Cimkék: Mákot  podcast

A konspiráns tanúk büntetése – mi számít valódi szándéknak és mi nem?
A Mákot traktátus 5. lapja az egyik legkomplexebb és jogilag legérzékenyebb kérdést járja körül: mikor számít valaki valóban „édim zomém”-nak, azaz konspiráns hamis tanúnak, és mikor nem? Köves Slomó rabbi tanításaiból kiderül, hogy a hamis tanúvallomás jogi következménye attól függ, milyen célt szolgált volna a tanúskodás: pénzbeli károkozásról, botütésről, száműzetésről vagy épp halálbüntetésről van szó. Az előadásban számos humorral és tanulságos részlettel gazdagított példa illusztrálta, miért fontos a tanúk szavahihetőségének vizsgálata, és hol húzódnak a halacha által meghatározott határok.

Pénzbeli ítéletnél osztható a büntetés, testi büntetésnél nem

A Misna különbséget tesz aközött, hogy a hamis tanúk pénzbeli büntetést vagy testi fenyítést próbáltak kicsikarni. Ha például egy hamis tanúpár azt vallja, hogy valaki 200 zuz-t tartozik, de kiderül a hamisság, akkor a két tanú egyenként 100 zuz-t fizet. Botütésnél vagy halálbüntetésnél viszont nem lehet „megfelezni” a büntetést: mindkettő ugyanazt kapja, amit az áldozatnak szántak.

Láttuk Schwarzot gyilkolni – de ti velünk voltatok Kaliforniában!

Az „édim zomém” klasszikus példája: két tanú azt állítja, hogy látták, ahogy Schwarz megölte KT-t, de jön két másik tanú, akik azt mondják: „Ti vasárnap biztosan nem láthattátok, mert veletek voltunk Kaliforniában.” Ha a tanúk jelenléte máshol bizonyítható, akkor nem az a fontos, hogy valóban Schwarz gyilkolt-e, hanem hogy ezek a tanúk fizikailag nem láthatták – tehát konspiráltak.

Meddig lehet elhinni az újabb tanúkat?

Mi történik, ha nemcsak egy, hanem több pár tanúról derül ki, hogy konspiránsok voltak? Ha minden újabb tanúpárt egy másik cáfol, akkor meddig tekinthető hitelesnek az a tanúpár, amely ezeket cáfolja? Rabbi Jehuda szerint csak az első párt lehet kivégezni, utána már gyanússá válik a cáfolat is. A bölcsek viszont minden esetben a cáfolatot fogadják el, amíg nem bizonyosodik be az ellenkezője. A rabbi egy szemléletes történetet is mesélt egy nőről, aki sorozatban három tanúpárt hozott: az első kettőről kiderült, hogy hamisak voltak, a harmadik viszont hitelesnek bizonyult. Rész Lakis elutasította a tanúságukat, mert maga a nő vált gyanússá, míg Rabbi Eliezer szerint a tanúk önmagukban vizsgálandók – nem vonható le róluk következtetés csak a nő előélete alapján.

Látni lehetett-e Budáról a parlamentnél zajló gyilkosságot?

Egy humoros példa szerint ha valaki azt mondja, hogy a budai Duna-partról látta a gyilkosságot a pesti parlamentnél, és a cáfolat azt állítja, hogy az illető velük volt Budán, akkor a kérdés az, lehetett-e egyáltalán látni onnan a történteket. Ha igen, akkor a tanú nem tekinthető konspiránsnak, ha nem, akkor igen. A rabbi említést tett az egykori Concorde repülőről is, amely annyira gyors volt, hogy az időzónák különbsége miatt korábbra ért New Yorkba, mint amikor Londonból elindult – ezzel érzékeltetve, milyen körültekintően kell mérlegelni a hely és idő viszonyát.

A konspiráció jogi határai

A Misna leszögezi: csak akkor tekinthető valaki konspiráns tanúnak, ha az ítéletet már meghozták, de a vádlottat még nem végezték ki. Ha már megtörtént a kivégzés, akkor nem lehet őket megbüntetni – ez a rabbinikus logika szemben áll a szadduceusok véleményével, akik szerint csak akkor lehet valakit konspiráns tanúnak nyilvánítani, ha az általuk előidézett büntetést végre is hajtották.

A káva homér (a fortiori) szabály nem alkalmazható büntetésre

Hiába tűnik logikusnak, hogy ha a konspiráció sikerrel járt, akkor még inkább büntetni kellene a tanúkat, a Talmud szerint a „káve homér” szabálya – melynek lényege, hogy ha valami tilos egy kisebb súlyú esetben, akkor pláne tilos egy súlyosabb esetben – nem alkalmazható büntetések meghatározására. Ezt egy klasszikus példa illusztrálja a Tórából: a nővérrel való házasság tilalmát a Tóra külön írja elő mind az anyai, mind az apai féltestvérre, valamint az édes testvérre – pedig logikusan következne az előző kettőből.

A bíró, aki élete végéig megbánta egy konspiráns tanú kivégzését

A traktátus végén egy megindító történetet hallunk Jehuda ben Tabájról, aki egyszer kivégzett egy tanút, akiről csak utólag derült ki, hogy nem volt jogos a büntetés – mert csak az egyik tanúja volt konspiráns, a másik nem. Mivel „édim zomém” esetén mindkét tanúnak konspiránsnak kell lennie, ő az ítéletével ártatlan vért ontott. Ettől kezdve élete végéig naponta zarándokolt el a kivégzett sírjához, ahol sírva fohászkodott megbocsátásért – és egyesek szerint a sírból válasz is érkezett.

Ez a tanítás mély bepillantást enged abba, hogyan egyesíti a zsidó jog a jogi precizitást az emberi igazságosság védelmével – még akkor is, ha ez néha logikailag ellentmondásosnak tűnik. Az előadás végére világossá válik, hogy a cél nem csupán az igazságtétel, hanem a jogi eljárás becsületének és pontosságának megőrzése is.

—————————————————-

A Szanhedrin traktátus folytatása, melyben megtárgyalásra kerülnek a testi fenyítés törvényei: miért és hogyan kell a bűnöst megkorbácsolni, illetve a hamis tanúságra vonatkozó törvények. A véletlen emberölés és a menedékvárosokba való száműzetés törvényei is ebben a traktátusban találhatók. Ennek a traktátusnak a terjedelme: a Babilóniai Talmudban 24 oldal;
—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud