Cimkék: Mönáchot  podcast

„Mi számít áldozatnak: a fa is? És mennyit kell adni, ha már nem emlékszel, mit ígértél?”

A 106-os lapon Köves Slomó rabbi egy olyan kérdéskörbe visz be, ahol a fogadalom, a pontatlan emlékezet és az áldozati kategóriák határai egyszerre kerülnek terítékre. A daf elején még a kemencében sült mincha (מנחה) két formájának – a challos (חלות) és rekikin (רקיקין) – kombinációjáról és a feltételes teljesítés lehetőségéről van szó. Innen jut el a Gemara oda, hogy vajon lehet-e egy fogadalmi kötelezettséget „felfelé kerekíteni”, vagy a plusz rész már csak nedava (נדבה), önkéntes felajánlás lehet. A lap végén pedig egy meglepő fordulat következik: Köves Slomó rabbi azt magyarázza, hogy a fa is lehet önálló korban (קרבן), és ebből új szabályok egész sora következik.

A kemencés mincha (מנחה) két típusa és a feltételes megoldás

A lap elején még a 105-ös daf végének kérdése folytatódik: mi történik akkor, ha valaki kemencés lisztáldozatot ajánlott fel, de már nem emlékszik, pontosan milyen arányban akarta hozni a challos-t (חלות), vagyis a kalácsot, és a rekikin-t (רקיקין), vagyis a kekszszerű lapokat. Köves Slomó rabbi bemutatta azt a lehetőséget, hogy az illető tíz-tíz darabot hoz mindkét típusból, majd feltételesen jelöli ki, mire vonatkozzon a kmitza (קמיצה), a maréknyi levétel.

A kérdés azonban nem oldódik meg ilyen könnyen, mert normál esetben a vegyes kemencés mincha esetén a két típust össze kell törni és össze kell keverni, és a kmitza-t ebből a keverékből kell venni. Köves Slomó rabbi rámutatott: a Gemara mégis keres olyan megoldást, amelyben a feltételes gondolkodás és Rabbi Simon korábbi elvei alapján ez a helyzet valahogy kezelhető.

Mi legyen a maradék: chova (חובה), nedava (נדבה) vagy profán anyag?

A nagy vita akörül forog, hogy ha valaki nem emlékszik, mennyi issaron-t (עשרון) ajánlott fel egyetlen edényben, akkor mi legyen a „felesleggel”, amikor biztosra menve hatvan issaron-t hoz. A bölcsek szerint egyetlen nagy adag is elég, Rabbi viszont azt mondja: hozzon egyestől hatvanig minden lehetséges mennyiséget külön.

Köves Slomó rabbi végigvette a lehetséges modelleket. Az egyik szerint a pontosan vállalt rész a chova (חובה), a maradék pedig nedava (נדבה). A másik szerint a maradék profán maradna, de ezt sokan elutasítják, mert hétköznapi anyagot nem lehet csak úgy az azara-ba (עזרה), a szentélyudvarba vinni. A vita végül odáig jut, hogy a maradékot talán lehetne „tüzelőanyagként” kezelni, vagyis úgy feltenni az oltárra, mint etzim-et (עצים), nem mint önálló áldozati részt.

A mennyiség és az olaj aránya: mi történik egy hatvanas adaggal?

A sugya egyik izgalmas pontja az olaj mennyisége. Ha valaki nagy, több issaron-os mincha-t hoz, akkor minden egyes issaron-hoz külön log (לוג) olaj kell-e, vagy az egész nagy adaghoz elég egyetlen log? Köves Slomó rabbi hangsúlyozta, hogy ez nem technikai részlet, hanem a vita lényegét is érinti. Ha minden issaron-hoz külön olaj jár, akkor könnyebb egyetlen nagy adagot hozni. Ha viszont nem, akkor a mennyiségi bizonytalanság miatt a nagy egybehozott áldozat problematikusabb lesz.

Itt kapcsolódik be az a kérdés is, hogy lehet-e a vállalt mennyiséget „fölfelé bővíteni”. Ha valaki mondjuk 48 issaron-t vállalt, de nem emlékszik biztosan, mondhatjuk-e azt, hogy a 60 is teljesíti a fogadalmát? Köves Slomó rabbi rámutatott, hogy ez már összefügg azzal a másik, állatáldozatokból ismert vitával, hogy egy kisebb vállalást lehet-e nagyobbal teljesíteni.

Miért nem számít a köretáldozat a „mincha-fajták” közé?

A Gemara külön kitér arra is, hogy amikor valaki csak annyit mond: mincha (מנחה), miért nem vesszük bele a lehetőségek közé azt a lisztáldozatot, amely normálisan állatáldozat mellé, köretként jár. Köves Slomó rabbi több különbséget sorolt fel.

Ez a köretáldozat közösségileg is hozható, míg a sima mincha nem. Ez rendszerint nem önállóan, hanem egy főáldozat mellett jelenik meg. Nincs benne levona (לבונה), vagyis tömjén. Más az olaj mennyisége, és nincs benne kmitza (קמיצה) sem úgy, mint a klasszikus lisztáldozatokban. Ezért a Gemara szerint annyira külön kategória, hogy amikor valaki bizonytalanul csak annyit mondott: mincha, erre nem gondolunk.

A fa is lehet korban (קרבן)

A daf végének legmeglepőbb fordulata az, amikor a misna arról beszél, hogy ha valaki fát ajánl fel, akkor legalább két hasábot kell hoznia. Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: ez nem egyszerű technikai faanyag a tűzhöz, hanem önálló felajánlási kategóriaként jelenik meg.

A Gemara bibliai bizonyítékokkal támasztja alá, hogy a fa is nevezhető korban-nak (קרבן). Ebből Rabbi egy egészen merész következtetést von le: ha valaki a fát valóban áldozatként ajánlja fel, akkor arra ugyanúgy vonatkozhatnak bizonyos áldozati szabályok, mint más felajánlásokra. Köves Slomó rabbi itt külön kiemelte, hogy ebből még az is felmerül, kell-e hozzá só, kell-e közelíteni az oltárhoz, sőt Rav szerint még az a gondolat is felmerül, hogy kellene belőle valamilyen „maréknyi” megfelelőt venni – még ha ez első hallásra abszurdnak is tűnik.

A tömjén és az arany minimuma

A misna végül meghatározza a minimumokat is. Ha valaki levona-t (לבונה), vagyis tömjént ajánl fel, annak minimuma egy kometz (קומץ), vagyis maréknyi mennyiség. Ha aranyat vagy ezüstöt ajánl fel, akkor annak is van minimuma: legalább egy dinar (דינר). Ha pedig valaki azt mondja, hogy pontosan meghatározta, mennyi aranyat vagy ezüstöt ajánl fel, de már nem emlékszik a mennyiségre, akkor annyit kell hoznia, amire már azt lehet mondani: ennél kevesebbet biztosan nem vállalt.

Az előadásban elhangzott példák

• kemencés mincha (מנחה) mint challos (חלות) és rekikin (רקיקין) keveréke
• tíz kalács és tíz keksz esete bizonytalan fogadalomnál
• feltételes kmitza (קמיצה): ha így értette, így; ha úgy, úgy
• valaki nem emlékszik, hány issaron-t (עשרון) vállalt egy edényben
• a bölcsek megoldása: egy hatvanas adag
• Rabbi megoldása: egyestől hatvanig minden mennyiség külön
• a maradék mint nedava (נדבה), profán rész vagy tüzelőanyag
• vita arról, hogy a nagyobb mennyiség teljesítheti-e a kisebb vállalást
• a köretként hozott lisztáldozat miért nem számít bele a sima mincha-fajták közé
• a fa mint önálló korban (קרבן)
• a tömjén minimuma: kometz (קומץ)
• az arany és ezüst minimuma: dinar (דינר)

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud