Cimkék: Mönáchot  podcast

Hol dől el az oltár igazsága? – Egy fél tenyérnyi különbségen múlik a Szentély rendje

Mitől lesz egy amá (אמה) valóban amá (אמה), ha egyszer nem mindig ugyanakkora? És hogyan lehetséges, hogy egy fél vagy egy egész ujjnyi eltérés már felborítja az oltár teljes geometriáját, a vérhintés helyét, sőt még a Szentély mestereinek elszámolását is? Köves Slomó rabbi a Mönáchot 98. lapján azt mutatta meg, hogy a méretek körüli vita nem puszta műszaki részlet: abból derül ki, hogyan őrizték a szentség pontosságát, hogyan előzték meg a legkisebb anyagi visszaélést is, és hogyan kapcsolódik a Szentély világa a királyság tiszteletéhez és a jövő messiási rendhez.

Az oltár méreteinek utolsó feloldása

Köves Slomó rabbi az előző napról áthozott kérdéssel kezdett: hogyan kell érteni Ezékiel könyvének azt a leírását, amely szerint az oltár bizonyos részeit nem a szokásos, hanem kisebb amá-val (אמה) mérték? A korábbi próbálkozások rendre valamilyen ellentmondásba futottak: vagy az oltár teljes magassága nem jött ki, vagy a középen futó vörös vonal, a chut hasikra (חוט הסיקרא) helye csúszott el, vagy a felső tűzrakó felület mérete borult fel.

A mostani, végső megoldás szerint nem egyetlen nagy szakaszt kell kis könyökkel mérni, hanem váltakozva kell számolni. Az alsó emelkedés kis amá (אמה), a következő belépés nagy, majd újra kis, aztán nagy, végül a legfelső rész ismét kis mértékkel számolandó. Így végül kijön az oltár teljes magassága, és a középen húzódó választóvonal is a helyére kerül. Köves Slomó rabbi hangsúlyozta, hogy ezzel végre az is érthetővé válik, miért számított még érvényesnek a galambáldozat vére akkor is, ha a pap a lába alá bizonyos mértékben lenyúlva kente föl.

Háromféle amá (אמה)

Innen Köves Slomó rabbi áttért a nagyobb kérdésre: hányféle könyökmérték volt a Szentély világában. A lap alapján három változattal kell számolni: az ökölnyi mértékekben kifejezett rövidebb, az általános közepes, valamint az ennél is valamivel hosszabb amá (אמה) létezett. A „középárfolyam”, ahogy fogalmazott, a hat tefach (טפח) hosszúságú könyök volt, de nem mindenhol ezt használták.

A Szentély egyik kamrájában, amely fölött Shushan (שושן) városának képmása díszelgett, két hivatalos mérőrúd is volt. Az egyik fél ujjnyival, a másik egész ujjnyival volt hosszabb a szokásosnál. Ezek nem elméleti mértékek voltak, hanem gyakorlati ellenőrző eszközök.

Miért kellett hosszabb mérőrúd?

Köves Slomó rabbi szerint ezek a hosszabb rudak arra szolgáltak, hogy a Szentély számára dolgozó mesterek biztosan ne készítsenek kevesebbet a szükségesnél. Amikor a megrendelés történt, a normál mértékkel számoltak. Amikor a mester elkészítette a tárgyat vagy építményt, a kissé hosszabb mércével kellett dolgoznia. Így garantálni lehetett, hogy a kész darab egy kicsit nagyobb legyen, ne pedig kisebb, és semmiképp ne lehessen szó me’ilá-ról (מעילה), vagyis a szent vagyon jogosulatlan megrövidítéséről.

A két hosszabb mérőrúd közti különbségnek is oka volt. Az egyik a nemesfém eszközökhöz kellett, ahol már fél ujjnyi többlet is jelentős anyagi különbség. A másik az építkezéshez tartozott, ahol nagyobb ráhagyás is belefért.

Miért éppen Shushan képe volt ott?

A rabbi itt kitért arra is, miért volt a kamra fölött Shushan (שושן), vagyis a perzsa királyi város képmása. Az egyik magyarázat szerint azért, hogy Izrael mindig emlékezzen: a száműzetésből tért vissza, és ne felejtse el, honnan jött. A másik szerint éppen ellenkező hangsúllyal: hogy a népben mindig legyen bizonyos félelem a fennálló hatalomtól, és ne kezdjen önálló királysági öntudatba még ott is, ahol a Szentély már áll.

Köves Slomó rabbi ehhez kapcsolva kiemelte a Talmud általános tanítását is: a világi hatalmat tisztelni kell. Ennek példájaként hozta Mózest, aki a fáraóval való szembenállás közben sem beszélt vele sértően, valamint Eliát, aki Ácháv király előtt futott. A hangsúly az volt, hogy még a hibás vagy ellenséges uralkodóval szemben is megmarad a királyság formális tisztelete.

Messiási gyógyulás: mit jelent a trufa (תרופה)?

Ezután Köves Slomó rabbi egy prófétai képre tért át: a jövő Szentélyéből fakadó folyóra, amelynek partján olyan fák nőnek majd, amelyek gyógyulást hoznak. A trufa (תרופה) szó kapcsán két értelmezést mondott. Az egyik szerint ez a néma ember „szájának feloldását” jelenti: vagyis megszólalhat. A másik szerint az asszony méhének „megnyílására” utal: a meddőség szűnik meg. A rabbi itt azt mutatta meg, hogy a prófétai nyelv egyetlen szava egyszerre hordozhat testi, lelki és közösségi helyreállítást.

A színkenyér rendje: miért kell háromszor pontosítani?

A lap második felében Köves Slomó rabbi a lechem hapanim (לחם הפנים), a színkenyér rendjére tért át. A Tóra nem elégedett meg azzal, hogy tizenkét kenyeret kell készíteni, hanem azt is hangsúlyozta, hogy két rakásba kerüljenek, és mindkét rakás hatos legyen. A rabbi végigvezette, hogy ezek a megfogalmazások mi ellen védenek: hogy valaki ne gondolja, elég két rakás tetszőleges elosztásban, vagy hogy lehetne három rakás is.

A talmudi következtetés szerint a tizenkét kenyérből pontosan két, egyenként hatos oszlopnak kell állnia. Ha több kenyeret raknának föl, a felső többletet nem tekintenék a szerves rend részének.

Hova került a tömjén?

Köves Slomó rabbi felidézte a korábbi vitát is arról, hogy a levona (לבונה), a tömjén a kenyérrakások tetejére vagy mellé került-e. Rabbi álláspontja szerint az „al” (על) nem feltétlenül szó szerint „rajta”-t jelent, hanem jelentheti azt is, hogy „mellette”. Ezért az a helyzet is elképzelhető, hogy a kenyérrakások közé tették a tömjént, nem pedig rájuk.

A menóra és az asztalok iránya

A lap végén Köves Slomó rabbi arról beszélt, hogy Salamon a Szentélyben tíz plusz asztalt és tíz plusz menórát készíttetett. A kérdés az volt, hogyan helyezték el őket: kelet–nyugat vagy észak–dél irányban. Az egyik vélemény szerint az asztalok és a menora (מנורה) a szentély hosszával párhuzamosan álltak. A másik szerint inkább a aron (ארון), a frigyláda mintáját követték, amely merőlegesen állt.

A vita a menóra lángjainak irányából is levezethető volt. Köves Slomó rabbi szerint az egyik felfogás úgy értette a szöveget, hogy a középső láng a Szentek Szentje felé nézett, a többi pedig ehhez igazodott. A másik vélemény ebből épp az ellenkező elrendezést következtette ki.

Az előadásban elhangzott példák

• az oltár méreteinek végső feloldása a kis és nagy amá (אמה) váltakozásával
• a chut hasikra (חוט הסיקרא) helyének kiszámítása
• a Szentély két hosszabb mérőrúdja Shushan (שושן) kapujánál
• a mesterek munkájának „ráhagyással” való ellenőrzése, hogy ne legyen hiány
• Mózes tiszteletteljes beszéde a fáraóval
• Eliá próféta futása Ácháv király előtt
• a jövő folyója és a gyógyító fák trufa-ja (תרופה)
• a néma ember szájának megnyílása mint egyik értelmezés
• a meddő asszony méhének megnyílása mint másik értelmezés
• a tizenkét színkenyér két hatos rakásban való elrendezése
• a levona (לבונה) helyének kérdése a kenyér tetején vagy mellette
• Salamon tíz plusz asztala és tíz plusz menórája
• a menóra és az asztalok kelet–nyugat vagy észak–dél irányú elhelyezése

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud