Cimkék: Svuot  MI  podcast

Miért Jom Kipur témája a véletlen tisztátalanság?

A mai tanulás középpontjában a „díasz tumá” – vagyis az a tisztátalansági vétek áll, amely során valaki tisztátalan állapotban lépett be a szentélybe, vagy evett a szentélyben hozott áldozati húsból. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy ez nem tartozik a legsúlyosabb bűnök közé, mégis Jom Kipur főpapi szolgálatának jelentős részét ez az eset uralja. A tanításból kiderül, hogy ez a bűn nemcsak halálosan súlyos (szándékos esetben karet, azaz égi halál jár érte), hanem négy különböző tudatállapot szerint négy különböző megváltási módot is igényel.

A négy bűntípus és áldozatfajták

A Talmud négy különböző tudatállapotban elkövetett bűnesetet különböztet meg:

1. Tudta – Elfelejtette – Megint tudja (Jedia – Helem – Jedia)
   Ebben az esetben a vétkes a társadalmi státusza szerint hoz egy úgynevezett korban olé vejoréd (változó státuszú áldozat): kecske, galamb vagy liszt formájában.
2. Tudta – Elfelejtette – Nem tudja (Jedia – Helem)
   Jom Kipur napján a főpap a belső oltáron bemutatott kecskeáldozattal (szair hanásze bifnim) ideiglenes feloldozást hoz az ilyen típusú bűnökre, egészen addig, amíg a vétkes tudomást nem szerez a vétekről, és el nem hozza a maga áldozatát.
3. Nem tudta – Megtudta (Helem – Jedia)
   Ez esetben a főpap a külső oltáron hozott kecskeáldozata (szair hanásze bachuc) szerez engesztelést – itt már a tudás a vétket lezárja, és a közösségi áldozat mentesíti a vétkest.
4. Nem tudta – Soha nem is tudja meg (Helem – Helem)
   Az ilyen teljes tudatlanságban elkövetett vétek esetében a Ros Hodesh-i (újholdi) és ünnepi muszáf áldozatok szereznek engesztelést.

Miért pont ez a vétek Jom Kipur központja?

A szentély tisztasága a szentség rendjének legmélyebb aspektusát képviseli. Ha valaki komolytalanul veszi ezt – még akkor is, ha nem szándékosan – azzal az egész szentélyrendet veszélyezteti. A Tóra ezért választotta ezt az esetet arra, hogy a Jom Kipuri szolgálat szimbolikus súlyát hordozza.

A két Jom Kipuri kecske szerepe

A belső és külső oltárra hozott kecskék más-más tudatállapothoz kapcsolódnak:

• A belső oltáron hozott kecske (szair bifnim) azokra az esetekre vonatkozik, amikor a bűnös tudta, elfelejtette, és még nem tudja újra.
• A külső oltáron hozott kecske (szair bachuc) azokra az esetekre vonatkozik, amikor nem tudta, és most tudja.

Mindkét áldozatról külön írja a Tóra, hogy csak egy típusú tudatállapotért szereznek engesztelést – ezáltal nem fedhetik át egymás funkcióját.

A véleménykülönbségek: Rabbi Ismael és Rabbi Simon

Rabbi Ismael szerint a külső oltárra hozott kecskeáldozat nemcsak a „nem tudta – megtudta” esetre vonatkozik, hanem akár a teljesen tudatlan állapotra (Helem – Helem) is.

Rabbi Simon viszont úgy véli, hogy a Ros Hodesh (újhold) muszáf kecskeáldozat egy egészen más bűnre szerez engesztelést: arra, amikor valaki tisztátalan áldozati húst eszik, nem pedig arra, amikor ő maga volt tisztátalan és bement a szentélybe.

Mit jelent a „vétek Istennek”?

A Ros Hodesh áldozat kapcsán a Tóra úgy fogalmaz: „chattat l’Hashem” – „vétekáldozat az Örökkévalónak”. A Talmud ezt kétféleképpen értelmezi:

1. Rabbi Juda értelmezése szerint: ez arra a bűnre utal, amit csak az Örökkévaló ismer – a teljesen tudatlan állapotban elkövetett vétekre.
2. Res Lakis midrásos értelmezése szerint: ez egy allegória, Isten „önkritikája” a Hold fényének csökkentése miatt.

A végső döntés a halacha szempontjából Rabbi Juda álláspontját követi: a kifejezés konkrét jelentéssel bír, és a teljesen tudatlan állapotban elkövetett tisztátalansági vétekre vonatkozik.

Az ünnepi muszáf áldozatok és a „rejtett bűnök”

Mivel a Ros Hodesh-i kecskeáldozat fix időponthoz kötött, és a Tóra külön kiemeli, hogy „vétek az Örökkévalónak”, ebből tanulja a Talmud, hogy az ünnepi muszáf áldozatok – melyek a Tóra ugyanazon szakaszában szerepelnek, és ugyanolyan nyelvezettel vannak megfogalmazva – szintén az ilyen rejtett bűnökre szereznek engesztelést.

A „cic” és az újholdi kecske párhuzama

A főpap homlokán viselt aranydísz, a „cic”, engesztelést szerez a szentély rendje ellen elkövetett vétségekért – például ha tisztátalan hús került az oltárra. A Talmud párhuzamot von a cic és az újholdi kecskeáldozat között: a cic az oltárra került hús miatt engesztel, a kecske pedig a tisztátalan hús elfogyasztásáért. A szövegekben mindkettőnél a „vétek” kifejezés szerepel, de különböző grammatikai és szövegösszefüggésekből kiderül, hogy nem lehet felcserélni őket.

Tanulság

A rejtett bűnök – azok, amelyekről az ember nem tud, vagy soha nem fog tudni – nem kisebbek a nyilvánvaló hibáknál. A Tóra nemcsak számontartja ezeket, de külön engesztelési mechanizmust rendel hozzájuk. A szentség rendje nemcsak a szándékos megszegéstől sérülhet, hanem attól is, ha nem vesszük elég komolyan azt, amit nem látunk. Ezért tanít Jom Kipur éppen ezekről.

—————————————————-

Svuot (Eskük) – שבועות

Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle eskük: a bíróság előtt tett eskük, a személyes eskük, illetve a rabbik által bevezetett eskük. Két fejezet tárgyalja azokat a törvényeket, amelyek megtiltják, hogy rituálisan tisztátalan személy belépjen a Szentélybe és részt vegyen az áldozatok bemutatásában. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 49 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud