Cimkék: Mönáchot  podcast

Hat persely, egy elveszett ökör, és a kérdés: kié a legszebb áldozat?

Mi történik akkor, ha a szentélyben összegyűlt pénzeket el kell különíteni, de senki sem ért egyet abban, pontosan mire valók a perselyek? És mi történik akkor, ha valaki csak annyit mond: „egy ökröm legyen szent”, de nem derül ki, melyikre gondolt? Köves Slomó rabbi a Mönáchot 108-as lapján két látszólag technikai kérdésből bont ki egy nagyon emberi dilemmát: amikor valaki a szentélynek ad, a legjobbat adja-e, és amikor valaki elad, a legrosszabbat próbálja-e rátolni a másikra? A daf egyik tanulsága éppen az, hogy a hekdesh (הקדש), a szentélynek tett felajánlás és a hétköznapi adásvétel logikája gyökeresen eltér egymástól.

A hat persely rejtélye

A lap elején Köves Slomó rabbi visszatért a shishá le-nedává (שישה לנדבה), vagyis a hat, önkéntes felajánlásokhoz kapcsolódó persely kérdésére. A Shekalim (שקלים) traktátusban már tanultuk, hogy összesen tizenhárom sófár alakú persely volt a szentélyben, de itt az a kérdés, miért éppen hat olyan persely volt, amely valamilyen önkéntes felajánlással függött össze.

Több magyarázat hangzik el. Chizkija (חזקיה) szerint azért volt hat, hogy a szolgálatot végző kohanita családok között ne legyen vita: ha egy adott napon kevés volt az áldozat, ezekből a perselyekből vettek pénzt olat nedává (עולת נדבה), önkéntes égőáldozat vásárlására, és az állatok bőre az aznapi szolgálattevőket illette. A hatos felosztás a békét szolgálta.

Rabbi Jochánán (רבי יוחנן) szerint a gyakorlati szempont döntött: ha minden egy helyre kerül, az összegyűlt pénz tönkremehet vagy kezelhetetlenné válhat. Zeiri (זעירי) a különféle, olá-ként hozható állattípusok és korcsoportok alapján magyarázta a hatos számot. Bar Padda (בר פדא) pedig elveszett, majd megtalált és kiváltott áldozatok pénzmaradványaihoz kötötte a rendszert.

Köves Slomó rabbi végigmutatta, hogy mindegyik vélemény egy-egy valódi szempontot világít meg: a rendet, a gyakorlati működést, az állattípusokat vagy a maradványpénzek sorsát.

Mi marad a maradékból?

A következő nagy téma a különböző áldozatokból megmaradt pénz sorsa volt. Shmuel (שמואל) és Rabbi Oshaya (רבי אושעיא) szerint a hat persely a különböző áldozattípusokból megmaradó „visszajáró” gyűjtésére szolgált: például chatat (חטאת), asham (אשם), asham nazir (אשם נזיר), asham metzora (אשם מצורע), illetve más speciális áldozatok esetén.

Itt kerül elő a főpap napi lisztáldozatának kérdése is, a minchat chavitin (מנחת חביתין) maradékpénze. A vita arról szól, hogy ez a maradék is nedává-ba (נדבה), önkéntes felajánlásba megy-e, vagy „el kell rohadnia”, vagyis ki kell vonni a használatból. Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: ez a kérdés nem pénzügyi apróság, hanem arról szól, hogy egy szent célra elkülönített maradvány újrahasznosítható-e, vagy végleg elveszíti a „felhasználhatóságát”.

Egy ökör helyett kettő? Kettő helyett egy?

A lap második fele átvált az állatáldozatok világára. Ha valaki azt mondja: „ez az ökör legyen olá (עולה)”, majd testi hibát kap az állat, kiváltják, és a pénzen új állatot kell venni. A kérdés: lehet-e a kiváltott pénzből más számú vagy más típusú állatot hozni?

A bölcsek szerint bizonyos esetekben igen: egy ökör helyett lehet két ökröt, vagy egy kos helyett bárányt, illetve fordítva. Rabbi azonban ezt szigorúbban látja. Köves Slomó rabbi itt visszakapcsolta a korábbi dafok egyik alapvitáját: ha valaki kisebbet ígért, hozhat-e nagyobbat, vagy ha egyet ígért, hozhat-e kettőt helyette? Rabbi szerint a fogadalom nyelvét komolyan kell venni, és nem lehet egyszerűen „felüllicitálni” azt.

A vita mögött az a kérdés áll, hogy a fogadalom a konkrét tárgyra vonatkozik-e, vagy inkább az értékére, illetve hogy a kiváltás után mennyire őrzi meg az eredeti felajánlás identitását.

„Egy az ökreim közül” – de melyik?

A daf végén egy különösen szemléletes eset következik. Valaki azt mondja: „egy az ökreim közül legyen hekdesh (הקדש)”, vagyis szent a szentély számára. Ha két ökre van, akkor a nagyobbik számít felajánlottnak. Ha három van, a középső kerül fókuszba, mert a nagy és a közepes között keletkezik a kétség.

Köves Slomó rabbi itt mutatta meg a Talmud finom gondolkodását: amikor valaki a szentélynek ajánl fel valamit, akkor azt feltételezzük róla, hogy nagyvonalú, és a szebbet, a jobbat akarja adni. Ezért a hekdesh esetén a legjobb példány felé billen az értelmezés.

De a hétköznapi eladásnál fordított a logika. Ha valaki azt mondja: „egy házat adtam el a házaim közül”, vagy „egy szolgát a szolgáim közül”, ott nem a vevő javára értelmezünk, hanem az eladó van kedvezőbb helyzetben, mert a vevő az, aki „ki akar hozni” valamit a másikból. Ezért hétköznapi ügyletben nem feltételezzük automatikusan a nagyvonalúságot.

Ez a különbség a daf egyik legerősebb gondolata: a hekdesh világában az emberről azt feltételezzük, hogy felfelé ad, míg a piaci világban lefelé védi magát.

Az előadásban elhangzott példák

• a hat sófár alakú persely különböző magyarázatai
• az önkéntes olá-kból származó bőrök miatt esetleg kialakuló kohanita vita
• a pénz megromlásának, kezelhetetlenné válásának lehetősége
• elveszett, majd megtalált és kiváltott áldozatok pénzének esete
• a főpap napi lisztáldozatának maradékpénze
• egy ökör olá-nak való felajánlása, majd testi hiba utáni kiváltása
• egy ökör helyett két ökör vagy két ökör helyett egy ökör hozásának kérdése
• kos és bárány, illetve különböző állattípusok közötti csere lehetősége
• „egy az ökreim közül legyen szent” – és a legnagyobb vagy középső állat dilemmája
• „egy házat adtam el a házaim közül” – az eladási ügylet ellenpéldája
• „egy szolgát adtam el a szolgáim közül” – ugyanennek az elvnek az alkalmazása

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud