissza?
Az előadás három típust különböztet meg:
- am ha’aretz (עם הארץ), vagyis a szabályokat nem kellően pontosan betartó egyszerű zsidó;
- szamaritánus;
- nem zsidó.
Am ha’aretz vagy szamaritánus esetén nem feltétlenül kell attól tartani, hogy lecserélte a termést.
Nem zsidónál erősebb a bizonytalanság: lehet, hogy egy raktári csere miatt más terményt ad vissza.
Köves Slomó rabbi ezt modern raktározási példával, a „first in, first out” és „last in, first out” logikájával szemléltette.
A vita gyakorlati következménye az, hogy a visszakapott termésből újra el kell különíteni a szükséges részt, de kérdéses lehet, hogy a kohennek ténylegesen át is kell-e adni.
A kiváltó bárány már a kiváltás pillanatában a kohené
Az előadás utolsó kérdése visszatér a szamárhoz.
Mi történik, ha az elsőszülött szamarat már kiváltották egy báránnyal, de a bárány még azelőtt elpusztul, hogy fizikailag odaadták volna a kohennek?
A Mishnah szerint a kohen hasznot húzhat a tetemből.
Ennek jelentősége: a bárány nem akkor válik a kohen vagyonává, amikor ténylegesen átadják neki. Már a kiváltás pillanatában a kohen tulajdonává válik.
A tulajdonos tehát teljesítette a kiváltást azzal, hogy az élő bárányt a szamár helyére rendelte. Ha az ezután elpusztul, nem kell új bárányt adnia. A kohen már a saját tulajdonának tetemét kapja meg.
Az előadásban elhangzott példák
- Elsőszülött szamár kiváltása báránnyal.
- Pénzbeli kiváltás a szamár teljes értékén.
- Rav Nechemiah példája a szamár értékének megfelelő zöldséggel, „negyven uborkával” történő kiváltásra.
- Dávid kertben hagyott szamara, amelyet valaki hajnalban saját bárányával kivált.
- Elsőszülött szamár ellopása és kétszeres kártérítés.
- Áldozati állat ellopásával való összehasonlítás.
- Egy kétes elsőszülött szamár után elkülönített, de a tulajdonosnál maradó bárány.
- Húsz anyaszamárból tíz bizonytalan elsőszülött szamár és tíz kiváltó bárány.
- A tíz bárány bevonása az állattizedbe.
- Több generáción át öröklődő tíz elsőszülött szamár.
- Izraelita–kohen–izraelita családi lánc és az előadás vicce arról, hogy minden örökös meghal a kiváltás előtt.
- Ugyanezen öröklési konstrukció gabonával.
- A gabonarakás végső kialakítása mint a tizedkötelezettség kezdőpontja.
- Nem zsidó tulajdonában lévő izraeli föld.
- Zsidó részes művelő a nem zsidó földjén.
- Am ha’aretznél, szamaritánusnál és nem zsidónál letétbe helyezett gabona.
- Raktározási „first in, first out / last in, first out” hasonlat.
- A már kiváltott, de átadás előtt elpusztult bárány.
- A tetem átadása a kohennek, mert a bárány már a kiváltás pillanatában az ő tulajdona lett.
—————————————————-
Böchorot (Elsőszülöttek) – בכורות
Az állati elsőszülötteket és azok esetleges hibáit tárgyaló törvények; ugyanebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra az elsőszülött fiú gyermekekre vonatkozó törvények, valamint az állattizedre vonatkozó előírások. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 61 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30-8:30 között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud




